|| Miért pont te? ||

• 4.rész - Hiányzol •

Ryota szemszöge:

Ma nem mentem iskolába, mert ma máshol akarom tartani a napomat, hiszen ma van szeptember 8,ami az a nap amikor elvesztettem a legjobb barátomat Hachirót. Ma van 4 éve, hogy meghalt de nekem még mindíg fáj,és még most is kibaszottul hiányzik.
Szóval úgy döntöttem ma nem megyek iskolába, hanem meglátogatom Chiyoko-t, Hachiró édesanyját.

Oszakában lakik szóval oda utazok, vonattal kábé három óra. Fel is szálltam a vonatra és néztem a gyönyörű kilátást. Egy idő után oda ért Oszakába a vonat majd miután leszálltam, tovább gyalogoltam Chiyoko háza felé. Egy idő után oda értem majd megálltam még egy pillanatig az ajtó előtt, mert ez egy elég nehéz dolog nekem. Főleg, hogy már rég láttam és beszéltem Chiyokóval és a többi családtaggal. Bekopogtam majd egy hosszú fekete hajszínű nő kinyitotta az ajtót, meglepődött rajtam és nézett egy ideig meglepődve majd szorosan magához ölelt.

-Ryota hát el sem hiszem, tényleg te vagy az? - Kérdezte tőlem Chiyoko mire és csak elmosolyodtam.

-Hát persze, hogy én - mondtam majd vissza öleltem.

-Gyere fáradj beljebb! - mondta a nő majd bekísért az ajtón. Szokásos módon levettem a cipőm majd felakasztottam a kabátomat a kampóra. Leültünk a konyhába mind a ketten majd neki kezdünk beszélgetni.

-Kérsz esetleg egy teát,vagy kávét drágám? - kérdezte majd már lépett is oda a konyhapulthoz.

- Egy teát szívesen elfogadok, köszönöm - mondtam majd ő el is kezdte főzni

- Na és mondcsak, hogy-hogy meglátogatsz? - kérdezte tőlem.

-Nos hát... Ma van az a nap és.. gondoltam eljövök magához. - mondtam mire a nő csak mosolyogva lenézett a padlóra majd elgondolkodott.

-Hát igen hihetetlen, hogy milyen gyorsan tellik az idő,már 4 éve... mégis még mindíg hiányzik. - mondta

-Igen, nekem is nagyon hiányzik, nélküle semmi sem ugyanolyan. - mondtam majd észrevdttem, hogy a nő éppen próbálja tartani a sírást. Annyira sajnálom Chiyokót nem érdemli ezt meg. Mondtam magamban majd oda léptem a nőhöz és szorosan megöleltem. A nő rögtön el kezdett sírni én pedig ahogy csak tudtam próbáltam nyugtatni. Egy idő után megnyugodott és abba hagyta a sírást ekkor elváltam tőle, ő pedig letörölte a maradék könnyeit.

- Na gyere üljünk le és idd meg a teát, vagy a végén még kihül - mondta mosolyogva majd én bólintottam egyet és már le is ültünk vissza az asztalhoz.

- Jut eszembe, ma eljönnek hozzám Takashiék is, megvárod őket? gondolom örülnének neked ennyi év után. -mondta majd én elvettem a csészét a számtól.

- Minden féle képpen maradok! - mondtam majd rámosolyogtam Chiyokóra aki vissza mosolygott, én pedig ismét bele ittam a teámba.

Akira szemszöge:

Különös ma nem jött Ryota suliba, esetleg beteg? Kérdeztem magamba majd oda jött hozzám vörös hajú barátom és Bonita is.

- hét hé! Akira te nem tudod esetleg Ryota miért nem jött ma suliba? Tán nem beteg. -kérdezte tőlem.

- Nem tudom Bonita én is ezen gondolkodtam az imént. - válaszoltam neki

- Na mindegy, hogy álsz a prezentációval? - kérdezte tőlem Riku én pedig csak figyeltem rá értetlenül.

- Milyen prezentáció? - kérdeztem vörös hajú barátomtól.

- Akira Akira... hol jár az eszed már megint? -kérdezte tőlem Riku mire én csak figyeltem mert még most sem értettem miről is van szó.

- A Csillagászat!! emlékszel?? A fizika tanár mondta, hogy csinálnod kell egy prezentációt! - Mondta és mire leesett beütöttem a fejem az asztalba.

-Ja hogy, azzz a projeeekt,hehe... - mondtam mire ők csak figyeltek.

-Még sehol sem tartok vele - vágtam könnyen a szavakat két barátom hoz, majd kivettem a táskámból egy palack vizet majd bele ittam. Ahogy meghallották egymásra néztek és megrángattak.

-Hé! Ne már ez fáj! - mondtam majd vissza ültek a helyükre.

- Te butus 3 nap múlva kész kell lenned, szóval kapd össze magad! - mondta Bonita, mire én kiköptem a vizet a számból.

-3 NAP??? AZT HOGY SZEDJEM ÖSSZE? - kérdeztem ordibálva mire a fele osztály rám nézett.

- Hááát azt csak te tudhatod, drága barátosném - mondta a barátnőm majd megütögette a vállamat.

Elkezdődött az utolsó óra, de én az óra alatt konkrétan semmit nem figyeltem mert végig azon gondolkodtam, hogy hogyan is kezdjek én neki ennek a prezentációnak. Mikor vége lett az órának gyorsan bepakoltam majd gyorsan haza futottam és már neki is kezdtem a prezentációnak.

Ryota szemszöge

Egy kissel utána megjöttek Takashiék is, nagyon örültek nekem és én is örültem nekik. Beszélgettünk sokat és elmondtam nekik, hogy egy új városban lakok és járok ott iskolába,nagyon örültek a hírnek.
Vacsora után még sokat beszélgettünk de már későre járt és nekem még haza is kellene jutnom.

- Köszönöm szépen a mai napot, örülök, hogy tudtunk megint találkozni - mondtam nekik mosolyogva.

-Ugyan bármikor már amúgy is hiányoztál! -mondta Takashi majd átölelt.

-Na ideje lenne mennem mert a végén még lekésem az utolsó vonatot. - mondtam majd megöleltem mindenkit el köszöntem tőlük és kiléptem az ajtón. Gyorsan oda értem a vonat állomáshoz és még volt 10 perc, csoda hogy ilyen korán ide értem. Megjött a vonat felszálltam rá majd el indultam vissza, út közben azon gondolkodtam vajon mi lehetett ma a suliban. Olyan 22:00-óra fele oda értem végre mostmár csak haza kell sétálnom.

Miközben haza felé sétáltam hallottam az utcán, hogy valaki kiabál de nem az utcán hanem egy házból. Néztem, hogy mégis honnan jön ez a hang majd észrevettem Akirát akinek egy törölköző volt a fején és éppen valami papírokat rak. Felnevettem ahogy láttam az ablakból az ideges lányt, majd észrevetem, hogy kinéz az ablakból és épp rámnéz,hoppá - csak nem észrevettél kicsi lány? - motyogtam magamban majd integettem felé és mosolyogtam rá.

Akira szemszöge

-HOVA TŰNTÉÉÉL??!!! Ajjj ne szórakozz velem!!!!!
Meg szenvedtem vagy 5 órát ezzel a szarral szivatsz, hogy nincs meg? Neemm ez nem lehet!! - vágtam az asztalra a füzeteket és a könyveket, majd észrevettem, hogy valaki be figyel az ablakomon... Na de ez... RYOTA? szivattok, nekem miért nincs sose szerencsém. Mondtam magamban majd láttam, hogy mosolyogva integet nekem. Úristen Akira, hogy lehetsz ennyire gáz.... - mondtam majd mosolyogtam felé kínosan és vissza integettem neki, majd láttam, hogy tovább halad.

Na ennyit a szerencsémről, elvesznek a papírok amiket 5 órája csinálok és még le is égetem magam Ryota előtt. Na de várj... miért is lenne olyan fontos ha leégetném magam Ryota előtt??
Na mindegy inkább megkeresem ezeket a rohadt papírokat HA meglesznek.

Persze, hogy nem lettek meg.... ezért elkezdtem őket újra majd reggel úgy keltem fel, hogy a papírokon alszok, teljesen rám ragadva a papírokkal.

Csodásan kezdődik ez a nap is.