Egy húron pendülünk (Eddie Munson) Stranger Things ff

Eddie Munson

***Eddie***

Ahogy beszálltam a járművembe még láttam ahogy a lány alakja távolodik. Az utcai lámpák adták ki csak a körvonalát, majd elnyelte a sötétség, így én is útnak indultam.
Haza érve beléptem a csendbe, a szobámba mentem, magamhoz vettem a gitáromat és elindultam Gareth lakásához próbálni.
Az út során párszor eszembe jutott az új lány, de igyekeztem nem foglalkozni vele, hiszen nem volt vevő a társaságomra. Ahogy megálltam a ház előtt kiszálltam és a felnyitott garázshoz sétáltam.  Gareth az ujjai között játszadozott az egyik dobverővel, amit mikor észrevett abba hagyott és köszöntünk egymásnak.
-A többiek még vásárolnak az estére. Csodálom hogy te vagy az első aki ideért. - mondta majd visszaült a dobhoz.
-Kegyes volt Mr. Smith és elengedett előbb minket. - mondtam majd elkezdtem hangolni a gitárt. Pár perc elteltével Gareth döbbentem kérdezte:
-Minket? Többen voltatok? - nézett rám, mire én bólintottam.
-Volt egy lány is velem. Nem tudom ki ő, de az biztos hogy még sosem láttam a suliban. Vagy csak jól bujkált - nyugtáztam a dolgokat, mikor Jeff megérkezett, kezében 2 zacskóval, melyekben pia és rágcsa volt.
-Az új lány a téma? - kérdezte mire biccentettünk - Ő amiatt került bajba mert megvédte a testvérét a kosarasoktól.
-Szóval akkor ismételten az iskola kedvencei helyett teljesen más volt büntetésben. Így érthető hogy ideges volt. - gondoltam bele az egész büntetésbe. Feszült volt és inkább próbálta kizárni a világot. Emlékszem,az első alkalomkor én is ilyen feszült voltam, egy idő után nyugtáztam hogy ők a kedvencek.
-Viszont, annyit megtudtam hogy dalszövegeket ír - mondtam a többieknek - Belenéztem a füzetébe mielőtt visszaadtam volna neki, és van hozzá érzéke. Mindenképp beszélni szeretnék vele a holnapi nap folyamán - mondtam elszántan, majd mikor teljes lett a csapat, az erősítőt rákötöttem a gitáromra és elkezdtünk játszani.

***Arya***

Ahogy hazaestem egyből neki álltam vacsorát csinálni az ikreknek, Evelynnek és Calebnek. A szüleink sokat vannak távol, így én felelek értük.
-Arya, haragszol rám? - kérdezte Evelyn, aki könnyes szemekkel bámult engem ahogy készítettem a vacsorát.
Félre húztam a tűzhelyről az ételt, majd odamentem hozzá és magamhoz öleltem.
-Ne butáskodj hugi, nem tettél semmi rosszat  - simogattam a hátát, amire hozzám bújt szorosan és csendesen sírdogált. 
Miután megnyugodott, befejeztem a vacsorát és leültettem enni őket, míg elkészítettem a holnapi ételeket, hogy ne kelljen rohanni a reggel folyamán. Miközben az uzsonnás dobozokba pakoltam, ránéztem a testvéreimre akik boldogan beszélgettek egymással és nevetgéltek. Odaléptem hozzájuk és leültem velük szembe.
-Arya, ugye te is eszel? - nézett rám csillogó szemekkel Caleb. Neki is fekete haja van mint nekem, viszont ő az apánk barna szemét örökölte. A húgomnak vörös haja van, mint anyánknak, viszont egyik szeme kék, másik barna. Emiatt is sokan piszkálják, de a többség inkább csak csodálja, hiszen ritka a heterokrómiás szem.
-Igen én is eszek majd - borzoltam össze a haját mosolyogva - Viszont titeket lassan vár az ágy. Holnap korán kelünk. - mondtam nekik, amire szomorúak lettek, de segítettek elpakolni, és elmentek átvenni a pizsomájukat.
Közös szobájuk volt, amit nem bántak. Caleb ágya az egyik oldalon, Evelyn ágya a szoba másik oldalán volt. Mind a kettejüket lefektettem aludni, puszit nyomtam a fejük búbjára és kimentem.
A saját szobámba mentem, hogy neki álljak a saját iskolai feladataimnak. 
-Bocsi drága hogy késtem - léptem be a szobába és a fekete gitáromhoz léptem. A keresztapámtól kaptam, akit pár éve elvesztettünk, azonban nem tudjuk pontosan mi történhetett vele, egyik pillanatról a másikra eltűnt, és senki sem hallott róla.
Leültem az íróasztalomhoz és elővettem a könyveimet, melyekre szükségem volt. Nehezen vettem rá magamat a tanulásra, ugyanis többször eszembe jutott a srác a délutánról. A göndör haja és a barna szemei. A sok gyűrű az ujjain. A nyaklánc, ami egy pengetőnek tűnt. Arya, miért gondolsz rá? Hiszen a nevét se tudod. Semmit se tudsz róla. Lehet jobb ha elkerülöd. Mondtam magamnak, azonban a józan eszem mellett a szívem tt súgta hogy ha már gitározik, akkor nem lehet rossz ember. Elhessegettem a gondolataimat és belevetettem magamat a dolgaimba.
Éjfél körül végeztem mindennel, szemeimet megdörzsöltem, elpakoltam mindent és lefeküdtem az ágyamra ahol a plafont bámultam egy jó darabig. Holnap hazahozom a testvéreimet, utána pedig mehetek az állásinterjúra a Family Video Store nevű helyre.  Remélem nem fogok eltévedni az út során. Ahogy ezekre gondoltam, magamhoz öleltem a kedvenc plüssmacim, és elnyomott az álom.

Reggel a vekker előtt felébredtem. Ahogy kimásztam az ágyból egyből elkezdtem készülődni, hogy minél hamarabb eltudjunk indulni az iskolába. Amint végeztem, elindultam Evelynék szobájába, azonban az ajtó nyitva volt, ők pedig nem voltak bent.
-Caleb? Evelyn? - léptem be a szobába, de nem voltak sehol sem. - Hahó - kimentem a szobájukból és elindultam lefelé, amikor is a konyhából hangok szűrődtek ki.
-Oké, most már megfordíthatjuk - mondta Evelyn a bátyjának, aki bólintott és megfordította óvatosan a palacsintát a serpenyőben.
-Hát ti mit ügyeskedtek? - kérdeztem mosolyogva tőlük és beléptem
-Jó reggelt Arya - mosolyogva köszöntek - Palacsintát csinálunk neked - mondta Caleb, majd a kész palacsintát kivette a tányérra, amin sorakozott már pár darab.
-Mindig te csinálsz mindent, szeretnénk segíteni ahogy csak tudunk - nézett rám Evelyn - Reméljük finom lesz
-Biztosan jó lett - mosolyogtam, majd magamhoz öleltem őket - Nagyon szeretlek titeket - nyomtam puszit a fejükre.
Miután közösen megreggeliztünk, összekészültünk mindannyian és kisétáltunk a buszhoz.
Amikor leszálttunk, elköszöntem tőlük, majd én is elindultam az utamra. Sok időm volt még, így gondoltam járok egyet a közelben lévő erdőben. Ahogy a fák rengetége léptem, a madarak csicergését hallgattam, ami nyugalommal árasztott el. Ahogy beljebb értem, gitár szót hallottam. Hallgatóztam, és felismertem a dallamot. Master of Puppets. Elindultam a hang irányába, mikor megláttam egy asztalt az erdő közepén két paddal. Háttal volt nekem a gitáros fiú, és ahogy játszotta az akkordokat úgy dúdolta a dalt. Némán, lehunyt szemekkel hallgattam és élveztem a dallamot. Hirtelen megállt a zene és megszólalt a fiú.
-Meddig fogsz onnan leskelődni? - kérdezte, és megismertem a hangot.
A fiú tegnapról.
-Ne haragudj, nem akartam zavarni. Csak hát, meghallottam a gitár hangját és kíváncsi lettem - mondtam, szemem a földet kémlelte. Mikor lépéseket hallottam felnéztem rá. Velem szemben állt. Tegnap nem tűnt fel hogy ilyen magas.
-Nyugi, csak viccelek - mosolygott rám - Még nem az igazi, de remélhetőleg hamarosan jobban fog menni majd. Ismered a zenét? - nézett rám kíváncsian.
-Igen. Metallica együttestől játszottad a Master of Puppets számot - mosolyogtam rá.  A válaszom hallatán felcsillant a szeme és még jobban elmosolyodott.
-Már tegnap felkeltetted az érdeklődésemet a dalszövegeiddel, de most egyre jobban kíváncsi vagyok rád. - lépett közelebb, amitől egy lépést tettem hátra. 
-De hiszen a nevemet se tudod - néztem rá, majd mire válaszolt volna kiáltást hallottunk.
-Eddie! Téged keres Mr Smith - futott felénk Mike, akivel tegnap ismerkedtem meg. 
-Már megint mi baja? Az iskola közelében sem vagyok - mondta miközben sóhajtott egyet - Hát drága, még úgyis összefutunk - rám nézett és mosolygott, majd a tarkójára tette mind a két kezét és elindult az iskola felé.
-Te nem jössz? - kérdezte tőlem Mike, mire biccentettem és elindultam mögöttük.

***Eddie***

Ahogy az épületbe értem egyből az igazgatóiba mentem. Mr Smith nem volt sehol, csak az igazgató, aki nem volt olyan rossz arc.
-Örülök hogy itt van Mr Munson - kezdte a mondandóját az igazgató.
-Mr Smith nélkül kezdi el? - kérdeztem tőle. Nem mintha bántam volna, örültem hogy nem vagyunk egy helyen.
-Biztos voltam benne hogy csak akkor jössz be hogyha az ő nevét mondom - mosolygott rám - Viszont, a lényegre térve. Neked van egy bandád, igaz? -
Bólintottam válasz képpen neki, és kíváncsian néztem rá. Nem tudtam hova akarhat kilyukadni.
-Tudod hogy mostanság sok... probléma történt Hawkinsban. Jótékonysági est lesz ma az iskolában, és szeretnék minél több műsort és látványosságot. Szeretném, ha részt vennétek. - mondta, miközben egy őszinte mosoly volt rajta. Ismerte a bácsikámat, így engem is ismer, tudja hogy milyen dolgaim vannak és voltak, és mégis igyekszik minél többet segíteni
-Köszönöm a lehetőséget, a banda nevében is - mondtam boldogan, majd a részleteket megbeszéltük és alig vártam hogy elmondjam a többieknek.