Egy húron pendülünk (Eddie Munson) Stranger Things ff

Büntetés

Hawkins, Indiana, 1986. Az időjárás tavaszias, a madarak csicseregnek, a természet éledezik és zöldül. A Nap sugarai megvilágítják az utakat és az autókat.
Hétfő van, az emberek készülnek munkába és iskolába. Nekem is készülődnöm kellene, de az ágyban sokkal kényelmesebb. Az éjjeliszekrényen lévő órámra nézek. Kereken 7 óra van rajta. A plafonra nézek és sóhajtok egy nagyot. Ez lesz az első napom az új iskolában, a Hawkins High Schoolban. Új környék, új emberek.
Egy jó 10 percig még bámultam a hófehér plafont, majd egy nagy sóhajt kiengedve kimásztam az ágyból és a fürdőszobába mentem. Ahogy a tükörbe néztem, realizáltam, hogy hosszú, fekete hajam olyan akár egy szénakazal. Sötétzöld szemeim alatt halványlila karikák látszódtak. A hétvége húzós volt számomra. Költözés, kipakolás, és az előző esti próba a bandával, ugyanis másfél hónap múlva lesz egy verseny, ahova együtteseket várnak.
Miután rendbe szedtem magamat, visszamentem a szobámba, mely tele volt poszterekkel, mindenféle lapokkal, melyekre dalszövegeket véstem fel, és persze az imádott gitárom is a szobában volt. Felvettem egy fekete szakadt farmert, fekete csizmát és egy kockás inget. Miután elkészültem, a vekkerre pillantottam és realizáltam hogy ha nem akarok elkésni akkor jobb ha elindulok.
A konyhába érve gyorsan felkaptam 2 piritóst a tányérról, elköszöntem a testvéreimtől és kirohantam. Hála az égnek a buszmegálló az utcában volt, és mikor megláttam más iskolás lányokat és fiúkat megnyugodtam hogy még van időm. Ahogy odaértem a megállóba megérkezett a sárga busz is, mely az iskolához vitt minket.
Az úton zenét hallgattam, és mikor megálltunk az iskola előtt leszállva végig néztem az iskolán és a sok emberen. Nyugi Arya, nem lesz semmi baj, csak próbálj meg nem bajba kerülni már az első napodon, gondoltam magamban és beléptem az épületbe. A fehér folyosón egy csomó ember jött és ment. Különböző kisebb és nagyobb baráti társaságok, akik közösen nevetgéltek. Ahogy elindultam megkeresni a szekrényemet éreztem hogy megbámulnak az emberek és méregetnek. Hát persze, hiszen friss hús jött az iskolába, akit sosem láttak még. A szekrényt fel lelve bepakoltam a cuccaimat, kivettem mindent ami szükséges lesz és elindultam megkeresni a termet.
Elveszve éreztem magamat, nem tudtam kiigazodni a termeken, és mikor megszólalt a csengő még jobban bepánikoltam. Nem késhetek el már az első óráról, bassza meg. Ahogy kétségbeesetten néztem körbe, hátulról meghallottam egy lány hangját:
-Szia, tudok segíteni? - kérdezte. Ahogy hátra néztem, egy szőke hajú lány nézett rám mosolyogva. Pompom lány ruhában volt, és egy fehér pulcsi, melyre rá volt írva a neve. Chrissy.
-Szia - köszöntem neki és odaadtam neki a papíromat - Ezt a termet kellene megtalálnom, de egyszerűen nem tudom merre kellene mennem. - mondtam miközben érzékeltem hogy rajtunk kívül már nincsen senki se a folyosón.
-Itt lesz nekem is órám, gyere velem - mosolygott majd elindultunk - Chrissy a nevem, téged hogy hívnak? - kérdezte miközben a lépcsőn sétáltunk fel a harmadik emeletre.
-Aryanak hívnak - mondtam kedvesen, majd mikor a teremhez értünk megköszöntem gyors a segítséget és beléptünk a terembe. Minden tekintet ránk szegődött.
-Bizonyára te vagy az új diák - mondta csilingelő hangon a tanár és beinvitált minket a terembe.
-Gyerekek, ő itt az új diákunk, Arya. Szeretném, ha befogadnátok és kedvesek lennétek vele. - mondta a tanár, majd rám nézett - Van pár szabad hely, ülj le ahol szeretnél kedvesem - mosolygott rám, majd visszamosolyogtam és leültem Chrissy mellé.
Az első pár óra gyorsan eltelt, hamar elérkeztünk az ebéd szünethez. Ahogy az étkezőbe értem jobban kirajzolódtak a különböző klikkesedések. Sportolók sportolókkal, külön asztalnál a bulizós emberek, és így tovább. Ahogy beljebb haladtam elvettem egy tálcát és az ételek közül elvettem egy egész jól kinéző szendvicset, egy Coca colát és egy almát. A szememmel Chrissy-t kerestem, azonban ő már egy társasággal ült közösen. Egy szőke fiú ölében ült, aki valószínűleg a barátja lehetett. Ahogy néztem körbe megláttam egy üres asztalt és elindultam hogy leüljek. Ahogy lepakoltam az asztalra már kezdtem volna elővenni a zenelejátszómat, azonban oda jött hozzám 2 fiú. Nálam fiatalabbnak tűntek, a húgommal lehettek egy idősek. Kedvesen rájuk mosolyogtam és kérdeztem:
-Sziasztok, tudok valamiben segíteni? - kérdeztem tőlük
-Szia, igen, Evelyn nővérét keressük. Páran belekötöttek és hiába mondta hogy nem kell segítség mi inkább szeretnénk ha nem lenne baja - mondta az egyik fiú, akinek göndör haja volt és kicsit érdekesen beszélt, de mégis nagyon aranyos volt. A másik fiú kicsit komorabb volt, neki fekete haja volt. Mind a ketten ugyanolyan pólóban voltak, amire a Hellfire felirat volt. Talán valamilyen banda? Vagy klub? Bármi is lehet, nem ez volt most a legfontosabb.
-Igen, ő a húgom. Én vagyok a nővére, Alya. Hol van most? Vezessetek oda. - ahogy mondtam nekik felálltam az asztaltól és felkaptam a cuccaimat.
Kisétáltunk az étkezőből és kimentünk az udvarra, ahol egy kisebb kör volt. Azonnal odasiettem és láttam hogy a húgom van a kör közepén. A cuccai a földön, őt pedig leöntötték tejjel és más dolgokat is dobáltak rá. A szememmel kerestem hogy kik lehettek azok, mikor kiszúrtam 2 fiút és 1 lányt. Mind a hárman velem egyidősek voltak, és olyan színű ruhában voltak mint Chrissy és a szőke srác, aki vele volt. Bassza meg mindenki, nem hagyom ezt annyiban.
-Fiúk, kérlek vigyázzatok a húgomra amíg én ezt elintézem - mondtam, majd ott hagytam őket és szó nélkül behúztam mind a három köcsögnek egyet olyan erővel hogy a földön kötöttek ki.
-Könnyebb a kisebbet bántani mi? - mondtam nekik mérgesen és felrángattam a lányt - Ha még egyszer megtudom hogy a húgommal bármit is csináltatok, egyesével tépem ki a hajadat, megértetted? - kérdeztem tőle higgadtan, mégis olyan hangnemben hogy a lány elsírta magát.
Természetesen megjelent egy tanár az udvaron, akinek hiába kezdtem el magyarázni hogy mi történt, nem hitte el ezért délután mehetek büntetésre. A másik három nem kapott semmi büntetést, így mikor gúnyos mosolyt vetettek rám felmutattam a középső ujjam nekik és visszamentem a húgomhoz akit magamhoz öleltem.
-Nem is tudom a neveteket fiúk. De tényleg hálás vagyok hogy szóltatok. - mondtam nekik.
-Én Dustin vagyok, ő pedig itt Mike - mutatta be magát és barátját mosolyogva - Sajnáljuk hogy emiatt bajba kerültél viszont. - mondta lehajtott fejjel.
-Semmi probléma, legalább a húgomnak itt voltam - mosolyogtam rájuk - Viszont szeretném ha vele lennétek. Vigyáztok rá? - kérdeztem tőlük.
-Persze, Evelyn biztonságban lesz velünk. - mondta Mike, majd a csengő szakított félbe minket. Mielőtt elmentek volna a pulcsimat odaadtam Evelynnek, majd elindultam az óráimra.
A délutáni óráim után a szekrényemhez mentem mielőtt az büntetésre mentem volna. Magamhoz vettem a füzetemet amibe dalszövegeket szoktam írni, majd elindultam.
Ahogy a megadott teremhez értem, az egyik üres padba beültem, elővettem a füzetemet és elkezdtem írogatni.
Ahogy elkalandoztak a gondolataim a szívbajt kaptam mikor felnéztem és egy fiú nézett engem.
-A szívbajt hoztad rám te idióta! - mondtam neki mérgesen, és rá néztem. Rajta is olyan felső volt mint Mike-on és Dustinon. Biztosan ismerik egymást.
-Nem megszokott hogy más is van büntetésben rajtam kívül - mondta és közelebb hajolt. Hosszú, göndör haja az arcába lógott, eltűrte és barna szemeivel méregetett. - Meg akartam bizonyoskdni róla hogy nem álom hogy egy lány van itt. - mondta majd mikor elhúzódtam tőle felegyenesedett.
-Nem láttalak még itt, új vagy? - kérdezte miközben leült az előttem lévő padba. Csak bólintottam neki, majd próbáltam visszatalálni az ihletemhez. Nem szerettem ha megzavarnak alkotás közben.
Ahogy próbáltam írni, meleg levegőt éreztem a nyakamon. A gerincemen végig futott a hideg. Felnéztem és ugyanaz a srác volt, aki az előbb majdnem kinyírt.
-Túl közel vagy. - mondtam kicsit mérgesen, azonban nem tudtam tagadni a vörös arcomat. Bizonyára észrevette, mert a komor arcára egy nagy mosoly ült ki.
-Az arcod azt sugallja hogy ez nem zavar téged - mondta és közelebb hajolt, azonban ellöktem magamtól hirtelen és majdnem a hátára esett.
-Én szóltam hogy közel vagy. - mondtam. Az arcáról le lehetett olvasni hogy mérges lett,de nem érdekelt különösebben és csak próbáltam elviselni a nap további részét.
Ahogy vége lett az elzárásnak, egyből bekapcsoltam a zenémet és elindultam kifelé a teremből, mert nem akartam több időt eltölteni a fiúval. Azonban ahogy kiértem az épületből megéreztem egy kezet a vállamon és ugrottam egy nagyot ijedtemben. Ahogy hátra néztem ő volt mögöttem és nevetett.
-Ez nem volt vicces! - üvöltöttem rá, de csak nevetett tovább.
-Nekem az volt drága. - mondta, majd nekem nyújtotta a füzetemet. - Ott hagytad az asztalon - mondta és a kezembe adta.
-Köszönöm. - mondtam, miközben még mindig próbáltam a légzésem rendezni. Mire ez sikerült már nem volt sehol sem. Egy darabig csak néztem a hűlt helyét, majd az ábrándozásomból az ég dörgése zökkentett ki, és elindultam haza.