Jegyből csalva (Befejezett, Short)

« 4. fejezet (Vége) »

Letette. Csalódott voltam, mert elbíztam magam és reménykedtem, hogy engem választ majd. De hezitál. De, ki ne hezitálna? Basszameg, rohadt önző vagyok.

Kopognak az ajtón. Felkelek és megtörlöm a szemem. Kinyitom és Oliver áll ott, megfogja a kezem és a konyhámba vezet, miközben becsukja a bejárati ajtót. Fellök a pultra és a nyakamnak esik.
- Oliver, állj! Ezt így nem szabad. Vagy Paula vagy én, döntened kell! – Könnyek gyűltek a szemembe.
- Segíts hogy tudjak választani. – Majd megharapta a már csupasz vállam. Bolond vagyok, hogy hagyom magam és egy szemétláda amiért ezt teszem. Látja hogy sírok, de nem áll meg, ellököm és leesik a földre. Csupasz felsőtesttel és kigombolt nadrággal ülök a pulton, majd leteszem, inkább leejtem magam a földre.
- Ez miért jó neked, Oliver? Egyszerre három szívet törsz össze, és még csak nem is zavar! – Sírok és ordítok vele, szemei hatalmasra tágulnak, és csak pislog rám. – Takarodj a házamból!
- Bill... én csak­­–
- Azt mondtam takarodj! Ha egy ujjal is hozzám érsz eltöröm mindegyiket! – Kapott a szavamon, lassan felállt a földről, szomorúan rám nézett, majd kiment, és becsukódott az ajtó. Hangosan zokogni kezdtem és nem tudtam mit tegyek. Mondjam el Paulának? Nem tudom... A büszkeségem nem engedi, ezért még jobban összeszorul a mellkasom a bűntudattól. Undorodom minden érintésétől, és a testemtől, ami örökké vinni fogja az érintésének emlékét. Aznap este a padlón aludtam, úgy ahogy ott hagyott. „Teljesen összetörtem magam alatt a világot, és mindent egyesével kellesz visszakapnom." Csak ez ment a fejemben, újra és újra.

Azóta lassan négy év telt el. Tehát a jelenben vagyunk. Oliver és Paula együtt vannak ugyanúgy, van egy kislányuk Bella, aki ez éven lesz két éves. Oliver munkahelyet váltott és soha nem beszéltünk arról, ami köztünk történt. Belülről éget az incidens és nem tudom elfelejteni. Paula nem érdemli meg hogy ne tudja, de olyannyira eltávolodtunk egymástól, a család és én, hogy már nem lenne jogom beleszólni. Mardosnak az érzéseim és az indulataim, de bele kell törődnöm. Nem tudom mit mondhatnék, csak Paulát féltem hogy mégegyszer megtörténik vele ez, és nem is figyelmeztethetem...