Paranoia (Marics Peti ff.)

1.

Így visszagondolva fogalmam sincs mitől féltem ennyire. Mindenki tök jól fogadta a hazaköltözésem és külön megköszöntem, hogy a távollétem alatt nem kerestek egy új lakótársat. Aha, azt hitted, mi? Az túl egyszerű lett volna.

-Ami azt illeti...-kezdett bele Tekla száját húzva, mire pont akkor lépett ki a szobámból full kómás fejjel egy ismeretlen lány.

-Oszt te ki vagy?-csúszott ki a számon és a szemöldököm is a plafonig szökött.-Jaj bocsi, kiszaladt.

-Semmi baj.-nevetett fel a szőkeség.-Eszti vagyok.-nyújtotta felém kezét.-Biztos te vagy Száva, sokat meséltek már rólad a lányok.

-Igen, én vagyok.-néztem furán.-És te hogyhogy így... itt?

-Nyugodj meg, nem sokáig maradok, csak ameddig találok végre egy megfizethető lakást.

-Ja, semmi, nyugodtan, csak akkor én hova megyek?-meredtem magam elé. A többiek szótlanul figyelték a történéseket, de egyedül Brúnónak volt annyi lélekjelenléte, hogy megszólaljon.

-Figyelj, hozzánk nyugodtan jöhetsz, ha gondolod.-vonta meg a vállát, majd Lacira nézett, aki csak vigyorogva hevesen bólogatni kezdett.

-Ha nem zavarok..-tártam szét karjaimat.-Nem mondom, hogy nem esik szarul, de valahogy számítottam rá. Majd szóljatok, ha visszajöhetek.-mondtam kicsit megsértődve, de amilyen bűnbánóan néztek rám a lányok, valahogy nem tudtam rájuk haragudni, így csak halványan elmosolyodtam.

-Nem sokáig maradok, tényleg.-tette vállamra a kezét Eszti.-Legfeljebb a hónap végéig.

-Addig meg elférsz nálunk is.-mosolygott rám Laci.

-Hát, akkor köszönöm szépen.-pillantottam rájuk hálásan, de összeakadt a tekintetem Maricséval. Semmit se tudtam belőle kiolvasni, így inkább elkaptam a fejem.

Egészen estig ott maradtunk, beszélgettünk, ökörködtünk, kérdezték milyen volt kint és hogy hogy van Dominik. Tíz környékén viszont Brúnó és Laci segítségével ismét lecipeltük a cuccaimat és bepakoltuk a fekete Merci csomagtartójába.

-Biztos, hogy nem leszek útban?-fordultam Brunyesz felé.

-Jaj maradj már, inkább a vége felé már neked lesz ki a tököd velünk.-pillantott egy ezredmásodpercre felém. Elmosolyodtam kijelentésén. Brúnóval sokat fejlődött a kapcsolatom mióta kiköltöztem. Valamilyen okból kifolyólag ő volt az - a lányok és Dominik mellett - aki szinte a szakításunk napja óta folyamatosan mellettem van és próbál segíteni.

Kb. 3 napja lehetek itt. Éppen a kanapén fetrengtem és valami német sorozatot néztem, amikor jelzett a telefonom, hogy valakinek nagyon hiányzom. Értetlen fejjel néztem a kijelzőre amikor megláttam ki is írt.

brunopeto: Szia! Mi újság?

h_szava: Hali! Valami német sorit nézek, de nem sok szart értek belőle:/ odahaza?

brunopeto: Feszültség feszültség hátán://már most hiányzol://

Furcsálltam elég rendesen, sose voltunk ilyen puszipajtások, de onnantól kezdve mindennap keresett. Nagyon sokat beszélgettünk, kicsit jobban megismertük a másikat. És idővel már az is előfordult, hogy én kerestem a társaságát és hatalmasakat dumáltunk még a semmiről is.

-Helyhiány miatt a nappaliban tudsz csak aludni.-vakarta kínosan tarkóját Brúnó.

-Nem gáz, a lényeg, hogy van tető a fejem felett.-huppantam le a kanapéra. Hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemem. El sem hiszem, hogy itthon vagyok.-Ki a faszom zaklat ilyenkor?-rángattam ki idegesen a rövidnacim zsebéből a folyamatosan rezgő telefont.