A detektív szerelmi gyilkosa(Befejezett)

Chapter 4

A napfény szűrődött át a kis ablakon, mire kinyitottam szemeimet. Nem sokat tudtam aludni, max talán egy-két órát jobbik esetben. Felnézve Kazuha-ra már ébren volt és egyik kezével simogatta fejemet.

-Jó reggelt, Kazu!

-Neked is jó reggelt, Cyhie.

-Hogy érzed magad Kazuha? Érzel valami változást? Néztem rá fáradt szemekkel.

-Igen, jobban is érzem magam őszíntén. Az a gyógyszer tényleg megtette a hatását!

Bátyám homlokára helyeztem egyik kezemet megbizonyosodva rról, hogy a láza is lement-e már. Hála istennek úgy tűnt, hogy igen. A gyógyszerek, amiket Heizou-tól kaptam tényleg megtették a hatásukat.

-Ahogy látom már lázad sincsen, ez jó jel.

-Azonban, elárulod, hogy kitől szerezted be a gyógyszereket? Talán Ms.Kokomi adta neked őket? Kérdezte kíváncsian.

Kérdésére fejemet ráztam meg majd elkezdtem mondani neki az egész történetet.

-Szóval igen, Heizou volt az, akitől kaptam őket.

-Tényleg akkor látszik, hogy közeledni akar feléd.

-De egy Samurai és Detektív együtt nem nézne ki kissé idétlenül?

-Miért feltételezel ilyesmiket. Véleményem szerint nem számít, hogy mivel foglalkozik az ember, csakis az számít, hogy boldogak legyenek eymással.

-Igen...

-Egyébként, szerintem vigyél neki valamit hála képpen. Rakott kezembe egy kendőt rakott kezeim közé.

-Mn, akkor megyek szerintem.

-Rendben, addig is szólok a kapitánynak, hogy majd ne menjünk messzire, hogy eltudjunk jönni érted.

-Értettem, megyek akkor. Viszlát Kazu! Integettem neki, majd kirohanva és leszállva a hajóról indultam megkeresni őt.

________________________________________________________________

A várost járkálva, kutatva utána lassan egy hozzá hasonló férfi alakot láttam, aki az egyik árusnál volt. Gondoltam utána kiáltok hátha ő az, max kínos szituáció hagy el, ha kiderül, hogy másnak néztem be őt.

-Heizou! Kiáltottam el magam, közben kezemet a magasban lengetve.

A férfi lassan felém szegezte tekintetét, majd egy mosoly jelent meg arcán. Felém irányította testi helyzetét is, közben integetett vissza.

-Oh, nem gondoltam volna, hogy találkozni fogunk itt, Ms.Kaedehara! Minek köszönhetem látogatásodat felém? Kérdezte kíváncsian.

-Csak...csak megakartam köszönni a segítségedet, ezért ezt fogadd hálám jeléül. Nyújtottam ki kezeimet eléje a kendővel.

-Nem szükséges, de köszönöm! Vette át kezeimből az ajándékot.

-De ha már itt vagy, elfogadod az ajánlatot, hogy körbe sétáljuk Inazuma-t? Nyújtotta ki kezét.

-Na jó, de majd naplemente előtt elkell mennem azonban a kikötőhöz vissza. Egy ideig elhagyom majd a területet azt nem tudom, mikor jövök vissza.

-Ahogy te tudod. Nos, akkor induljunk! Ragadta meg kezemet magával rántva.

Kiérve a tengerhez csodálatos táj fogadott minket. Csak kápráztak szemeim Inazuma gyönyörűségétől, ami a tengernél volt.

-Csodálatos, nem igaz? Lépett mellém.

-Tényleg az. Feleltem vissza.

Hirtelen azonban zúgást éreztem fejemben és homályossá kezdett válni a kép előttem. Fogalmam sem volt, mi történik velem, csak egyre fáradtabbnak és gyengébnek kezdtem érezni magam.