Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - nem teljes (neon nails1)

1. A rég nem látott barát

Reklám:

A regényeimet itt találhatjátok:

https://norabook.com/

Louis

– Hé, Tomlinson! Ezt rád – emelte meg felém Joe a korsóját.

Egy kiskocsmában voltunk, a testület többi tagjával. A szabad estéinken általában itt múlattuk az időt. Joe kiürítette a korsót, és figyelmét újra a biliárdnak szentelte.

– Mindenki téged ünnepel – jegyezte meg Peter, aki mellettem ült a bárpultnál, és velem együtt whiskyt kortyolgatott.

– Pedig nincs miért, te is tudod – feleltem, és közben a pultos srácot figyeltem, aki az előbb jutalmazott meg egy titkos kacsintással.

– Kitüntetést kaptál, amiért majdnem kinyírattad magad – kacagott fel Peter.

Arra gondoltam, talán jobb is lett volna, ha ott maradok, de nem mondtam ki hangosan.

– Pedig azt hittem, azért kaptam, mert megmentettem a seggeteket – nevettem fel keserűen, és a társamra néztem.

Peter jóval idősebb volt nálam, és enyhén őszült is. Feleség, két gyerek, és a múlt héten majdnem ott maradt, ahogy a többiek is, akik a kocsmában tartózkodtak. Egy sima drograzziára mentünk ki, csakhogy megleptek bennünket a szomszéd lakásból, és tűzharc alakult ki.

– Örökké az adósod maradunk. – Peter arca komoly volt. Láttam a hálát a szemében, pedig, ha tudta volna, hogy abban a pillanatban kurvára nem az ő megmentésük járt a fejemben, akkor tutira nem trécselne velem ilyen barátságosan.

– Beszélhetnénk másról? – tereltem a témát, mert kezdett tele lenni a hócipőm azzal, hogy úgy kezeltek, mint egy hőst, holott csak meg akartam dögleni.

Peter kifordult a széken, és inkább a kollégákat nézte, én meg a tévét figyeltem, ahol a hírek mentek éppen, de a hangos country zenétől, ami a kocsmában szólt, semmit sem hallottam belőle.

– Úgy tűnik, van egy rajongód – lökött meg Peter.

– Majd adok neki autogramot, mielőtt távozok – vetettem oda félvállról.

– Helyes srác. Meg sem nézed? – noszogatott tovább a társam.

– Ez a szőke is helyes – mosolyogtam a pultos fiúra, aki éppen akkor töltötte újra a poharam. Új lehetett, vagy csak beugrott valaki helyett, mert nem ő szokott lenni a pultban.

– Le sem veszi a szemét rólad, amióta idejöttünk – folytatta Peter. – Soha nem láttam itt azelőtt. Talán ismered?

A szemeimet forgatva fordultam meg a széken, és abba az irányba néztem, amerre Peter bökött a fejével. Az illető a távoli, sötét sarokban ült. Fel sem tűnt eddig, de csak azért nem, mert az összes figyelmemet az italomnak, és a lehetséges szexpartneremnek szenteltem. A gyomrom megugrott, amikor felismertem ki rejtőzik ott. Kezembe fogtam az italom, és leszálltam a bárszékről.

– Ismerem – motyogtam, és egyenesen a sarok felé indultam.

Régi emlékek sora villant fel bennem, amíg megtettem azt a néhány lépés távolságot. Közeledtemre az illető szája széles mosolyra húzódott, majd felállt, és az ölelésébe zárt.

– Liam – mondtam ki a rég nem látott barátom nevét. Meglapogattam a hátát, és a szemébe néztem. – Hogy kerülsz te ide?

– Gondoltam, eljövök gratulálni – mondta, miközben az arcom fürkészte.