Soulmates /Steve Harrington ff./

003

-Hóhóhó-mondta Steve.
-Beszarok!-sokkolódott le Dustin.
-Ez madár nyelven volt idióták! De, beszélek spanyolul, franciául és olaszul. Mondom, hogy zseniális fülem van hozzá higgyétek el!-dicsekedtem.-Naaa ideje, hogy te mérd ki a fagyit, és én fordítsak. Elismerés sem kell, csak unatkozoooom.-mondtam, majd kivette a fagyi kanalat a kezemből és odaadta a rádiót.

Egy kis idő múlva...

-Ezt játszd le újra!-szóltam rá.
-Oké.-mondta majd lejátszotta még egyszer.
-Oké, ez a szó, úgy ejtik, hogy dili ájárja.
-Dili ájá.
-Vagyis betűzve...
-A szék! A szék alakú bigyó.-vágta rá.

Pár perc múlva már le is fordítottuk.
-Jó, oké.-mondtam, majd elhúztam az ablakot.
-Megvan az első mondatunk.
-Na komolyan?-örvendezett Harrington.
-Igen. "Hosszú a hét."
-Szenzációs.
-Tudom, de haladunk.-húztam vissza az ablakot.
Már késő volt. Már csak mi voltunk a plázában.
-Hosszú a hét, az ezüst macska eszik, ha a kék és a sárga nyugatra ér.-olvastuk fel egyszerre. Steve bezárta a fagyizót és megindultunk a kijárat felé.
-Ez... biztosan nem stimmel.-modta Steve.
-De igen!-vágtam rá.
-Szerintem ez remek hír.-mondta Dustin.
-Hogy lenne az? Lőttek az amerikai hős karrierünknek.-hisztizet a legidősebb.-Halandzsa az egész.
-Nem halandzsa. Túl konkrét. Ez egy kód.-mondta öcsém barátja.
-Milyen kód?-kérdezte Steve.
-Mint egy szupertitkos kémkód.
-Elszabadult a fantáziád!
-Nem tudom, biztos?-bizonytalankodtam.
-Te beveszed ezt?
-Csak a móka kedvéért játszunk el a gondolattal, hogy ez tényleg egy titkos szovjet rádió adás. Mit mondanának? Lőd ki délben a rakétát?
-Pontosan.
-A fordításom helyes, ez egészen biztos szóval... "Az ezüst macska eszik," miért beszélne így bárki, hacsak nem azért, hogy titkosítsa az üzenetét?-mondtam.
-Pontosan.
-És miért titkosítaná bárki az üzenetét, hacsak nem azért, mert értékes az információ.
-Pontosan.-helyeselt ismét Dustin.
-Szóval, ez megerősíti a gyanúdat.
-Gonosz oroszok.
-El sem hiszem, hogy egyetértek öcsém egyik haverjával, de igen, tényleg gonosz oroszok.
-És hogyan fejtsük meg?
-Először is lefordítjuk a többit, aztán hát ha meglátjuk a mintát.
-Oké, az "ezüst macska" talán egy találkozási hely.
-Vagy egy ember.
-Vagy egy fegyver.
-Valószínűleg csak egy zseni tudná megfejteni, de... Hol van Steve?-mondtam, majd megfordultunk.-Hé, Steve! Mit csinálsz?
-Kéne egy negyeddolláros.-mondta miközben az unikornis előtt állt.
-Elég idős vagy te ehhez?-gyúnoltam.
-Csak adj egy negyeddollárost!
-Oké!-dobtam neki a pénzt. Bedobta a pénzt és elindult a szerkezet.
-Esetleg segítsünk felszállni?-piszkáltam tovább.
-Shhh! Fogjátok be és figyeljetek!-szólt ránk.
-Azt a rohadt. A zene. A zene!-kapott észbe Dustin és elővette a rádiót.
-Nem értem.
-Ugyan az a zene.
-Talán Oroszországban is vannak ilyen lovak.
-"Indiana Vágtázó"? Azt nem hinném.-jelentette ki Harrington.-Ez a kód... nem a Szovjetunióból jön. Hanem innen.

Másnap...

Az orosz adást hallgattam, amikor vendégek jöttek. Sóhajtottam egyet, majd levettem a fejhallgatót és oda mentem a pulthoz.
-Szertném megkóstolni a mogyoróvajas-csokisat.-mondta a kicsit sem idegesítő kislány.
-Nem. Ma nincs több kóstoló.
-Miért nincs?
-Mert visszaéltek a cégpolitikánkkal.
-Hol van a matróz fiú?
-Bocs, ő sem segíthet, elfoglalt.
-Mégis mit csinál?
-Kémkedik.

Steve szemszöge

Éppen a távcsővel néztem a plázát amikor Dustin megszólalt.
-Látsz valamit?
-Nem egészen tudom, mit kéne keresnem.
-Orosz gonoszokat.
-Értem, de nem tudom, hogy néz ki egy gonosz szovjet.
-Magas, szőke, nem mosolyog.-írta körül.-Keress fülmonitort, álruhát, sporttáskát, ilyesmiket.
-Oké.
-Ezt nem hiszem el!-akadtam ki.
-Mi az?
-Anna Jacobi azzal a béna Mark Lewinskyvel beszélget!
-Ha nem tudsz koncentrálni akkor, add ide!
-Jesszusom, hova süllyedt a színvonal? Lewinsky még csak fel sem állt a kispadról!
-Te vagy minden idők legrosszabb kémje!
-Hagyd abba!
-Add ide!-vette el a távcsővet.
-Nem értem, minek bámulod a lányokat. A tökéletes lány ott van az orrod előtt.
-Ha még egyszer Robinnal jössz...
-Robin.
-Ne csináld! Nem.
-Robin.-mondogata.
-Elég! Nem!
-Robin.-mondta el még 250-szer.
-Nem.-mondtam el szintén 250-szer.-Nem, ő nem az esetem. Ő még csak...-bátortalanodott el a hangom, mert nem voltam 100%-ig biztos abban, amit mondtam és mondani fogok.-Meg se közelíti az esetem, oké?

Ahoy! Itt is lenne a 3. rész! Remélem tetszik! ✨