Az indulatok ( az utolsó könnycsepp)

Sarada csapata

Inojin szemszögéből

Tegnap este hamar elfáradtam és el is aludtam, de várjunk csak! Akkor én Shikadai-on alszok! Azonnal kinyitottam  a szemem és tényleg ott voltam a szobájábam, még hozzá ölelő karjai között. Valahogy ki tudtam szállni a fiú szorításából, és lemásztam róla, majd felvettem a cipőmet és elhagytam a szobát. Szerencsére Shikadait nem kelltettem fel. Gyorsan végig szaladtam a házon és kifutottam a bejárati ajtón.
A torkomban dobogott a szívem és egészen hazáig futottam. Amint, a házamhoz értem egy levelet tanáltam az ajtóm előtt 'Gyere az erdőbe a patakhoz!  Sarah.
Vajon mit akarhat az a lány tőlem.
Gyorsan odaértem a patakhoz és meg pillantottam egy csuklyás személyt és 2 macskát.
- Sarah? - kérdeztem.
- Nem drágám engem Izunak hívnak - lerakta a két macskát a földre - ő itt Sarada - mutatott a kissé pirosas macskára, mely azonnal egy emberré alakult.
- Szia Inojin! - mondta elég ijesztően - hallottam, hogy nem vagy elégedett az erőddel.
- De honnan? - megfogtam egy kunaint és hátráltam.
- Nem kell félned tőlünk - a másik macska is átalakult - nem bántunk szép fiú - gúnyolódott az egyébként elég helyes fiú.
- Hogyan akartok segíteni? - még mindig nem dobtam el a kunaint.
- Tudtad, hogy az érzelmek nagyon is közre játszanak egy csatában? - Sarada megfogta hosszú kasza alakú fegyverét és gúnyosan vigyorogva fojtatta - Bár hova is gondolok, te egy érzékszervi nindzsa vagy, tudnod kéne!
- Mit akarsz azzal a kaszával? - kérdeztem rettegve.
- Á, ezzel? Csak előhívom a lelkemet - azzal megvágta kezét egy érdekes kézjelet formázott és átváltozott egy démonná.
- Ez meg mit jelentsen? - a félelem nagyon érezhető volt a hangomon.
Közben a fiú is megcsinálta ugyanezt.
- Drágám! Próbáld meg te is! - szólt komolyan a lány. Én is megpróbáltam, de nem sikerült.
- Hát máris gondoltam! A fiúban nincs meg az amit egy embert démonná tesz!
- szólt gúnyosan Izabell.
- Mi? Irigység? Hatalomvágy?
- Nem! Fájdalom! - mondta halál komolyan a démon fiú - Szerinted mi teszi egy jó embert rossz emberré?
- Nem tudom - hajtottam le szomorúan a fejem.
- Inojin, legyél hiú, büszke és nárcisztikus! Soha ne szeress jobban magadnál senkit sem! Ez növeli az erőd! - mondta Sarada ridegen.
- Ez nem igaz! - ordítottam el magam már szinte ömlő könnyekkel.
- Tökéletes reakció! - jön hozzám közelebb a fiú.
- Mi? - kérdeztem zavartan.
- Az, hogy könnyezel - letörölte a könnyeket óvatosan az arcomról- tudod ez azt jelenti, hogy nem fogadtad el Sarada állítását, mivel ez a te önérzetedet roncsolja - mosolygott rám kedvesen majd megpuszílta a homlokom - valójában csak magunkért állunk ki nem másokért, azért, mert az elménk nem tudja feldolgozni azt ami történt, mi meg megakarjuk könnyíteni ezt. Már csak az a kérdést te mit tartasz helyesnek!