Az indulatok ( az utolsó könnycsepp)

A diva hazatalál 2

-Sarada? - kérdezte meglepődve Shikadai.
Igen - húztam magamhoz még jobban a fiút és megpuszíltam a homlokát - most mennem kell vigyázz a kapura - azzal ott hagytam a fiút és beléptem Konohába.
- Milyen itt lenni? - kérdezte mosolyogva  Izu.
- Öszintén? - kérdeztem - Felszabadító, hogy már nem bújkálok.
- Ennek örülök - bújt hozzám aranyosan Lucius.

          Inojin szemszögéből

Olyan unalmas a szolgálat. Méghozzá
egyedül vagyok, hisz Chocho és Shikadai is máshova van beosztva. Amúgy is minek kell a Hokagének még egy őrszem. Béke idő van vagy mi. Egyszer csak megláttam Saradat a folyosón.
Várjunk csak Sarada? A folyosón?
- Szia Inojin! - szólt Sarada.
- Úristen, Sarada?
- Hiányoztam? - kérdezte mosolyogva.
- Természetesen - öleltem magamhoz a talpig feketébe öltözött leányt.
- Gyönyörű vagy! - mondtam gyönyörködve.
- Köszönöm! Te meg még mindig ugyanolyan aranyos vagy, mint régen - jelentette ki valami írtó aranyosan-
Amúgy összejötetek már Shikadaijal?- jelentette ki halál komolyan.
- Hova gondolsz? Dehogy! - tagadtam kétségbeesetten.
- Pedig cukik lennétek együtt! - mondta, majd adott egy szájra puszit - bemehetünk?
- Persze - mondtam zavartan, de akkor már csak az ajtó csattant. Sarada nagyon aranyos volt és élőbe ezerszer szebb, mint a videókban. A barátai csöndesek voltak, viszont kedvesnek tűntek. Lassan végetért a műszakom is, majd elsétáltam a Villám burgerbe, ahol már Shikadai várt.

Rendeltem, majd leültem vele szemben.
- Inojin - halkan megszólított.
- Igen - furán a szemembe nézett.
- Te találkoztál ma Saradaval? - kérdezte.
- Igen - válaszoltam.
- Mennyire volt fura veled egy 10 - es skálán? - könyökölt rá az asztalra.
- Hát, öszintén, nem tudom... úgy 10/10, talán - motyogtam zavartan.
- Mit csinált veled? - kérdezte unottan.
- Hát megölelt és megcsókolt - pirultam el egy picit.
- Tényleg? - nézett fel mosolyogva - nekem csak egy puszit adott - azzal elröhögte magát.
Én is nevettem egyet, majd felállunk az asztaltól, és Shikadai háza felé sétáltunk.
- Mit nézzünk meg? - kérdezte nyújtozkódva.
- Helluva boss? - kérdeztem reménykedve, hisz azt mindig egyedül szoktam nézni.
- Hát ma elég furcsa napunk volt, ami különleges lezárást érdemel - jelentette ki.
- Szóval? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Legyen - legyintett és bementünk a bejárati ajtón.

A ház szép volt és rendezett.
- Ma nem lesznek itthon a szüleid? - kérdeztem meglepődve.
- Nem az apám a Hokagénél lesz egész éjszaka, az anyám meg küldetésen van ami határozattlan ideig tart - mondta.

Bementünk a szobájába, leültünk az ágyra, a laptopot az ölébe rakta, én meg magamra raktam egy takarót és elindította a sorozatot.

Shikadai szemszögéből

Egymás után néztük a részeket, amik megleptek, hisz eggyeltalán nem voltak unalmasak. Egy idő után Inojin a vállamra döntötte a fejét, amiért nem szóltam, hisz neki is hosszú napja volt.
Majd amikor már én is fáradtam, lekapcsoltam a gépet és leraktam az ágyam mellé.
Mikor Inojin felé fordultam észrevettem, hogy alszik. Megpróbáltam óvatosan leszedni magamról, nem sikerült.
Teljes testtel rám esett, így egy elég félre érthető helyzetben feküdt rajtam. Pár percig próbáltam kelltegetni, de nem sikerült. Akkor vettem észre, hogy milyen könnyű, meg hogy milyen puha.
Egy idő után már nem volt kedvem felkellteni, szóval így aludtunk.

Ez egy kicsit hosszabb rész lett, remélem tetszett nektek. 🙂