A riasztó

4.T.C

A sok várakozásban jegyzeteimet olvastam és dicsérem magam persze senki se figyel ilyenkor rám. Még ez én briliáns elmét a csodálatos Chip se tudja felülmúlni.

Végre fogadott az igazgató biztos jó kedvébe kapom mert nem olyan fél órával távozott az a fruska az irodájából. Irtózom az olyan nőktől de jövőhétre sajnos én is úgy kell mozogjak mint az a büszke ribi. Ha most csütörtök van akkor holnap fel kell ugranom Chip-hez és meg a házhoz is ahol kiadják végre a részleteket amiket már vasárnapra tudnom kell. Egyszer csak megjelent a komor arcú mosolyogva, oly annyira be van esve az arca inkább nézzen komoran mint öregen.

-Én tudok várni kolléga!- bókolok amit elég közel nem jön a váróterem ajtajához. Mutatja, hogy fogad az a nagymestere viszont ignorál engem keményen. Amikor beléptem tipikus iroda kinézet semmi extra dolog. Inkább hasonlított egy alul fizetett munkáshoz mint egy igazgató irodájájához.

Fotelek meg egy kicsi asztal középen. A férfi megfordul a bőr székében egy a film jelenetére emlékeztettet egy whisky pohárral meg a komor tekintetű maffia. Komoran bámul, automatikusan megmutatom a jelvényem kijelentem nem félelemből tettem.

-Miben segíthetek Mrs Laurenz?- huncut mosolyában a maga előtti székre mutatott. A szája olyan vékony volt majdnem nem lehetett látni.

-Mr Ibbott. Szeretném 3 elítélt kihallgatni de senki se add választ miért nem lehet.

-Kérem üljön le hölgyem.- a szemei cikáznak az előtte lévő kanapé és köztem a kényelmes a kinti székkel összehasonlítás képest lennék el aludni benne a fáradtság miatt.

-Nem köszönöm sürget az idő. Kérem csak pontosítani szeretnék valamit.

-Kik azok.

Olyan nyugodtan ült összekulcsolt kézzel felkönyökölve. De meghallotta a neveket s már a szeme még jobban pillogtatott a gondolkodás érdekébe , hogy most itt is lépjen. Elképedtem olyan hamar lenyugodott egy általános ember észre se vette volna. Ha csoda hallásom lenne hallani vélem a katásokat a fejébe mint egy motor.

-Nem engedhetem meg ha csak bírósági felhatalmazást nem hozz.

-Ilyen nincsen!-tudom mit beszélek- én vagyok a gyilkossági ügy jogos kirendelt nyomozója. Ez azt jelenti jogom van a börtönbe papirok nélkül ki s be járni akihez én akarok. Várjon csak.- ezeket inkább magamba motyogtam mert mert automatikusan felálltam s keresgélni kezdtem.

Egy rendőrségi jog könyvet, kérlek legyen egy itt. Meg is kaptam egy rejtett részlegen a kicsi könyvespolcon olyan porosan állt szerencsétlen. Tudtam hol keressem 387 oldalon a 6 bekezdés. Na most mondja nekem valaki nem szabad kihallgatni őket.

Dühös arca azt sugallja "te kis ribanc meg foglak ölni." Ahogyan olvasta sárgás lett az arca egy kicsit. Majd egy gombbal a telefonkanylon utasítást adott a kint váró komor arcúnak.

Amikor a kihallgató szobába vártam egy sötét hajú őr vezette be az első elítéltet. Shepherd Tamboia.

Kék foltok a karján és még az arca néhány részét is befedte, karikás szemek álmatlanság utal. Nem akarom tudni hány ilyen kék folt van még a testén. Ha tudták volna ez vár itt akkor nem nyújtózik a kicsi takaró alatt a nagy pihe puha ágyban.

-Kérem szabadítsa meg a kezét a bilincstől és menjen ki! - megkértem a illedelmesen a sötét hajú szeplős orrú srácot. Szerencsémre engedelmeskedik.

A fogoj lassú mozdulattal belevágódó bilincs lenyomatot simogatja az elengedés után. Nem féltem mert a lába az székhez volt láncolva minek is kellett volna féljek ő inkább egy fiú mint egy férfi. Látom a szemébe és valami módon bízok már benne.