A detektív szerelmi gyilkosa(Befejezett)

Chapter 3

A tisztásról hazafele úton a gondolataim tárgya egyedül ő volt. "-Szívesen megismerném közelebbről, Ms.Kaedehara!" Ez a mondat járt fejembe folyamatosan megállás nélkül.

-A fenébe is abba a nyomorultba! Fogtam fejemet érezve, hogy arcom vörösödni kezd.

-"Nem szeretsz egy gyilkost! Egy gyilkos és kifosztós tolvaj nem szeret bele egy detektívbe, akit az ellenségeként is tekinthet!" Gondoltam magamban.

__________________________________________________________________________

A városban sétáltam, közben bátyámra gondolva szüntelenül, aki betegeskedett. Nem tudva, hogy maradt-e valamilyen orvosság a hajón gondoltam beszerzek párat. Keresve tarisznyámból pár foritért kutatva kiderül, hogy egy vasam sem maradt.

-Remek! Akkor marad a régi módszer. Mondtam magamban.

Majd felkapva maszkomat és köpenyegem rohantam végig pár orvosságot ellopva az ottani árusoktól

-Tolvaj, állj meg! Kiáltották utánam.

Azonban nem érdekelt a dolog, csakis minél előbb elkellett tűnöm a helyszínről biztonságosan. Sokszor loptam vagy gyilkoltam már így, legalább nem tudták ki vagyok.

Már kint lettem volna a városból, mikor hirtelen csak azt éreztem, hogy lefogják mindkét kezem és a földre kényszerenek. Ránézve az alakra állt meg szívem dobogása. Ugyanaz az alak volt, akit nem akartam semmiféle áron közel engedni magamhoz.

-Lássuk, ki lehet a maszk alatt~? Fülembe súgta ahogyan kezét lassan a maszkra téve levette arcomról.

Teljesen kikerekedtek szemei ​​​​mikor meglátta, hogy ki is rejtőzött mind idáig a gyilkos maszk alatt.

-Szóval te lennél a tolvaj, akit már keresek, Ms.Kaedehara~?

-Egyetlen egy szó sem hagyja már el a szádat, hogy le lettél leplezve? azt pont, hogy előttem~?

-Azonban feltenném a kérdést, miért lopsz az emberektől manapság? Hajolt arcomhoz közel.

-"A franca, hogy tudod ez a kis nyomorult elkapni?! Talán mindvégig lefigyelt volna?" Futottak fejemben végig eme gondolat menetek.

-Mégis miért tartoznék neked magyarázattal, huh?

-Ha annyi nem akarsz választ adni a kérdésre, akkor nem bánod szerintem, ha beviszlek az örsre. Nem hinném, hogy onnan olyan könnyen kiengednének, mivel eléggé keresett bűnözőnek számítasz~.

-Jó elmondom, csak eressz el végre!

-Jó választás. Azonban keressünk egy jobb helyet, ahol kitudjuk dumálni a dolgokat.

Fogta meg kezemet és magával rántott. Kiérve a városból és pár erdőségen is végig haladva kiértünk egy tisztáshoz. Pont oda, ahol először találkoztunk.

Találva ülőhelyet a sok virág között az egyik fa alatt ültünk le. Először egyikük sem szólt a másikhoz, aztán egy köhögéssel megtörte a csöndet köztünk.

-Szóóval, elmondod végre, hogy miért döntöttél úgy, hogy lopsz az Inazumai árusoktól? Nézett rám kíváncsian arckifejezéssel.

Egy mély levegőt vettem, mit aztán kifujtam. Arc kifejezésem nem változott, de arckifejezéséből nézve látta a szomorúságot szemeimben, mit legbelül éreztem.

-Má nem ez az első, hogy ehez folyamodtam. Nem tettem volna meg most, ha nem kellett volna sürgősen.

-Mit értesz az alatt, hogy "sürgősen kellett"?