DaRkWeB - Todoroki Shoto fanfiction - My hero academia

02 - Te meg ki a fene vagy?

Órákon át a feladványon törte a fejét. A több lépcsős játék aztán végre megadta magát, és a végéhez ért. Egy mappa nyílt meg a gépen, amelyben számos másik mappa sorakozott. Todoroki szeme két érdekes címen akadt meg. Napló és Mystery box. A napló mappa ikonja egy könyv volt, míg a Mystery box jelzése egy sárga háromszögben elhelyezett fekete felkiáltójel. A mappákon kívül egy .exe fájl is helyet kapott a mappában ÉN címmel. Néhány pillanatig habozva pihentette a kurzort az ikonon, majd megkezdte a telepítést. A betöltés után azonban semmi sem történt. Elfogadta, hogy talán hibás lehet a fájl, és újra a mappákat kezdte böngészni további információ után.

Todoroki valamiért úgy érezte, hogy nem kellene megnyitnia a Myster box mappát. Egy belülről jövő ösztönös érzéstől fogva tudta, hogy ez a mappa veszélyes. Az ikon is erre utalt. Végül mégis rákattintott. Mindent meg kell tudnia az ügyről, ha segíteni akar a lánynak.

A kattintás után semmi sem történt. Hosszú pillanatokig nézte a képernyőt, és várt. Ám a képernyő lefagyott, és kisvártatva rikító kék szín vette át a helyét. A fiú óvatosan megpaskolta a billentyűzetet, mintha ezzel képes lenne megjavítani a hibát. Mélyet sóhajtott, és már kezdte elfogadni, hogy valami vírust telepített a gépre, amikor a kék háttéren világoskék szöveg jelent meg betűnként, mintha valaki csak most írná oda.

– Te meg ki a fene vagy? – olvasta ki az első sort hangosan, majd megrázta a fejét.

– Ezt inkább nekem kéne megkérdeznem – mondta – Mi ez a program, amit telepítettem?

– Megmagyaráznád, hogy honnan szerezted meg a programomat? – érkezett a legkevésbé sem segítőkész válasz.

– Kinek a programját? – kérdezte a fiú, de erre sem kapott választ.

– Nézd, fiú. A program, amit a gépedre telepítettél, egy rejtett vírus, amely nem fog kárt tenni az eszközben. Arra szolgál, hogy a cyber térben megtaláljam azt a számítógépet, amelyre feltelepítettem. Azt reméltem, hogy a rendőrség találja meg az adathordozót, és telepíti fel. Vagy legalább egy felnőtt. De te egy gyerek vagy, hogy akarsz segíteni? – érkezett a válasz betűről betűre. Ha ez valós idejű gépelés volt, akkor nagyon gyors.

– Nem vagyok gyerek. A U.A. diákja vagyok, Todoroki Shoto.

– Egy hőstanonc? Mégis, hogy kerül a programom egy hőstanonc kezébe?

– Te vagy az eltűnt lány a mocskos lakásból? – kérdezte vontatottan Todoroki.

– Az nem mocsok, hanem kreatív káosz!

– Hogy kerültél a laptopomba?

– A képességemmel. Képes vagyok eszméletlen állapotban számítógépekbe hatolni. A program, amit telepítettél, egy jelzőlámpa számomra. Úgy képzeld el, hogy sok kicsi fény között egy eltérő színű fény. Így találtam rá a te komputeredre – magyarázta.

– Értem – sóhajtott a fiú – Ez az egyetlen módja a megjelenésednek?

– Miért, mi a baj vele? A commodore 64-ről mintáztam.

– Az meg mi?

– Személyi számítógép, ami... Te teljesen hülyének nézel?

– Igazad van. Segíteni akarok – mondta halkan, majd rövid szünet után folytatta – Ezek szerint jelenleg eszméletlen vagy. Ez azt jelenti, hogy bántottak?

– Nem feltétlenül. Álmomban is meg tudom csinálni.

– Megsérültél? – kérdezte a fiú, és a kisasztalra tette a gépet az öléből.

Nem jelent meg új írás a képernyőn, helyette színes pixelek bukkantak fel, hogy zavaros ugrálásba kezdjenek, amíg meg nem állapodtak.

Azután egy nagy szemű, hamuszőke lány pimasz, fancsali képe jelent meg a kijelzőn. Todoroki egy pillanatig kíváncsian megbámulta, aztán zavartan elfordította a fejét.

– Mi van, most meg mit pironkodsz? Úgy igazságos, ha te is láthatsz engem, nem? – mondta duzzogva – Te voltál az, akinek nem tetszett a kék háttér...

– Ezt hogy csinálod? – kúszott közelebb a képernyőhöz a fiú, hogy alaposan szemügyre vegye a lány környezetét, de csak azt a rumlis szobát ismerte fel, amelyhez már volt szerencséje.

– Ez a kép az emlékezetem segítségével létrehozott másolat rólam. Úgy emlékszem, hogy nem sérültem meg, de az is lehet, hogy igen, csak nem emlékszem rá. Például. Most azt hiszem, hogy alszom, de az is lehet, hogy csak leütöttek vagy elkábítottak kloroformmal, vagy ilyesmivel – magyarázta a lány. Közben a fiú szemei kikerekedtek – Jó hír, hogy halott nem lehetek, mert akkor nem lehetnék itt.

A lány nem nézett ki idősebbnek Todorokinál, haja kócos volt, de összességében egyáltalán nem kellemetlen látvány. Nagy türkiz szemei barátságossá tették az arcát, pimasz arckifejezése ellenére is. Fekete kapucnis, kenguruzsebes pulcsit viselt, melyen a Kaosu felirat éktelenkedett az elején, minden írásjel egymástól eltérő rikító neonszínnel, alatta fehéren kisebb írás az, hogy chan. Fáradtnak tűnt annak ellenére is, hogy elméletileg éppen aludt valahol.

– Értem. De elmondanád, hogy miért raboltak el? Valami rosszat tettél?

Nem érkezett válasz, a kép újra szétesett pixeleire, de nem tért vissza, és a lány eltűnt csak a mappákat hagyva maga után.

– Várj még! Most nem mehetsz el – motyogta a fiú, és megrázta a laptopot, majd kifejezéstelen arccal bámulta tovább a kijelzőt. Ismét a mappákra tévedt a tekintete.

– Napló – olvasta fel magának.

Korábban a Mystery box vonzotta, de most elsőként ezt akarta megnyitni. Úgy érezte, hogy ez lesz a helyes sorrend. Lassan az ikonra irányította kurzort, és pillanatnyi habozás után kattintott. A mappában .holo formátumú fájlok sorakoztak, és a gép hologram kivetítő eszköz csatlakoztatására figyelmeztetett. Nem tartott ilyen tárgyat a szobájában, de egy pillanatra az apja bankkártyája jutott az eszébe. Az ötlet terveket szült, a tervek pedig törődést igényeltek, és éppen arra készült, hogy megnézze, hol van a legközelebbi elektronikai bolt, amikor halk kopogás zavarta meg.

– Nyitva van – válaszolt, mire az ajtó megnyekeredett és kusza zöld fürtök hatoltak be rajta elsőként, majd egy ártatlan arc.

– A többiekkel most kezdtünk vacsorát főzni, te is csatlakozol? – vigyorgott, és nagy kerek szemei vidáman ragyogtak. Todoroki megrázta a fejét.

– Ma nem, még dolgom van – mondta, majd szünetet sem tartva folytatta – Midoriya...

– Hmm? – vonta fel szemöldökét a fiú. Ez letörölte a meglepetést, melyet az okozott, hogy barátja nem csatlakozik a vacsorához.

– Nincs véletlenül hologram kivetítőd? – kérdezte végül.

– Dehogynincs, és rettenetesen hasznos – lelkesedett a fiú Todoroki meglepetésére.

– Kölcsön adnád egy rövid időre?

– Persze, máris áthozom – mondta és azzal behúzta maga mögött az ajtót, hátrahagyva a felemás hajú fiút egyedül a kérdéseivel. Vajon mire gondolt Midoriya, amikor azt mondta, hogy hasznos? Neki még sosem volt szüksége hologram kivetítőre ezelőtt. Eközben a rendezetlen zöld fürtök alatt elégedett mosoly húzódott. A fiú tanuláshoz használta az eszközt. Biológia, földrajz. Egyszerű alaptantárgyak, és edzéshez való segédanyag is található volt az interneten. Az eszköz segítségével könnyű volt új mozdulatokat kifejleszteni, amikor 3D-ben meg tudta nézni a világ bármely küzdősportjának mozdulatait minden egyes szögből.