A riasztó

2. T.C

A gyilkosság merénylet napja után.

Ki kellett hallgassam a szüleit ez volt a parancs noha magamtól is rájöttem. Alexanderől az édesanya elmondása szerint  rendes kölyök a fia majd hozzátette. Persze minden tinédzsernek van az a kicsapongó éve. Tudja mire gondol. Az én fiam nem kivétel 

Szótlanul bólogattam a folytatásáért. Majd elkezdte a szaftos részeket.

"Mert hát az elmúlt honapokba alig járt haza, miért nem kérdeztem hova megy?" magában beszél majd elkezdett pöcsörögni.

Inkább az apját megkerestem s vele folytattam a macska egér játékot.

-Beszélgethetnénk Mr. Midgley ? - ki kellett jönnöm a zsúfolt konyhából. Semmi se volt a helyén a nő sütött bánatában. Az apa csak nézte zabálva feltett lábbal a tévét a tiszta nappaliba éppen csak megszólalt a neve hallatán. Egy tipikus nemtörődöm apa nagyon ritka mai világba egy szerető apát találni. De mindegy nem azért vagyok itt.

-Kérem meséljen a fiáról. Szerinte voltak neki ellenségei?- leültem a mellette lévő fotelbe. Olyan kényelmes bőr huzattal rendelkezett még ropogott is alattam. Megmozdulni pedig nem tettem mert a bőrömhöz tapatt az izadságom miatt.

Magába fordult nem pillantott. Remélem gondolkodik nem pedig eltitkol előlem valamit. Én a tévé beszédében szorongattam a kicsi füzetemet mint egy elavult nyomozó. Hirtelen a reklám után megszólal.

-Hát nem . Senki se jut az eszembe. Manapság,..-szünet s beveti a bűvös kártyát hozzáér az arcához majd átnéz rajtam.-nem tudok tényleg semmit.

-Rendben hol van a testvére? Igaz, hogy a két hónapja házas? Ott volt Alexander az esküvőn?-megleptem magam mert ezt a jegyző füzetembe kapartam bele.

-Ez most hogy jön ide hölgyem?!- átváltott az ideges hangjára noha most se nézett a szemembe.

-Meséljen.-nyugodt a hangom.

Mert tudom az igazságot miszerint ő hazudik s titkol egyet s mást. De a boldog fia beszélt. Megfenyegettem s bejött. Tartoznak sok mindenkinek majd a fiát kellett rá kényszerítsék a vissza fizetésbe. Vagy a fia annyira jó srác, hogy nem tudta nézni a fenyegetést amin a szülei mentek át. Vagy az apa fenyegette meg a feleség nem tud semmiről. Sok a hipotézis de nincsen bizonyíték.

-Kérem távozzon a házamból!-nem állt fel csak a szemembe nézve idegesen kiáltotta. Egy pillanatra megrémültem de feltartott kézzel felálltam.

-Nem azért vagyok itt, hogy rosszat akarjak a fiának. Kérem jelentkezzen ha hajlandó beszélni. - leraktam a Chip Tobin névjegykártyáját. Az apa rá se pillantott úgy nézte a tévét ,mintha az élete fügne érte. Az anya pedig keverte a második adag epres rétest.

Az első iszonyatosan finom almás rétes a számba olvadozott. Menet közbe vettem egy másikat.

-Köszönöm Mrs. Midgley. Nagyon finomak.

Már tudtam a kijáratot ezért ki kisérés nélkül kirohantam az ajton. Bele a csendes kertes külvárosba.

Egy pillantásba se lehetett elképzelni, hogy ennek a házban egy gyilkos nevelkedett fel.

Ahol én lakok senki se mondja meg ez egy rendőr lakása-e.

Nincsen időm a filozófiára. Persze körül nézek a szomszédok miatt van-e olyan lélek aki ez a családot utálja vagy netalántán bosszút állna rajta azoknak általába meglebben a függöny az ablakon.. Megnézem még egyszer a titkos füzetem, de sajnos még nem jutottam odáig.

Chipnek meg kell említsem a házkutatási parancsot és a szomszédok unalmas kihallgatását. Oh Kedvesem nem tudod mennyire kucifántos ez az ügy. Gyorsan a füzetembe bele kaparom a mostani gondolataimat s lejegyzem a hipotéziseimet amit másnap elfelejteném mert még vár rám a kórház és a börtön

A börtönt veszem elé, mert tudom az után csak kevés energiám marad. Minden pasit ki kell újra hallgatom és egy csomót futkorászni. Ami mentálisan és fizikailag kifáraszt.

Kényelmes vezetésben úgy elrepülnek a gondolataim a hétvégén kapcsolatban majd elnézek egy piros lámpát. Szerencsémre nem volt senki se ilyen tájba az utcákon. Reggel 10 környékén mindenki dolgozik vagy egyszerűen alszik.

Egy duda szót viszont a távolból azért kaptam.

Amint oda értem börtön kapujába leparkoltam biztosan felkészültem az ott dolgozó kollégáktól a 4 témától független beszélgetést és folyamatos ismétlése a bűnözők neveit .

Aztán kapok egy ilyen választ. "Sajnos nem beszélhet senkivel. Nincsen felhatalmazása"

-Az igazgatóval szeretnék beszélni!-könyököltem fel a fekete magas íróasztal és követeltem.-pontosan Bram Ibbott igazgatóval! Most kérem!

Egy kicsit a hangomat és félelmetes arckifejezésem is bevetem. Nem véletlenül vagyok detektív rossz embereket kell rá kényszeríteni a beszédre.

A komor arcú hátulról megfordult s kiment az ajtón.

A füzetembe írtam egy szót. "Bosszú"

Úgy viselkedtem mintha az egész börtön csak az enyém lenne. Leültem összekulcsolt lábbal , kihúzva magam. Egy másik életben biztos színházba dolgoztam. Mosolyom pazaroltam annak a papírmunkás féregnek. Végre megjelent a komor arcú.

-Most fontos beszélgetést folytat az igazgató csak 2 óra múlva tudja fogadni magát.

-Rendben megvárom.-öröm teli arccal pozitívan mosolyogtam rájuk. Pedig hányni tudtam volna.

2022.08.30