Elrabolva //BEFEJEZETT// ~Javítás Alatt~

1. ~MENEKÜLJ! (szerkesztve)

Jodie Grayn  egy szürke kisegérként éli
életét New York városában, egy magasztos, előkelő üzletember asszisztenseként. A felhőkarcolók, a gyorsételek, a metró és a zajos utcák teljesen beszippantották őt a mindennapokba. Barátja és egyben vőlegénye, -Josh éppen egy üzleti úton vett részt Costa Ricán. Egyetlen és egyben legjobb barátja, akivel megértette magát amióta a cégnél dolgozott, egy Blair  nevű fiatal nő volt.

Jodie imádott utazni, szerette a művészetet és a zenét. Ízig-vérig lázadó típus volt, aki nem nagyon találta a helyét ebben a  mókuskerékben. Nem panaszkodott, de legbelül érezte hogy nem ez az élet az, amire igazán vágyik. Csupán 27 éves volt, és elkezdte egyre jobban foglalkoztatni a család gondolata.  Joshhal jól megvoltak, viszont a rengeteg utazgatás miatt nem tudta elképzelni hogy a férfi egy nyugodt kis városba költözzön vele, hétvégente kosarazzon a porontyokkal, és a kertben grillezgessen. Josht túlságosan lekötötte a karrierje, ami úgy tűnt szinte mindennél fontosabb neki. Jodie szeretett volna az első helyre kerülni a fontossági listán, és ezért bőszen igyekezett is. Azonban nem volt valami egyszerű a dolga.

Érezte hogy valami hiányzik a mindennapokból.  Arra viszont nem számított, hogy az élete hamarosan, teljesen a feje tetejére fog állni.

Egy unalmas, borongós délelőtt a fiatal nő éppen munkába tartott, amikor egy idegen férfi megpróbálta beültetni az autójába. Váltig állította hogy ő Emmeline, a felesége, és vele kell tartania. Jodie természetesen vad elszántsággal ellenkezett. Az utcán a járókelőket nem igazán foglalkoztatta a dolog, ám akadt végül egy hősies taxisofőr aki a segítségére sietett. Megfenyegette a férfit, hogy ha nem engedi el Jodiet, azon nyomban hívja a rendőrséget. Nehezen, de sikerült elkergetnie.  A nő hálásan megköszönte a segítséget, és folytatni akarta útját a munkába, viszont a taxisofőr ragaszkodott hozzá hogy elvigye a borzalmas eset után. Jodie egy kis hezitálást követően behuppant az autóba, és azonnal a mobilját kezdte keresni a táskája mélyén.

-Blair! Halló! Ott vagy?? -szólt remegő hanggal a telefonba.

-Végre hogy jelentkezel! -válaszolt barátnője ingerülten a vonal másik oldalán.

-Nem hiszed el hogy mi történt!! -folytatta.

-Ó várj csak, előbb kitalálom mi lesz a legújabb kifogásod a késésre. Most megtámadtak az utcán igaz?

-Honnan tudtad??!! -kérdezett vissza meglepetten.

-Jodie, most komolyan, nem késhetsz el mindennap! Hugh már keresett. Fontos bejelenteni valója van. Ma jönnek a kínaiak. Valamit tervez veled! Ne csezd el! -feküdt rá a kagylóra.

-De nem érted! Ez most komoly! Tényleg megtámadtak! Egy pasas el akart rabolni! -folytatta Jodie.

-Na ne szivass már! Ki akarna elrabolni és miért??

-Tudom is én??!! -kérdezte idegesen.

-...Te nem viccelsz. -Halkult el Blair. Kezdte azt érezni, hogy Jodie bár mulatságos természetű, most nem humorizál.

-Megtennéd hogy komolyan veszel?? Öt perc és ott vagyok! Elmesélek mindent. -sóhajtott.

-Rendben, nagyon siess! -tette le a telefont Blair.

-Tessék! Köszönöm. Mindent köszönök! -Markolt a tárcájába és adott át egy jó maréknyi bankjegyet a taxisofőrnek, aki nem akarta azt elfogadni.

-Hölgyem, kérem ne túlozzon. Bárki szívesen segített volna!

-Nem úgy tűnt. Ez egyáltalán nem túlzás! Ha maga nem segít, ki tudja mi történhetett volna?