Újra veled

A múlt barátsága

10 évvel korábban

Éppen Logan és én kint játszottunk a kertükben. Nagyon szerettük azt a helyet mivel rengeteg sövény volt össze vissza. Olyan volt mint egy labirintus, és ha ki érsz a legvégére akkor ott fogad 1 fehér fa hinta egymagában. A szüleink úgy gondolták hogy mindig osztozzunk mindenen Logannal ezért csak 1 hintát építettek ide nekünk. Nem vitatkoztunk sose semmin. Jó-jó be vallom mikor el mentük fagyizni vagy sütizni akkor mindig össze kaptunk mivel az egyikünké mindig finomabb volt. Mindig megértettük egymást és mindig együtt voltunk. Totál olyanok voltunk minta testvérek. De ez nem meglepő a szüleink úgyis kezeltek minket. Együtt reggeliztünk, ebédeltünk, varcsoráztunk, hülyéskettünk, aludtunk aztán kezdődött minden elölről. Reggeli, ebéd, vacsora hülyülés blablabla.
Nem voltak más barátaim és Logannak se nagyon. Logannal mindenki barátkozni akart de komolyan már az ovi első nap óta. És több száz gyerekkel barátkozhatott volna de ő akkor is velem akart lenni. Szóval mikor oda jöttek hozzá akkor ő elküldte őket azzal a mondattal hogy
Nekem már van barátom, nem kell más.
ilyenkor mondani se kellett nagyon boldog voltam. Félre ne értsétek nem szerelmet éreztem iránta csak szimpla legjobb barátságot de voltak idők mikor úgy éreztem hogy szerelmes vagyok.
Szomszédok vagyunk szóval bármikor találkozhattunk egymással. A mi házunk csak egy egyszerű kis családi ház volt. Letisztult, visszafogodt színekkel. Barna, bézs, fehér, krém, világos szürke, ilyesmik. Az én szobám az ellentétje volt. Rikító rózsaszín minden, bútorok, fal, kacatok, még az ágy huzat is. Van egy saját fürdőm is de az persze nem rózsaszín volt hanem szürke és fehér. A szüleim azt mondták hogy az ne legyen semmilyen erős színű mivel azt később megfogom bánni és elég nehéz lesz akkor mindent át alakítani. Azóta már a szobám már volt lila, citrom sárga és menta zöld. Most meg világos szürke.
A kertünk az óriási volt. Rengeteg fa, rengeteg bokor, medence, csúszda, homokozó. A mi kertünk és Loganék kertjük a végén össze volt vonva. Ezt úgy értem hogy a mi házunkat és az ők házukat is fehér kerítés veszi körbe és a végén egy kis kapu van amit ha át lépsz akkor egy nagy fehér asztal és 6 fehér széket láthatsz. Itt sütögettünk mindig mikor jó idő volt.
A házunk mögött van egy kis patak amibe arany tiszta víz folydogált. Imádtunk ott pancsolni.
Loganék háza valami elképsztő volt. Igaz hogy az övéjük is két emeletes de már a ház külső részéről is látszik hogy sokkal gazdagabbak mint mi.
Logan szülei
Daxton Willson ( Logan apja )
Susan (Willson) Moronto (Logan anyja )
Ővéké egy hatalmas cég. Így híresek is ilyen témában.
Az én szüleim
Jonh Henderson ( apu )
Ana (Henderson) Wang ( anyu )
Apum egy cégnél dolgozik.
Anyum pedig pszichológus.
Gyakran hagynak magamra a munka miatt. Utak ide-oda.
De ennyi elég is lesz egyenlőre.

Vissza az elejére:

- Először én akarok hintázni ---- mondja a 6 éves Emma miközben fut a ösvények közt

- Oké de ne olyan sokáig mert én is akarok ---- mondta a 7 éves Logan és futott utánam.

- Mit szólnál ha ötször meglöknélek ---- itt fel mutatta Logan az 5 ujját ---- és aztán pedig cserélünk és te löksz meg ötször ---- mondta a kis Logan

- Oké én benne vagyok ---- mondta a kis Emma.
És akkor el kezdtünk számolni

1.....2.......3.......4.......5---- mondtuk egyszerre

- Most én jövök ----- le szálltam a hintáról és most én löktem ----- 1.....2.....3.....4.....5
Így játszottunk

★★★★★★★★★★★★★★★★★

- Gyerekek, gyertek vacsora ---- kiabálta anyu

- Oké, máris ---- kiáltottam vissza
Szaladtam volna már anyához de egy kéz vissza rántott. Rá néztem Loganra és nagyokat pislogtam.

- Várj még ---- mondja

- Miért? ---- kérdeztem

- Ezt neked szeretném adni ---- és ekkor felém nyújtott egy karkötőt

- Úristen ---- visítottam fel ---- ez gyönyörű szép

- Itt van nálam a másik fele ---- mutatta meg a másik karkötőt ami már a kezén volt

- Segítesz fel rakni? ---- néztem rá mosolyogva

- Persze ---- fel adta rám és meg húzta a két madzagot ---- Ez a karkötő a legjobb barátságot jelképezi számunkra ---- mondta ---- Em....megfogadjuk hogy örökké a legjobb barátok leszünk és mindig ott leszünk egymásnak bármi is történjen?---- kérdezte Logan

-IGEN --- válaszoltam neki és megöleltem.

Be rohantunk a házunkba

- Nézd anya, nézd mit kaptam ---- mutattam fel neki a kezemen lévő karkötőt

- Nagyon szép! ---- mondta

- Igen, gyönyörű ---- mondtam

- Oké mindenki asztalhoz ---- mondta Mrs. Willson.

《》《》《》《》《》《》《》《》

Oké, Oké ennyi elég is lesz a múltból.
Senkit nem érdekel hogy mi volt akkor, különösen engem nem.
Logannal már 13 éves korom óta nem beszéltem, de nagyon ritkán kb évente egyszer mikor hozzá szoltam vagy ő hozzám ami sose volt kedves szó akkor hatalmas balhét csaptunk. De ezen kívül semmi. Hogy, hogy oldottuk ezt meg úgy hogy minden egyes nap együtt volt az egész család. Úgy, hogy átnéztünk egymáson. Mint két idegen.
Mintha egy étterembe lettünk volna és a szemben lévő asztalhoz egy idegen ült le, akivel nem kell beszélni, foglalkozni.
De persze ez nem ilyen egyszerű volt mivel a szüleink próbáltak össze hangolni minket. Mivel látták hogy nem válik be amit csinálnak így fel adtak 14 éves koromban. Elfogadták hogy a mi barátságunk már nem lángol.
Még ezek után is 1 éven át hordtam a karkötőt amit adott, és próbáltam mindenhogy a tudtára adni hogy én még mindig hordom. Rajta viszont nem láttam soha. Fel adtam az egész dolgot és le vettem. Bele dobtam az ékszer dobozom legaljára.
Végig kellett néznem az évek alatt hogy ő menő lett. Minden egyes nap nála volt valamelyik barátja. Féltékeny voltam, nagyon. Nem a barátjaira hogy Logannal lehetnek hanem, Loganra.
A barátságunk után nem volt senkim.
Minta mindenkinek azt mondta volna hogy valamilyen betegségem van amit el lehet kapni.
Voltak napok mikor az egész suli rajtam röhögött. Az ilyen napokon elbújtam a lány mosdóba.
Gyűlöltem Logant mivel éreztem hogy ő terjeszt rólam pletykákat.
Nem tudtam el hinni hogy, hogy teheti ezt pont velem.

Egy kis háttér történet.