Soulmates /Steve Harrington ff./

010

-A barátját meg kéne mutatni egy orvosnak.-mondta az orosz.-Szerencsére nekünk van a legjobb orvosunk.-mondta közben elkezdett röhögni és elfordult, vissza fordult, majd beleköptem a pofájába és néztém szúrós tekintettel. Megfogott egy zsebkendőt és letörölte a nyálamat a pofikájáról.-Ezt még megbánod, te szuka!-jó tudni, hogy egy kutya vagyok.-Gyerünk!
-Szemetek! Engedjenek ki! Rohadékok, engedjenek ki!

Dustin szemszöge

Egy olyan szobába jutottunk, ahol csomó zöld méreg volt.
-Bingó!-mondtam és kimászottunk a szellőzőből. Megláttunk egy kocsit.
-Tudsz vezetni?-kérdezte Erica.
-Nem lehet nehéz, ha Maxnek is ment.-beültem, de nem találtam a kulcsot.-Ne már!
-Azt hitted, benne hagyják a kulcsot?
-Hol lehet a pótkulcs?-kerestem a kulcsot közben Erica nézelődött.
-Hé, Dustin!
-Igen?
-Mit mondtál, mekkora a Demogorgon?
-Nagy. 3 méteres. Miért?-kérdeztem viszont választ nem kaptam. Közben találtam egy tárolót ami a kulcsot rejtette.
-Megvan. Erica?-majd egyszer csak egy sokkolóval a kezében jelent meg.-Ez meg mi a szar?
-Halálos fegyver. Hasznos lehet.
-Mire?
-Mit gondolsz? Kiiktatni a komcsikat és megmenti a barátaidat.
-Az hittem, józanabbul gondolkodsz. Azt sem tudjuk, hol vannak, és ha tudnánk, van ott vagy egymillió őr, ennél halálosabb fegyverekkel.-szálltunk be a kicsiba.- Azzal teszünk a legtöbbet, ha kijutunk és hívunk segítséget. A túlélési esélyünk és az övék is jelentősen növekszik. Bízz bennem!Légyszi!-mondtam és beindítottam a kocsit.

Robin szemszöge

-Segítség!-kiabáltam.-Segítség! Segítség!
-Abbahagynád a kiabálást?-kérdezte Steve. Egy jó nagy kő esett le a szívemről.
-Steve! Úristen! Steve... jól vagy?
-Cseng a fülem, és alig kapok levegőt. Úgy érzem, a szemem kiugrik a helyéről, ezt leszámítva, egész jól vagyok.
-A jó hír az, hogy hoznak egy orvost.
-Ez a munkahelye? Bejöhet neki a hangulatod. Elragadó.
-Jól van, látod azt az asztalt jobbra?-majd elnézett az ellenkező irányba.-Nem, másik jobbra!-odanézett.-Oké. Látod az ollót? Ha egyszerre mozdulunk, akkor eljuthatunk oda, és megrúgom az asztalt, hogy az öledbe essen az olló.
-Aztán elvágom a övet.
-Igen, és kijutunk.
-Vágom. Igen, menni fog.
-Aha.
-Idióták. Itt hagynak egy ollót?
-Igen, idióták.
-Totál idióták.
-Jól van.
-Oké.
-Három felugrunk.
-Oké, háromra. Rendben!
-Jó! Egy, kettő, három.-ugrottunk.-Jó, ez bejött. Próbáljuk meg újra!
-Jó.
-Egy, kettő, három.-ugrottunk megint, ezzel közelebb jutva az olló hoz.-Ez menni fog.
-Közel vagyunk.
-Oké, egy, kettő, három!-ugrottunk és elestünk mire elkezdtem röhögni amire Steve azt hitte hogy sírok.
-Semmi baj! Semmi baj! Ne sírj Robin!... Nevetsz?
-Igen.
-Jézusom!
-Sajnálom.-mondtam nevetve.-Nagyon sajnálom én... nem hiszem el, hogy egy titkos orosz bázison fogok meghalni Steve "király" Harringtonnal. Ez őrület.
-Nem fogunk meghalni. Ki fogunk jutni, jó? Hadd gondolkodjak kicsit!
-Emlékszel Mrs. Kip töri óráira másodikban?
-Mi?
-Mrs. Kipi-kopi-kopp. Mi, balekok, így hívtuk. Az első óra volt keddenként, és csütörtökönként, és te mindig elkéstél. És mindig ugyanazt reggelizted. Szalonna, tojás és sajt, szezámmagos bagelben. Mögötted ültem, heti kétszer egy éven keresztül. Mr. Vicces. Mr. Laza. A Hawkins Középiskola királya. Emlékszel rám egyáltalán az óráról?-éreztem, hogy megrázta a fejét.-Hát persze, hogy nem. Igazi seggfej voltál, tudsz róla?
-Igen, tudom.
-De nem számított. Nem számított, hogy seggfej voltál. Akkor is rajongtam érted. Bár mi, vesztesek, úgy teszünk, mintha nem érintene, de akkor is népszerűek szeretnénk lenni, elfogadottak és normálisak.
-Ha ez számít valamit, az nem olyan klassz ám. Komolyan. Csak összezavar. Amiről azt mondják, fontos, és amiről az gondolják számít, az mind... baromság. Muszáj mellétrafálni, csak úgy jössz rá dolgokra.
-Remélem. Úgy érzem, az egész életem... egy nagy tévedés.-nevettünk fel.
-Igen.
-Legalább ennél már nem lehet gázabb.
-Bárcsak ismertelek volna Kip órain!
-Ténylég?
-Igen, komolyan. Segíthettél volna, hogy ne rántson meg. Akkor lehet, nem itt dekkolnék, hanem egy főiskolán.
-Akkor fogalmam sem lenne, hogy gonosz oroszok vannak a lábunk alatt, és örömmel merném a fagyit egy másik balfékkel.

Ahoy! Itt is lenne a 10. rész! Remélem tetszik! ✨