A riasztó

1. C.R.A.M

Bíróságon ülve gondolkodtam , hogy mit is rontottam el abban a fél órában vagy talán 15 percben. A többi csak üldözés volt azt hiszem. Sziréna s meg az árnyékok amiket kijetlenül követem. Ennyire tudok visszaemlékezni.

Igen hibáztam azért állok itt a vádolt színpadon. Most tudtam édesanyámra nézni a könnyes ideges szemei annyira félelmetesek . Lekiabálna és fejemhez vágna néhány szörnyű dolgot de viszont hazaengednének akor, majd olyan hullámba esne amitől szeretett add. A testvérem is ott van a tökéletes barátnőjével. És én aki a minta családba  a fekete bárány játsza. Én aki egy embert megölt majd kirabolt egy gazdag házat a zsákmány csak én tudom.

Ne essünk tévedésbe benne voltam a rablásba de lőni nem én tettem, ja még lőni sem tudok. De rám senki se hallgatott. Elárultak engem a barátaim akikkel társak voltunk az akcioban.

-Mit mond a védelmében?-kérdezte a bíró olyan normális hangon mint ha nem egy virágot fosztana meg a nap fényétől.

-Nincsen mit mondjak bűnös vagyok, hány évet is kapok?- tiszteletlen válasz de hát rossz fiú vagyok. Nem?

Válasz nélkül csapott egyet a kalapácsával majd ezeket a szavakat direkt a szemembe mondta.

-24 éves elvitetik az állami börtönbe. 15 év a vád emberölési kísérlet és rablás elkövetése miatt. A tanúk elmondása szerint bűnös kedves közönség is hallhatja bűnösnek mondja magát.

Megint ütött egyet a kalapáccsal, rezzenéstelenül halkan tűrtem a hozzám siető egyenruhásokat. A tiltakozás még több drámát irtana viszont ki menet közben megláttam az igazi gyilkost. Nem akartam magam kordában tartani.

Klaus a szőke német fickót aki minket a csávába húzott. Ő volt a gyilkos csak egy kérdés fordult meg bennem amitől a tábortűz begyulladt bennem.

Vajon ő megússza ez az egészet?

A dühöm teljesen elszabadult, amit persze titkolnom kellene. Bilincses kezem nem szabadulhatott ezért a számon adhatom ki a füst mérgező leheletet.

-Tudom hol lakik a lányod és a bűnt nem mossa a víz.

Az egyenruhásoknak az izmai megrándultak egy pillanatra felkészültek a megállítására. Nem engem kellett megállítani hanem az állítólagos barátom.

-Ha bántani mered megöllek, te rohadék!.

Olyan agresszívan viselkedett lenyomták a földre nem csodálkoztam. Folytattam-ha nem így akkor úgy tönkreteszem az életét ahogy nekem az apja.- ekkor már az arcán nem láthattam lezavartak egy várószoba majd az asztalra bilincselték az alig érzett kezem.  Persze a kiabált mérgesen amiből egy szavat se vettem magamra.

A szoba csak azt a fránya hideg fémest asztalt meg két széket tartalmatózott. Kétajtós talán kihallgatásra alkalmas nem tudhatom.

Bejött egy titkárnői rendőr vagy talán nyomozó aki csak az olyan fajta papírokkal foglalkozik. Nagy meglepetésére nem félt így a kicsi kulcsával lassan kizárta bilincset. Alá írtam néhány papírt, kérdezett édesanyám nevér, apám, testvéreimet. Majd elment egy aktával. Egyedül maradtam a gondolataimmal amik abban a percben csak egyre tudott gondolni. Mi lesz velem ha majd bent leszek. Mindvégig a falban egy tompa elváltozást néztem s elgondoltam abba az percben a jövőmet s az elengedett kezem súrolgattam a fájdalom megidézése miatt.

-Indulnunk kell jöjjön velünk.-kedvesen egy egyenruhás nő töri meg a gondolatmenetemet.-jöjjön vár a szállítókocsi.

A sapka egy kicsit nagy volt a fejére noha a ruha nagyon is rászorult. Nem jött közelebb csak várta a mozgásom. Engedtem neki megfordultam ő remegő kézzel gyengéden kivezetett. Citromos, liliomos parfüm-e illatozza be a rideg falakat. Sok mindenki volt a folyosón. Minden bunozo hozzá van bilincselve a hosszú fém padokhoz. Idegesíti semmi beszédüket már ismertem. Mégis az illatát nem tudta elmosni a büz rideg szaga. Aztán eltűntek mert befordultunk egy ismeretlen folyosón a végén a fénnyel. Még mindig én vezetem őt s nem bántam.

A szemedbe akarok nézni abba a zöld szépséges szemedbe. Megfordultam hirtelen fél lépés választott minket el egymástól.

-Csókolj meg, hisz 15 évig nem érinthet nőt az ajkam.- nem várom meg a kérdését. Gyengéden a tökéletes ajkaira csatolom az enyém. Enged egy pillanatig még talán visszacsókolt is.

A szemem becsuktam a szívem megkönnyebbült elrepített az illata meg a vastagon édes cseresznyés ízű ajkai egy másik világba. Ahol nincsen rossz se jó.

A mellkasomban egy nehéz követ vett át mint a fekete rész világította volna be. Ilyet még nem éreztem pedig sok nő ment át rajtam. Muszáj volt ellépnem tőle hangok jutottak vissza a rém világba. Egy egyenruhás jelent meg a kinyitott ajtónál. Szerintem végignézte a drámai csokunkat a tündérrel. Noha szótlanul hagyta noha az arckifejezése mindent elárult. Felszegezett orral fordult meg várta oda nem sétáltunk az ajtóhoz talán szivarozott egyedül vagy a társa A tündérem ezt súgta a fülembe:-jól csókolsz de lefizettek azért..

A hátamba szúrt egy bicskát, kést nem tudtam abban a percben megnézni. Majd ezt hallottam amikor a földre roskadtam.

-Sajnálom túl fogod élni gondoskodom. Sajnálom de kell a pénz.

A sapka leesett a fejéről a tündérem rövid barna haja annyira lebegett ki a napfénybe és én mosolyogva mentem talán a túlvilágra.

A fejem annyira zúgott mint tavaly mikor nekem mentek hülyeségből a kocsival, nem volt vészes. De ez még rosszabb volt. Az egész testem megmozdulás ellenére zsibogot és lüktetett meg a fájdalmamat minden testrészemben éreztem.

Mi is történt az elmúlt napba. A szemem akaratomon kívül kinyitottam, a napfény szörnyen vagdossa az iriszeimet. Homályosan láttam de tudtam a fehér fal mindent elárult. Kórházba vagyok. Majd megint elsötétült minden.

Újabb ébredés már könnyen működött. Olyan gyorsan tudtam kinyitni a szemem mint a villám. Megismertem az első felébredéskor a lámpa helyét, most nem világított ennek ellenére olyan világos volt a szobába mint reggel keletre néző ablakán besütő a nap. Pont az óriási ajtó mögül áradó fény erre emlékesztette. Mellé társul a tündérem,tengerpart és a formás teste amiről nem tudom levenni a szemem. Már egy ideig pucéran lengette a testét ezért elveszett az időérzékem.

Csak egyszer láttam de már tudom,hogy ő kell. Megrémiszt a dolog.

Lebegtem is szerintem a gyógyszerek hatása lehet a bűnös.

Az elmúlt napokban vissza állt a minden a rendes körülmények. Nappal ébren este aludtam. 3 nap is eltelt így.

Ritiná vált 2 szer bejött egy nővér majd szó nélkül kicserélte a kötésemmet mindig ugyanaz a nő jött. Észrevettem az első nap hogy kint örök állnak azt sohase tudtam mikor is cserélnek. Elfogattam a helyzetem s nem agyaltam a szökésben.

A negyedik nap bejött egy orvos s5 egyenruhás féreg, ja meg egy kapitány aki fránya kérdéseket tett fel. A késes esetről.

Alap kérdések voltak.

Látta az arcukat?

Valami dologra emlékezik é a testükön?

Írja le a személyeket!

Majd hozzátette az orvos ha így folytatsa akor elszállíthatják a fedencek közé.

-Mikor lesz olyan állapotban?

-Talán 3-4 nap.

-Jó akkor én magam jövök el s viszem a megérdemelt helyére a ganz fickót.

2022.08.01