Paranoia (Marics Peti ff.)

11.

-Figyelj rááám, most ne figyelj ráám.-üvöltötte Rajna a konyhából a zenével együtt.

-Szól a dembow, Mamacita, szívemben egy bomba robban feeel.-szambáztam be hozzá.-Hát te mit csinálsz?

-Lekvárt főzök.-mosolyodott el büszkén és közben a telóján nézegette a receptet. Vagy mit.

-Azt a picsa, és honnan szedtél te... mit is?

-Eper. Képzeld el voltam a piacon.-tette csípőre kezeit és kihúzta magát.

-Gratulálok, hivatalosan is nyugger lettél.-nevettem ki csóró lányt, ő pedig durcizva visszafordult a kotyvalékához. Hiába basztatom, az eperlekvár a kedvencem, a best, a legjobb dolog a világon és fixen két pofára fogom zabizni.

-Mit fogsz ma csinálni?-jött utánam Rajna a nappaliba.

-Ma? Nem tudom.-ejtettem ölembe kezeimet és úgy lóbáltam tovább lábaimat a kanapé háttámláján ülve.-Miért?

-Elmehetnénk röpizni.-támaszkodott meg mellettem egy sejtelmes mosollyal, mire felcsillantak a szemeim.

-Benne vagyok!-örültem meg egyből.-Kik jönnének?

-Szerintem mindenki.-vont vállat.-De megkérdezem Milánékat.

-Milánékat?-ráncoltam szemöldököm.-Minek a többes szám?-ekkor esett le.-Nem! Biztos hogy nem megyek sehova sem a Mariccsal!

-Jaj ne hisztizzél már, akkor hívjad a Kevint is, aztán majd nézhet titeket.-intett le, mire szememet forgatva a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Kevcsót.

-Sziaaa.-kezdtem.-Van mára programod?

-Csáó, most már nincs, miért?

-Van kedved eljönni velünk röpizni?

-Életembe nem játszottam még.-nevetett.-De persze, megyek.

-Okés, ott lesz elvileg a Marics is.

-Akkor meg pláne!-kacagott még jobban.-Mikor és hol?

-Gyere fel úgy három környékén és szerintem innen megyünk.

-Jójó, akkor majd megyek.-kezdett búcsúzkodni.-Szia, szere- bocs, majdnem.

-Semmi gond, én is csíplek.-röhögtem, aztán letettük.

-Jól hallottam, majdnem azt mondta "szeretlek"?-tért vissza Rajna.

-Úgy tűnik, igen.-mosolyogtam.

-Biztos nincs köztetek semmi?

-Részemről nincs, aztán hogy Kevinnel mizu, azt tőle kérdezd.-tártam szét karjaimat és az üvegasztalon hagyott sajtos pufiért nyúltam.

♦️♦️♦️♦️♦️

-IDE ADJAD BASSZAM MEG ANYÁDAT!-kiabáltam rá Teklára.

-APÁD FASZÁT ORDIBÁLSZ TE SUTTYÓ!-szaladt ismét a labda alá és egy jól irányzott mozdulattal ezúttal nekem adta fel, amit jól le is csaptam, ezzel pontot szerezve magunknak. Fiúk a lányok ellen játszottak, ami elég érdekes volt, tekintettel arra, hogy Kevin és Peti nem igazán bírják egymást. A mi csapatunk Hettiből, Rajnából, Teklából, Drinából és belőlem állt ki, a fiúké pedig Milánból, Maricsból, Kevinből, Laciból, Brúnóból és Marciból, valamint Dani volt a bíró. A srácok kicsit emberfölényben voltak, de mi valahogy jobban értünk ehhez a sporthoz, szóval nem volt semmi gond.

-Buzik vagytok mind!-mutatott végig rajtuk Hetti vigyorogva.

-Megnézném ha kosaraznánk akkor ki lenne a jobb.-emelte fel egyik szemöldökét Kevin, Dani pedig serényen bólogatott.