Az élet pofonja

Bulizós Éjjel

Heló. Megint kimaradt pár nap, mert hát, nem történt semmi különös. Ma szombat van, ami azt jelenti, hogy 1 nap és suli. Sajnos. De az a jobb, hogy magán suliba fogok menni. Elkészültem, mert ma megyünk tanszereket vásárolni. Időben.

Reggeliztem és vártam, hogy anya elkészüljön. A kocsiban ülve egyből hívták anyát. Mivel a kocsi kihangisít ezért én is hallottam. A magánsuliból hívták, hogy be kéne mennem és körül néznem meg ilyenek. Anya bele egyezett. Szólva délután megyek iskola látogatásra. Szuper. Gyorsan bevásároltunk mindent is vettünk, de nekem legjobban az iskola táskám tetszik. Bár nem nagy szám.

Megebédeltem és felmentem készülődni. Nem mondanám, hogy izgulok, mert nem de van bennem egy kényszer.

Elkészültem. Jó benyomást kell keltenem anya szerint, hisz akkor nagyon fognak szeretni a tanárok.
Bepattantam a kocsiba és indultunk is. Anyával bementünk az igazgatói irodába. Körül néztem. Elég puccos már ez is. Utánunk nemsokkal egy ugyan olyan anya lánya páros esett be az ajtón. A lánynak hosszú barna haja, kék szeme és láthatólag gazdag. Az anyáról ne is beszéljünk. Szint úgy nézet ki, mint Mirabell az egyik Szt. Margitos nővér. Mindegy. Elengedtem a fülem mellet, azt, hogy épp rólam és anyáról beszélnek. Én sajnos maradtam, viszont anya elment. Na csodás. Itt maradtam egyszál magam, és várom az igazgató urat, hogy körbe mutassa a sulit. Amint ott ültem egyre több szülő és gyermeke érkezett. Minden gyerek egyesével ült le mellém és a szülője pedig ott hagyta. Egy lány bróbalt felém közeledni, mármint baratilag, aztán meg ki tudja. De én egy "kösz nem" iránylattal elutasítottam. Szerintem az utolsó lány érkezett be, nagyon elkésetnek tűnt. Az apja jött vele, de nem tartozott a legjobb állapotban lévők csoportjába. Mármint az apa, nem a lánya. Ők is alá írták azokat a papírokat amiket az előttük lévő 9 gyerek és szülő. Na végre elindul ez a kis utazás is. Mindenkinek kettesével kellet mennie. Mi ez valami börtön osztag?
-Elértük az első termet. - közölte az igazgató. - Ez a terem a biológiai terem.
Nem tűnt olyan nagynak. De jó ez így. Még volt pár terem, de a végére elértük a mi saját termünket. Vissza mentünk a cuccunkért es lehetett haza menni. Persze ekkor még mi sem tudtuk hogy a szülőknek lesz egy ilyen megbeszélés, hogy ki mit akar meg ilyesmik. Addig mi kint, mint idegenek szemmel mértük egymást. Rajtam kívül még talán egy gyerek volt akit így örökbe fogadtak azt hiszem. Végre vége ennek a "szülői megbeszélesnek" Anyával egész haza úton beszélgettünk, hogy, hogy tetszik a suli meg ilyenek. Haza értem végre. Most pedig mehetek egy kicsit a kondiba, majd este felé pedig futni Miloval. Az edzésem felén jártam mikor anya bekopogott. Leálltottam a zenét és felé fordultam. A tekintetem olyan árulkodó volt, hogy nem akarok vendégeket látni, pedig ma majd kell. Lőttek a futasomnak. Mindegy. Befejeztem az edzést ami még tartott úgy fél órán át. Ma hozzánk jönnek, méghozzá mindenki. Barátok, csaldtagok és még sokan mások. Tehát valami elegáns ruhát akarok felvenni. Gyorsan szaladtam kettőt a szobám és a gardróbom közt. Elkezdtem válogatni. Egyszer kopog valaki. Én pont az énekes karrierem közepén jártam. Kendall volt az.
-Szép hangod van! - köszönt be.
-Köszi. - mondtam egy ölelést adva neki.
-Na már készülődsz az estére?
-Aha, próbálok. Nincs ötletem, hogy mit vegyek fel. Segítesz?
-Persze, zárd be az ajtót és indítsd zenét. - utasított. Én azzonal tettem a dolgom. Nagyon jó móka volt vele készülődni.

Erre a csoda szép piros ruhára eset a választása. Mikor megmutatta én kapásból rávágta, hogy nem.

Utána pedig ezt emelte ki. Na jó, hát ezek közül egyik sem nyerte el a tetszésem, de aha ez a kettő közül közül választani kéne akkor az a piros. Hozzá láttam a hajamat megcsinálni. Egyszerű beszárítas. A sminkem pedig valami szolid a ruhámhoz. Sajnos még nem úsztam meg drága keresztanyám ruha özönletét. Cipő és kiegészítők hiányoznak. Cipőnek egy egyszerű fekete magassarkút halsztam ki. Kiegészítőnek pedig a nyaraláson kapott gyönyörű nyakláncomat raktam fel. Igazából semmi mást nem tűrök meg magamon, mint nyakláncot vagy karkötőt, de azokból is ezeket a vékonyakat. Na mindegy ez az én stílusom. Lementem, még persze senki sem volt ott rajtunk kívül, mert a vendégek késnek és órát. Vagyis úgy lett nekik mondva. Akkor nekem miért kellet már hét órára készen lennem? Felmentem a szobámba és hozzá láttam abban a hosszú egy órában valami értelmeset csinálni. Hát nem nagyon sikerült. Egyébként rajzoltam egy kicsit, mert az mindig leköt. Kendall jött be hozzám, hisz ő sem bír csinálni semmit még egy óráig. Leült az ágyamra és hozzá látott nézni a netfixen egy sorozatot. Nekem nagyon megtetszett az a sorozat és hozzá láttam lerajzolni belőle egy részletet. Végére amúgy szerintem tök jó lett, bár tudok ennél szebben is rajzolni. Kendall lement valami innivalóért, és persze utána jött fel, hogy menjek le és én fogadjam a vendégeket. Csodás. Igaz a fele társaságról azt se tudtam eddig, hogy létezik és most én fogom őket beengedni. Lementem és leültem a cipőtartóra felhúzni a cipőmet. Stormi is jött velem ajtót nyitni. Első vendégünk Kim és családja volt, aztán Khloe és családja, mama és végül a család utolsó tagja Kourtney és családja. Utána pedig jöttek a tényleges idegenek számomra. Apa egyik barátja és családja. Amikor megérkeztek Stormi egyből ott hagyott. Én is elmentem inni, hisz kicsit nagyon szomjas voltam. Amikor a konyhába értem egyből csengettek. Kinyitottam az ajtót. Egy anya fia páros állt előttem. Beengedtem őket is. Utána persze Waltonék. Javon és Jaden utána jött hozzám ajtót nyitni és üdvözölni a vendégeket. Megjött meg egy család. Abben a szent minutumban ott hagytak a fiúk. Be jöttek az utolsó vendégek és hozzá láthattunk bulizni. Borzasztó nagy buli nem volt olyan éjfélig, majd mikor már mindenki kitett magáért pia szempontjából akkor már elkezdődött igazából a buli. Én a bárban szolgáltam ki. Ez a kedvencem, hisz már rájöttem, hogy minél reszegebb egy ember annál hülyébb, ezáltal fizet, hogy töltsek neki. Mikor már úgy 100 ropogós dollár megvolt kiszáltam a bultból pihenni. Elmentem a szobámba a telefonomért és vissza. Utána megint folytattam, amíg apa nem jött oda hozzám.
-Mennyit csortál ki az emberektől?
-Mármint? Aki részeg vagy aki megtudta, hogy születésnapom volt?
-Cleo?
-A részegek adtak 100-at a szulinapom meg vagy 300.
-Az tudod mennyi pénz?
-Am igen. Az pontosan 400 dollár.
-Abból kérek és anya nem tudja meg.
Igazából félek, hogy anya megtudja, de nem adtam neki. Oda hívtam anyát és elmondtam neki mi a szitu. Ő csak nevetett rajta egy jót és azt mondta, hogy megtarthatom. Én folytattam, persze. Mikor már a lábaim majd leszakadtak a sok állástól meg a cipőtől leváltottak. Kendall kevert meg minden. Waltonék jól érezték magukat egy másik lánnyal meg minden. Volt annyi bőr a pofimon, hogy ne másszak oda. Az a lány, hogy került ide az jó kérdés. Én kint leültem a én kis fészekhintámba és ott telóztam. Nem sokkal később egy fiú jött ki. Az a fiú aki az anyukájával jött.
-Szia! - ültem fel.
-Szia! Cleo ugye?
-Aha. Bocs lehet bemutatkozás, de nem emlékszem.
-Nem még nem volt rá alkalmam. Leo.
-Örülök Leo. - mosolyogtam.
-Lehet egy kérdésem?
-Aha, persze.
-Oké, lenne kedved elmenni sétálni, úgyis hullocsilag zápor van.
-Tényleg?! - csodálkoztam.
-Aha. Na?
-Mutatok egy helyet gyere. Sétálni nincs kedvem rongyá törte a lábam a cipő. - mondtam miközben futottam.
-Ahhoz képest, hogy rongyá törte a cipő a lábad elég jól szaldsz benne.
-Ja már rutin. De gyere már!
-Oda fel? - mutatott egy magas domb felé.
-Aha, oda fel. - vágtam rá.
Felmentünk. Az a domb egyébként a mi házunk legesleg végében van, tehát odáig még futni kellet. Minden hullócsillagos este, mikor van alkalmam kijövök ide és nézem a csillagokat.
-Ez csodás! - mondta.
-Aha.
Nemsoká Jayla jelent meg.