Manipuláció - 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /Szünetel/

𝑻𝒆𝒏

M A D E L Y N

Tegnap este túl fáradt voltam mindenhez, így egy forró fürdő mellett döntöttem végül. Túl sok dolog ért egyszerre. Apám eladósodott, van egy húgom aki szörnyű múlttal rendelkezik, lényegében vadásznak minket, és itt van Lando. Jézus, rá nem is gondoltam. Mi van ha baja esik miattam?

– Madelyn, itt vagy? – lóbálta meg előttem kezeit Faye.

– Persze, figyelek! – vágtam rá, talán túl gyorsan is.

– Aha, látom. Nem tudom, ki vagy mi csavarta el ennyire a fejed, de van egy sejtésem – kacsintott. Hitetlenkedve néztem rá.

– Faye, én nem tudom, mi játszódik le a fejedben épp, de azt jól vésd az eszedbe: Lando és köztem nincs semmi! – próbáltam minél tárgyilagosabb lenni, már amennyire a szituáció engedte.

– Még! – indult el egy hatalmas mosollyal az arcán a konyhába. Megráztam a fejem, majd követtem.

– Jólvan, halljuk, mit szeretnél. – sóhajtottam, miközben helyet foglaltam az egyik bár széken.

– Mads, ne butáskodj már! Még a vak is látja, hogy néztek egymásra! – hatalmas erő bedobással oktatott ki, ami közben kezével hevesen gesztikulált.

– Miért mondja mindenki ezt? – előre buktam az asztalra, és ujjaimat a hajamba vezettem.

– Mert így van. Basszus Madelyn, miért nem veszed észre az egyértelműt? – hallottam, ahogy nagy lendülettel ki húzza az egyik széket, majd le is huppan rá.

– Mert félek, jó? – gyorsan emeltem fel a fejem az asztalról, és kétségbeesetten néztem a húgomra. – Félek. Kibaszottul félek! – azt hiszem, elértem arra a pontra, hogy minden ki fog jönni belőlem. Szavakkal.

– Ugyan mitől? – fintorodott el. – A boldogságtól? De hisz, te.. – folytatni szerette volna, de azonnal félbe szakítottam.

– Igen, attól is! Meg a kialakult helyzettől is!

– Miről beszélsz? – vágott értetlen arckifejezést.

– Arról, amit tegnap mondtál el nekem. Apám miatt vadásznak ránk. És mi van, ha Lando is bajba kerül? Miattam! – fakadtam ki teljesen.

– Jaj Mads, félre értetted! Nem úgy vadásznak ránk, hogy megakarnak ölni. Pénzt akarnak. – hogy őszinte legyek, ez sem nyugtatott meg. Sőt, talán jobban feszélyezve éreztem magam, mint eddig.

– Akkor is. Semmiképpen nem szeretném, ha bármi baja esne. – jelentettem ki. Faye elhallgatott, amit nem igazán értettem, de én is csöndben maradtam.

– Madelyn, te szerelmes vagy.. – suttogta maga elé, de én még így is meghallottam. Érdekes, az ilyeneket mindig meghallja a fülem.

– Istenem, Faye! – nyögtem kín keservesen, és újra előre buktam a márvány pultra. Nem szólt semmit, csak oda jött, és elkezdte simogatni lassan a hátam.

Úgy érzem, ez a legnehezebb dolog, amin eddig átmentem. Sosem voltam még szerelmes. Legalábbis úgy igazán még nem. Voltak kisebb fellángolásaim még középsuliban, de mint tudjuk, azok nem igaziak. Őket csak addig szeretjük, amíg a rózsaszín köd tart. Utánna már nem érezzük ugyan annak, mint az elején. Ezért is félek a valódi szerelemtől. Már ha ez Lando-val igazinak lehet nevezni. Azt se tudom, hogy ő egyáltalán viszont érzi mindazt, amit én érzek iránta.

Furák ezek az érzések. Egyik pillanatban tök jól vagy, aztán hirtelen előtör valami érzés, és lehúz.
Mostanában minden kimerít. Nem számít, mennyi kávét iszom, mennyit alszok, mikor fekszek le, mikor kelek fel, vagy mennyit pihenek napközben. Lehet, hogy nem is én vagyok fáradt, hanem a lelkem.