Ma reggel nagyon siettem az iskolába a papírokkal együtt, mert minden féle képpen akartam szünetek közben folytatni a prezentációmat. Mikor épp futottam a suli felé beleütköztem valakibe,és az összes papír elszállt más más helyre én pedig a földön landoltam.-Minden rendben? - kérdezte Ryota mire én elmosolyodtam.
-Hát persze minden a legnagyobb rendben van,az imént már a harmadjára ütközök beléd. Azok a papírok a prezentáciom és most mind szene széjjel van. Uff uff -mondtam majd a fejemhez kaptam. -Ráadásul nem aludtam semmit sem, te jó ég, rosszabb mint amikor esti műszakon vagyok!! - panaszkodtam Ryotának aki csak meredve állt előttem, majd a hallatokra felnevetett én pedig felfigyeltem rá.
-Mi olyan vicces?? - kérdeztem sértődve majd kereszbe tettem a kezemet.
-Semmi semmi, várj segítek - mondta majd legugolt hozzám és segített össze szednem a szétszórt prezentációma. Egy pár perc után végeztünk is.
-Úristen nélküled esküszöm nem tudom mit tennék! - mondtam majd elnevettem magam és ő is felnevetett.
-Nem tesz semmit de inkább haladjunk mert a végén még elkésünk az első óráról! ami persze matek. - mondta Ryota
-Hát öhm tudod, felőlem aztán onnan elkéshetünk! Utálom a tanárt és a tantárgyat is egyaránt! -mondtam full komoly arccal, majd a fekete hajú felnevetett, miközben haladtunk a terem felé.
-Hát tudod nem tudom mi a bajod a matekkal, én tökre bírom!- mondta mire én úgy néztem rá mintha egy szellemet láttam volna, erre a tettemre ugyanúgy felnevetett.
-Hát nem tudom te milyen ufó vagy, de hidd el a mi osztályunkba, sőt szerintem az egész világ vagy 60%-a az emberiségnek utálja a matekot! - mondtam miközben a szemébe néztem.
-Hát ha érted akkor bírod is - mondta mire én a vállára tettem a bal kezemet. - Hát akkor úgy látszik nekem kevés hozzá az IQ-m - mondtam majd ő nagyot felnevetett, és lassan már oda értünk a teremhez, mikor oda értünk előre engedett.
Leültem a helyemre de ő nem ült le a sajátjára hanem követett a helyemig én pedig csak figyeltem, hogy mit szeretne.-Hé milyen prezentációt kell megcsinálnod? Mert szívesen segítek. - mondta, jaj Ryota te mindig ilyen segítőkész vagy?
gondoltam magamban az alábbiakat.- Csillagászatit, de tényleg nem szükséges segítened megoldom -
-De tényleg segítek, kérlek hagy segítsek! Elvégre én nekem ütköztél neki és miattam szórtad szét a papírokat! -
-Ahj de az nem ugya.. - folytattam volna de Ryota félbeszakított.
-Nincs semmi de, segítek és kész! - jelemtette ki határozottan én pedig csak felsóhajtottam.
-Jólvan akkor majd suli után átjöhetsz hozzánk és ott folytathatjuk együtt - mondtam majd ő bólogatott
Miközben Ryotával épp beszélgettem oda jött hozzánk Bonita barátnőm.
-Hé Akira mond csak nem tanulunk ma együtt? Egyáltalán nem értem a kémiát - mondta Bonita nyöszörögve.-Jaj sajnálom Boni, de ma Ryotával tanulok - mondtam majd Ryota rá vigyorgott Bonitára aki rögtön bedurvázott.
-Szóval így állunk? Ellopod tőlem a legjobb barátnőmet?!- kérdezte Boni Ryotától.
-Hmmm... Lehetséges - vigyorgott fel Ryota.
-Ajj el mehetsz a tudod hova -mondta Bonita még mindíg dühösen -
- Tényleg nagyon sajnálom de, a prezentációval kapcsolatban segít - mondtam dühös barátnőmnek.
-Jó jó akkor megyek Rikuval! - mondta majd elment.
-Ő mindíg ilyen? - kérdezte tőlem Ryota
-Uhum... mindíg ilyen volt és mindíg is ilyen lesz -mondtam nevetgélve a mellettem álló Ryotának.
Suli után rögtön a házam felé vettük az irányt.
Be értünk levettük a cipőnket majd indultunk be a nappaliba.-Szia Anya, hoztam egy vendéget, segít nekem a prezentációmban.
-Òh sziasztok! Akira édesanyja vagyok Ishida Ayane, örvendek a talàlkozásnak - mondta Anya egy mosollyal az arcán majd nyújtotta a fekete hajszínű fiú felé kezét.
-Örvendek én Ryota Atsushi vagyok, Akira új osztálytársa - mondta szintén mosolyogva.
Miután Ryota és anya bemutatkoztak egymásnak, és még beszélgettek is egy kicsit, után fel mentünk a szobámba.
-Hűha Akira nem is tudtam, hogy te ennyire szeretsz olvasni! - mondta Ryota majd megnézett egy könyvet
"Itt ends with us".-Na szóval ott hagytam abba, hogy... - mondtam majd már neki is kezdünk a tanulásnak.
Este 21.00 óra volt mikor már éreztem, hogy fáradt vagyok és lassan lezárulnak a pilláim, majd le hajtom a fejemet az íróasztalra és elalszok. Egy kicsvel később éreztem két kezet a csípőmön ahogy felemelnek. Túl fáradt voltam ahoz, hogy kinyissam a szememet, vagy bármit csináljak ezért hagytam. Ryota lefektetett az ágyra majd be takart, össze szedte a dolgait majd felkapta a táskáját a hátára.
Még utóljára rámnézett majd hallottam, hogy közelebb jön. Megállt az ágyam mellett majd előre hajolt és... Megpuszilta az arcomat? aztán még csak annyit mondott.-Jó éjszakát Akira -mondta majd éreztem, hogy elmosolyodott utána kilépett az ajtómon és aztán becsukta azt. Teljesen kipirult arcal feküdtem az ágyon és úgy aludtam el, közben gondolkodva, hogy miért is csinálta ezt.
YOU ARE READING
|| Miért pont te? ||
RomanceAkira Ishida egy átlagos tinédzser lány aki éli az életét. Azonban szülei miatt új városba költöztek ami azt jelenti, hogy új iskolában is kell járnia. Szomorú volt mert el kellett búcsúznia a barátaitól és az ott lakóktól, akik közel álltak hozzá...