Próbálj meg szeretni! | Draco Malfoy ff. |

harmadik rész

ig: w.ribizlii

Szeptember közepére az időjárás teljesen áfordult. A levegő lehűlt, mostmár érezni lehetett, hogy lassan érkezik az ősz. Az utóbbi időkben nem történt semmi említésre méltó. Nathanie próbált beilleszkedni ami úgy ahogy sikerült is neki. Sok időt töltött Adelle-el, egészen jóban lettek ilyen rövid idő alatt. Blaise-vel is néha összefutott, együtt írták általában a bájitaltan leckéket. A fiú jó volt a tantárgyból de nem annyira, mint a szépség akinél csak maga Piton tudott jobban főzni ebben az épületben. A barna bőrű fiú így két legyet tudott ütni egy csapásra. Közelebb kerülhetett a lányhoz és még fejlődni is tudott.

Most viszont Nathanie egyedül gyujtott rá a Csillagvizsgálóban ülve. Először Asztronómia óran járt itt, Aurora Sinistra professzor tanításai pedig igencsak érdekesnek bizonyultak. Innen pedig a kilátás is meseszép volt. Egészen el lehetett láni a Tiltott Rengetegig, a birtoknak szinte minden részét be lehetett látni. A lány ott ült a korlát előtt egy iskolai széken és csak nézett ki a fejéből. Olyan dolgokon gondolkozott amiket senki mással nem oszthat meg vagy pedig nem akar.

Például Draco-n. Mikor még jóban voltak annyira más volt minden. Bár Nathanie most nem érné be azzal a barátsággal. Akkor még mindketten gyerekek voltak, még alig serdültek. Együtt játszottak, nyelveket tanultak és édes kis semmiségekről beszélgettek ami útólag visszagondolva egyáltalán nem volt fontos, csak az idejüket pazarolták vele.

Most viszont elég Abszurd lenne ha mondjuk azzal szórakoznának, hogy Narcissa-t viccelik meg. Ha most jóba lennének lehet más is bele férne a barátságon kívül. Hiszen Nathanie nem hülye és nem is vak. Mindjárt 17 éves mondhatni már nő, akinek szeme is van így meglátja az ígéretes fiúkat. Malfoy pedig az. Izmos, sármos, okos, gőgös és hihetetlenül tiltott a szépség számára. Semmilyen extra dolog nem férne bele a fiúval a helyzetét tekintve.

Bonyolult egy helyzet. Megfelelni mindenkinek, azt tenni amit elvárnak tőled. Szót fogadni a nálad idősebbeknek, segíteni őket bármiben úgy, hogy még egy köszönömöt sem kaphatsz tőlük. Távol maradni egy fiútól aki akár keresztbe húzhatja minden számításod, tönkre teheti a terveidet. Elnézést, a felnőttek tervét hiszen ők mindig mindenben jobbak.

- Ennyire szereted mérgezni magad? - a lány elmélkedését egy erős, férfias hang szakította meg. Hátra nézve megpillantotta Perselus Piton-t, keresztapját aki szúrosan nézett hol a lányra, hol a kezében égő cigarettára.

- Remélem rákot kapok. - vont vállat a lány, majd ismét beleszívott a káros anyagba.

- Tedd el kérlek. Az iskola területén tilos alkoholt, dohány terméket illetve tudat módosító szereket használni és birtokolni. Most sok pontot kéne levonjak tőled, illetve büntetést is kaphatnál. - közölte a férfi. Nathanie szerette Piton, mindig tiszta lapokkal játszott, nyíltan és egyértelműen megmondta, hogy mit akar és mit nem.

Sóhajtva nézett le a szálra, szomorúan vette tudomásul, hogy még a fele megvan. Elnyomta inkább a Csillagvizsgáló padlóján, majd egy pálcaintéssel eltűntetett minden maradványt.

- Így jobb már? - nézett fel a férfira. Piton elmosolyodott.

A lány rangban jóval felette állt, semmi félnivalója nem lehetett és ezt nagyon jól tudta. Mégis szót fogadott neki, nem akart rossz színben feltűnni a szemében vagy ellent mondani ezt pedig Perselus nagyra értékelte.

- Miért vagy itt?

- Egyedül akartam lenni!

Piton csak sóhajtott egy mélyet, majd leült mellé égy másik székre. Csodálta Nathanie-t. A találékonyságát, a probléma megoldó képességét, az eszét és persze a bátorságát. Nála bátrabb nőt még soha életében nem látott. Rendkívül veszélyes és szerencsétlen az ő élete, mégsem látta még sosem megtörni vagy megilyedni. Rendkívül jól tudta titkolni az érzelmeit, a felnőttekkel szemben pedig tisztelettudó volt.