Véres Valentin nap (Bakugou x Reader)

🔪1.fejezet🔪

[JELEN: 2022]

Az autó csendesen suhant a kihalt földúton, amin rajtuk kívül egy teremtett lelket nem lehetett látni. Az autó utasait annyira ez nem lepte meg, hiszen jól ismerték ezt a tájat, így nagyon jól tudták, hogy erre nem igen szoktak járni emberek. Talán a kietlen pusztaság rettenti el őket, vagy sokkal inkább az út végén található farmerház lakói. Az autó volánjánál ülő szőke hajú férfi inkább az utóbbira gondolt. Persze nem azért, mert rossz emberek lettek volna, hanem inkább azért, mert sose tudhatta az ember, hogy otthon találja-e őket. Tudniillik rengeteget voltak a földeken, a lovakkal foglalkoztak, esetleg elugrottak a városba bevásárolni, vagy csak úgy kikapcsolódni kicsit. Honnan tudta ezt ennyire pontosan róluk?

Onnan, hogy ő volt annak a két embernek a fia. Katsuo Bakugou volt a neve, de néhányan viccesen csak Katsu kettőnek hívták, mivel annyira hasonlított apjára. Szerencsésnek tartotta magát, hogy ilyen szülei vannak. Annyi viszontagságos út után is még mindig annyira szerették egymást, mintha még mindig fiatalok lennének. Számára ez kész csoda volt, de meg is értette, hiszen ő is ugyanúgy szerette a feleségét, mintha csak tegnap találkoztak volna. Így érezhettek a szülei is és ezt a feltétlen nagy szerelmet akarta ő is érezni húsz év múlva is.

Feleségére pillantott, aki mosolyogva nézett vissza rá, és ujjaival egy szívet formázott jelezve neki, hogy hasonló gondolatok járnak a fejében. A férfi felnevetett Miyako jelét látva. Annak idején mikor fiatalok voltak és még csak ismerkedtek egymással párja mindig így búcsúzott el tőle találkáik után, vagy csak úgy simán mutatta, mert ahhoz volt kedve.

Anyja erre mindig azt mondta, hogy ő lesz az igazi. Megkérdezte tőle, miből gondolja? Édesanyja pedig azt felelte, csak megérzés.

Lám, milyen igaza lett, hiszen az óta is, együtt voltak, pont úgy, ahogy azt anyja megjósolta. Ahogy annak idején az apjával kapcsolatban sem tévedett, hiszen róla is azt mondta ő az igazi, úgy az ő életével kapcsolatban sem történt hiba a számításaiban.

- Mikor érünk oda, apa? – kérdezte ekkor a hátsó ülésen ülő fia, Kazuya.

- Nem sokára, fiam. Néhány perc – szólt hátra Katsuo a fiának. – A nagymami finom pitével fog várni minket.

- Hurrá! Imádom, nagymami pitéjét! – kiáltott fel boldogan legkisebb lánygyermeke, Mayu és testvére vele tartott az örvendezésben.

Katsuo felnevetett a gyerekei örömét látva. Boldog volt, hogy ennyire szerették a szüleit, akik számára a legjobb szülők voltak a világon. Számolni se tudta apja hányszor húzta ki őt a bajból, fiatalabb korából, mert bizony nagy bajkeverő volt. Apja sose verte meg érte, csupán jól megdorgálta és házi munkára ítélte. Akkor még nem értette apja miért bocsátott meg neki mindig.

Egészen addig a napig nem tudta apja miért tett meg mindent azért, hogy neki és testvéreinek sose kelljen szenvednie, amíg meg nem tudta a szülei múltját. Azt a múltat, ami oda vezetett, hogy a szülei mindent hátrahagyva és mindentől távol egy birtokot kezdett irányítani.

Katsuo egy naplót talált, ami inkább könyv volt az ő életükről, amit valószínűleg valaki megörökített. A férfi elolvasva azt soha többé nem tett semmi ostobaságot. Miért tett volna, hiszen a szülei nem azért harcoltak a békés életért és persze érte, hogy azt botor módon ő tönkretegye. Épp ezért onnantól kezdve, hogy elolvasta azt a naplót nem tett semmi törvénybe ütközőt.

Elmélkedéséből legidősebb lánya, Kasumi hangja húzta, aki kifejezte nemtetszését.

- Nem értem, hogy miért megyünk megint arra az unalmas helyre. Ott semmit se lehet csinálni - morgolódott a lány.