Manipuláció - 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /Szünetel/

𝑬𝒍𝒆𝒗𝒆𝒏

M A D E L Y N

– Mekkora egy seggfej ez a sofőr. – mondta ki hangosan Faye a gondolatait, mikor kiszálltunk a taxiból.

– Faye, nyugi! – nevettem – Lehet meg is hallotta.

– Hála istennek. – húzta ki magát büszkén, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.

– Fixen megvan mindened? – váltottam témát.

– Dehogyis. A háznak csak a felét sikerült bepakolnom, a másik meg ott maradt. – jelentette ki halál nyugodtan. Ám mikor szembe találkozhatott ilyedt arcommal, kitört belőle a nevetés – Csak viccelek! – nevetett továbbra is.

– Istenem Faye, szörnyű vagy.

– De így szeretsz. – tárta ki karjait, én pedig azonnal megöleltem. Igazándiból titkon mindig is vágytam egy testvérre, aki már szinte klónként hasonlít rám. Meghallgat, és nem ítél el. Szeret, és mindig ott vagyunk egymásnak, jóban-rosszban. Na Faye pont ilyen. Az első találkozón még azt hittem, utálni fogom. És tessék, most itt ölelem úgy, mint aki sosem szeretné elveszíteni. Az idillikus ölelésünket egy köhintés zavarta meg.

– Khm. – azonnal elváltunk, és a pillanatot megzavaró idegenre fordítottuk a figyelmünket – Ne haragudjatok rám csajok, hogy megzavarom ezt a csodás és meglepően aranyos testvéri pillanatot, de a gépünk hamarosan indul. – Lando állt ott. Egy fekete farmert viselt, felső gyanánt pedig egy narancssárga pólót vett fel. A pólójáról letudtam olvasni, hogy Mclaren. Á, biztos ott versenyzik. Haja kócos volt, ami rendkívül vonzóvá tette őt. Na persze, nem mintha eleve nem lenne az, jézus miket beszélek.

– Mads, itt vagy? – legyezte a húgom az arcom előtt a kezét.

– Ja mi? Igen, persze. – vágtam rá azonnal.

– Azt kérdezte Lando, hogy indulhatunk?

– Igen. – válaszoltam, majd Lando előttünk megindult, Faye követte, és én tőle egy picit lemaradva húztam a bőröndöm – Istenkém, mi lesz még itt. – suttogtam magam elé.

•••

A repülőről leszállva Flo, Faye és én tovább folytattuk a még repülőn elkezdett társalgásunkat, míg Lando mögöttünk kullogott egyedüli fiúként, a telefonját nyomkodva.

– Mindjárt itt lesznek. – szólalt meg a semmiből az imént említett fiú.

– Kik lesznek mindjárt itt? – kérdezte a húgom.

– A pilóták? – kérdeztem vissza, mivel Lando még kicsit régebben említette, hogy beszeretne nekik mutatni. Csak akkor még nem volt betervezve, hogy lesz egy húgom. De ez se nekem, se Lando-nak nem akadály.

– Igen, Mady, a pilóták. Vagyis, nyilván nem az összes. – najó, teljesen lesokkolódtam a becenév hallatán. Mady. Így még sose hívott senki – Az kéne még, hogy az egész mezőny ide jöjjön. – tette hozzá halkan, de én akaratlanul is meghallottam, és elmosolyodtam.

– Ó, nézzétek, azok szerintem ők! – bökött ujjongva Flo két sport kocsi felé, amik felénk közeledtek. Gyorsan.
Egy narancssárga sport autót kell elképzelni, ami első látásra két személyesnek tűnt, de aztán kiderült hogy hátul is vannak ülései.

– Szépséges napszakot mindenkinek! – száltt ki a kocsiból feltételezhetően a sofőr, egy hatalmas vigyorral az arcán. Mivel ő is a narancs színű szettben jelent meg, ezért gondolom Lando csapattársa lehet, mivel a brit fiú is hasonlóképpen öltözött fel.