|| Miért pont te? ||

• 2.rész - Üdv itthon Hiroshi •

-Hát te meg, hogy-hogy haza jöttél? - kérdeztem boldogan egyetlen testvéremet, egyben bátyámat akit a világon mindenkinél jobban szeretek. Rég láttuk már,rég volt itthon úgyhogy most újra boldog a család, hogy együtt van. Egy kis idő után le ültünk mindannyian az asztalhoz vacsorázni.

-Na és Himari? hogy-hogy te is meglátogatsz minket?
Ne érts félre nagyon örülünk neked. -mondta édesanyám mosolyogva.

-Hát tudja... Hiroshi nemrég közölte velem, hogy haza megy vagy 1 hétre a családjához, és én ragaszkodtam hozzá, hogy vele jöjjek. Ez a ház nekem olyan mint a másik otthonom. -mondta Himari mosolyogva.

-Szeretettel várunk mindíg, gyere bármikor. -mondtam neki visszamosolyogva, mire ő csak bólogatott. Majd egy kis csend után megszólalt Hiroshi is.

-Hát... tudjátok nem csak azért jött Himari mert szeretett volna hanem... -mondta mire mi mindannyian felfigyeltünk -Be akartam jelenteni, hogy megkértem a kezét- mondta mire mindenki elkezdett hatalmasat vigyorogni és sikítozgatni meg ünnepelni.

-Hát ez egy csodálatos hír! -mondtam a bátyámnak és a leendő sógornőmnek. Mindenki ünnepelt és beszélgettünk még sokat majd mindenki elvonult a saját szobájába,Hiroshiék a bátyám régi szobályában aludtak. Mikor vissza értem a szobámba meg mostam az arcomat és vettem egy gyors zuhanyt majd átvettem a pizsomámat, ami egy egyszerű trikóból állt és egy fekete rövid nadrágból. Behuppantam rögtön az ágyba és feküdtem egy pár percig majd gondoltam nézem még egy kicsit a tv-t de nem igazán találtam annyira izgalmasnak a filmet szóval egy kis idő után kikapcsoltam és rögtön bealudtam.

Másnap reggel

Mikor reggel felkeltem semmi kedvem sem volt menni iskolába, de muszáj. Nagy nehezen ki keltem az ágyból és megmosakodtam, majd felvettem az egyenruhámat és lementem a lépcsőn a konyhába.
Láttam, hogy még nincs fent mindenki csak anya és apa, Hiroshiék még biztos alszanak. Oda haladtam hozzájuk majd köszöntem mindkettőnek egy "jó reggelt"-el majd elkészítettem magamnak egy gyors pirítóst, majd leültem hozzájuk az asztalhoz és elkezdték enni a pirítósomat.

-El ne késs ma a suliból is! - mondta anya mire én csak bólogattam.

-Miért honnan késett már el megint a lányunk? -
Kérdezte apa mire én csak elnéztem és halkan megszólaltam. -Ne engem hibáztass! hanem anya sorozatját meg a lépcsőt!- mondtam teli szájjal.
Mire apa csak enyhén fel nevetett én pedig csak ettem tovább a pirítósomat.

-Tényleg el is felejtettem kérdezni Nishio lányom, hogy van? - kérdezte anya mire én felmosolyogtam.

-Jól van! Nem változott egy kicsit sem ugyanolyan energikus mint mindíg - nevettem fel. -Tegnap még elmentem vele a kávézó után vásárolni is vettem magamnak pár dolgot, meg nektek is. -mondtam majd anya felnézett.

-Igazán nem kellett volna lányom, de köszönjük szépen. - mire én csak mosolyogtam jelezve, hogy nem tesz semmit. Majd felmentem a szobámba és lehoztam nekik a dolgokat.

-Tessék itt vannak remélem tetszik nektek -mondtam majd ránéztem az órára. - Íh a végén még tényleg elkések! -nevetgéltem hangosan majd bekaptam az utolsó falatot és elkaptam a táskámat majd felkaptam a cipőt intettem anyáéknak egy "sziasztok"-ot majd kimentem az ajtón és a suli felé haladtam.
Oda menet hallottam valakit a hátam mögött kiabálni mire oda néztem már megölelt hátulról.

-Riku! - kiáltottam fel majd megfordultam vörös hajú barátommal szembe és szorosan megölelgettem.

-Jaj de hiányoztàl! -mondtam mosolyogva, közben pedig még mindíg ölelgettem Rikut.