Véres Valentin nap (Bakugou x Reader)

🔪2.fejezet🔪

[MÚLT: 1982]

(T\N) Japán egyik festői kisvárosának lepukkant negyedében hunyorogva nyitotta ki (SZ\SZ) íriszekkel rendelkező szemeit. Az ablakra tekintve elátkozta önmagát, hogy éjszaka nem húzta el a sötétítőt és emiatt úszott most reggeli napfényben a szoba. Na, de ki hibáztatná érte, hiszen olyan hulla fáradt volt, hogy még fürdeni se volt ereje. Levetkőzött, és úgy ahogy volt meztelenül bezuhant az ágyba.

A lány táncosként dolgozott a népszerű Vörös Liliom nevű bárban. Bár el kellett viselnie a vendégek kéjsóvár tekintetét és néha kedveskedéssel is szolgálnia kellett, szerencsére sok pénzt kapott, amivel édesanyja kórházi ápolását ki tudta fizetni és gyógyszereit is meg tudta venni. Ugyan le kellett nyelnie az undort, ami ezzel járt, de az anyjáért megtette, hiszen már csak ő maradt neki, miután az apját megölték. Épp ezért soha nem panaszkodott, mert azzal úgy se ért volna el semmit.

(Név) lassan felült az ágyban és mivel már úgyis ébren volt, gondolta lefürdik, ha már előző nap nem tette meg. Az órára pillantva nagyot sóhajtott arra gondolva, hogy hamarosan kezdődik a másik műszakja és még korántsem pihente ki magát, de nem volt mit tennie. A lakbért és saját megélhetését is valamiből finanszíroznia kellett, ezért nappal pincérnőként dolgozott az egyik közeli kávézóban.

A lány lassan kiszállt az ágyból és tiszta ruhát véve magához bement az apró fürdőszobába, ahol szinte csak a kádnak volt hely és egy mosdónak. Engedni kezdte a vizet és már csak arra kellett várnia, hogy elmerülhessen a meleg, habos és nyugtató vízben. Ám, ahogy a csap alá tartotta kezét, megint csak csalódnia kellett. Nem volt meleg víz, úgyhogy megint csak hideg vízben kellett megfürdenie, ami nem volt épp kedvence. Ám, nem volt mit tennie, hiszen a szerelőt úgy se tudta volna megfizetni.

Épp ezért nem volt választása, mint gyorsan megfürdeni a hideg vízben, majd fogvacogva megtörölközött és felvette a tiszta ruhát. Ezután kiment a szintén aprócska konyhába, hogy harapjon valamit indulás előtt. De újból csak csalódnia kellett. Előző nap akart bevásárolni, de annyira elszaladt az idő, hogy nem tudta ezt megtenni, épp ezért nem volt otthon semmi étel.

- Úgy látszik, ez a nap nem az enyém – sóhajtott fel a lány, majd felkapva táskáját, amiben az egyenruhája volt, kiment a lakásból.

A lépcsőn lesétálva, ami bizony sokáig tartott annak révén, hogy a harmadikon lakott, az ajtónál álló házmesterrel találta szemben magát. Ebből már érezte, hogy ez a nap valóban nem az övé.

- Jó reggelt, kisasszony. Örülök, hogy összefutottunk, ugyanis lenne valami – mondta az idős férfi és tekintete sunyin vizslatta a lányt.

- Mi történt, Keiji-san? – kérdezte (Név) érdeklődést mutatva.

- Ugyebár esedékes már a havi lakbér és magácska az egyetlen, aki még nem fizetett – mondta az őszes hajú férfi.

- Elnézést, el is feledkeztem róla, de ígérem hamarosan kifizetem – szólt a lány.

– Nagyon jól tudja, hogy nem tehetek kivételt, épp ezért remélem, hogy az a hamarosan ma lesz, különben szólnom kell a főnöknek – rázta fejét, mintha sajnálkozna, de mikor szemei vágyakozva néztek végig rajta és száján megjelent az a vigyor, amit annyira jól ismert a bárból, tudta, hogy mik lesznek a következő szavai. – Azonban, eltekinthetek egy kicsit a késéstől, és szólhatok a főnöknek kimentve magát egy kis ellenszolgáltatásért cserébe, ha ért mire gondolok.

A lány szemei szikrákat hánytak, de mosolyt erőltetve az arcára közelebb lépett az öregúrhoz, aki ezt igennek vette és megragadta a derekát.