A visszatérés (Riverdale fanfiction)

3. fejezet - Újra itt

Aznap este már nem is csináltam mást, csak a Féregben töltöttem az időmet, Baileyst ittam, biliárdoztam, a többiekkel táncoltam, meg úgy összességében, jól éreztem magam, ami sok-sok eltelt hónap után először fordult elő. Eliza szívügyének érezte, hogy újra beavasson a Kígyók világába, így én is újraélhettem a tavaly itt töltött időt. Például nevetve néztük végig, ahogy három Kígyó összeveszett azon, hogy milyen zenét hallgassunk, majd egy perc után kibékültek, és közös kompromisszum alapján Spotifyon rákerestek a Kickass Metal műsorlistára. Azonnal felcsendült az In the Eye of the Storm az Arch Enemytől, ami a legújabb számuk volt. A zene hallatán mindannyian elcsendesedtünk egy másodpercre. Az Arch Enemynek különleges helye volt a szívünkben, afféle himnuszként szolgált számunkra.

Másnap reggel kimerülten ébredtem, és amikor felültem, egyből realizáltam, hogy még mindig a Féregben vagyok. Első dolgom volt körbenézni és felmérni, hogy kik maradtak itt. Lényegesen sokkal kevesebben voltunk, a legtöbb Kígyónak volt hová hazamennie. Elizának és nekem is, de úgy látszik, végül sokáig itt maradtunk. Valóban nem sokra emlékszem az estéből, mindent elfelejtettem, ami hajnali egy után történt. Valaki időközben a zenét is kinyomta, furcsa volt a csend. A levegőben alkoholszag terjengett, ami még erősebbé vált, ahogy odaléptem a pulthoz, ahol Toni állt, a telefonját nyomkodva.

– Cheryllel beszélsz? – kérdeztem mosolyogva, ahogy felültem vele szemben egy bárszékre.

– Partit szervezünk – válaszolta Toni sejtelmesen, amire nem tudtam nem felnézni.

– Partit? – kérdeztem vissza hosszan elnyújtva a szót.

– Hamarosan vége a nyárnak – magyarázta Toni. Medencés bulit szervezünk Cherylékhez. Minden ismerőst meghívunk, de ez egyelőre titok, úgyhogy ne áruld el senkinek! – nevetett, mire megadóan felemeltem a kezem.

Amikor Toni újra elmélyedt a chatelésben, én is feloldottam a saját telefonomat, hogy megnézzem az értesítéseket. Senki sem írt, de erre számítottam. Nem maradt senki a múltamból, aki szívesen beszélgetett volna velem. Eliza átküldött pár képet tegnap, gyorsan végiglapoztam az összeset. Nem néztem meg őket túlságosan, de az egyiken megakadt a szemem: én voltam rajta, egy borospoharat szorongatva – amiben nyilván nem bor volt –, és valamin éppen nevettem. De nem is igazán én voltam az, ami feltűnt a képen, hanem a háttér. Sweet Pea éppen biliárdozott néhány idősebb Kígyóval, a fiú mögött pedig egy férfi állt az egyik fagerendának támaszkodva. Karba tette a kezét, és a távolba révedt, a tekintete azonban semmit sem árult el. Tőlünk csak pár évvel lehetett idősebb, és biztos voltam benne, hogy még sohasem láttam. Két ujjammal ráközelítettem a képre; beigazolódott a gyanúm: nem volt rajta kígyós dzseki. Kívülálló lenne talán? Már nyitottam is a számat, hogy szóljak Toninak, de gyorsan meggondoltam magam. Bizonyára csak én vagyok paranoiás.

Elűztem a kétes férfi képét az elmémből, és megnyitottam az Instagramot. Azóta nem voltam fent, mióta elindultam otthonról, így bőven volt mivel felzárkóznom. Egy általam követett banda új albumot jelentett be, és a hír láttán nem tudtam nem elmosolyodni. Már alig vártam, hogy új zenét halljak tőlük. Ezen kívül nem sok érdekes dolgot láttam, csak néhány szép tetoválást, és Toni huszonnégy óráig elérhető sztoriját. A tegnap esti visszatérésemről tett fel egy képet, ahogy Jughead és én a színpadon állunk, poharunkat a magasba emelve. Csak annyit írt hozzá: „there and back again", avagy oda és vissza. J. R. R. Tolkien A hobbitjából származott az idézet, és nyilván rám gondolt. Távoztam Riverdale-ből, de csak azért, hogy újra visszatérjek.

Bezártam az appot és kikapcsoltam a telefonomat, majd elbúcsúztam Tonitól, és felálltam, hogy megkeressem Elizát. A színpadnál találtam meg, már ő is felébredt, és egy videót nézett a telefonján. Ahogy megálltam fölötte, pont láttam, hogy egy tegnap készített videót néz vissza. Amikor meglátott, megállította, és felnézett rám.

– Reggelizhetnénk a Pop'sban – ajánlottam, mire a szeme azonnal felcsillant. A Pop's Riverdale híres falatozója volt, emellett Jughead kedvenc helye a városban, ami bármikor szívesen látta őt viszont.

– Micsoda borzalmas barát vagyok! – csapott a homlokára Eliza, ahogy felállt. Elrakta telefonját, gyorsan megigazította szőke haját, majd karon ragadott, vett egy gyors búcsút Tonitól, és már el is hagytuk a Fehér Féreg épületét. Mindezt hat másodperc alatt. Néha tényleg őszintén elhittem, hogy szuperereje van, annyira gyors volt.

A parkolóba kiérve egyből a saját motorom felé indultam, majd Elizára pillantottam.

– Gondoskodtál a legjobb barátomról? – kérdeztem vigyorogva, mire ő hevesen bólogatott.

– Az érkezésed előtt még tankoltam is – dicsekedett, miközben megállt a saját, fekete motorjánál. – Tudod, merre van Pop's?

Vállat vontam.

– Majd követlek téged – legyintettem, miközben fekete francia sapkámat kicseréltem a Kígyók logójával díszített bukósisakomra. Átvetettem a lábam a motor nyergén, megmarkoltam a kormányt, és hátrapillantottam Eliza felé. A hüvelykujját feltartotta, jelezve, hogy indulásra kész, majd odadobta nekem a kulcsot. Egy perc múlva magunk mögött hagytuk a Férget, és Southside keskeny utcáit jártuk, úton a fény, az északi oldal felé.

***

Öt perc elteltével már Pop Tate falatozójában ültünk, shake-et iszogatva, miközben azt próbáltuk eldönteni, hogy mit rendeljünk reggelire. Én maradtam a gofrinál, Eliza legyintve hamburgert és sült krumplit kért. A beszélgetést főként Eliza vitte a hátán, én félig hallgattam, félig pedig a gondolataimba mélyedtem.

– És ekkor azt mondtam: „te tényleg nem ismered Tarantino filmjeit? És képzeld, azt mondta, nem! Felháborodott, mintha az én hibám lenne! – nevetett. Én is elmosolyodtam, és amikor egy másik történetbe kezdett bele, félbeszakítottam:

– Eliza... – néztem fel rá.

– Igen? – kérdezett vissza olyan meglepetten, hogy még a sült krumpli is kiesett a kezéből.

– Nem akarlak megijeszteni, tényleg – oldottam fel a telefonomat, hogy kikeressem a képet a gyanús férfiról –, de ő ki? – Ráközelítettem a képre, majd megfordítottam, hogy ő is láthassa.

– Nem ismered fel Sweet Pea-t? – kérdezte szórakozottan.

– Nem ő! – forgattam a szemem, majd rámutattam az idegenre. – Ő ki?

Eliza kikapta a kezemből a telefont, hogy jobban is megnézhesse a képet.

– Fogalmam sincs. De miért nincs rajta kígyós dzseki?

– Mert nem közénk tartozik – mondtam ki az egyértelműt. – Lehet, hogy Lidérc.

– Vagy csak bejön neki a Lamb of God – vont vállat, mire a homlokomra csaptam.

– Eliza! – szóltam rá. – Akár kettős ügynök vagy kém is lehet. Szólnunk kellene Jonesnak.

– Várj csak! – szólt Eliza, elvéve tőlem a telefont. Idegességében a száját rágta, és összehúzott szemekkel vette szemügyre a kép minden pixelét. – Azt hiszem, ez egy Lidérc – jelentette ki elgondolkodva. Intettem neki, hogy folytassa. – Nem tudom, mi a neve, de már láttam Penny oldalán. Tuti, hogy Lidérc.

– Szólnunk kell Jonesnak.

Feltüntetett bandák és/vagy zeneszámok:

Arch Enemy – In the Eye of the Storm

Lamb of God