Beépített szerelem - Larry Stylinson ff - 18+ - nem teljes (neon nails1)

4. Új élet

Liam ismét távozott, én meg, mint egy szorgalmas kisdiák, csak úgy szívtam magamba az információkat. Késő délutánra már betéve tudtam mindenkiről mindent. Liam elhozta az irataimat, az eredetieket pedig le kellett adnom nála. Még új bankkártyát is kaptam, rajta némi pénzzel, ami a boldoguláshoz kellett. Liam megnyugtatott, hogy mindig feltöltik, ha esetleg túlköltekeznék, de meg kell őriznem a látszatot, hogy le vagyok égve. Ezután elvitt a szállodába, ahol együtt megvacsoráztunk, utána pedig éjfélig a városról, és a környékéről olvasgattam mindenfélét. Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy Texas nem lesz a kedvenc helyem. Sem a kemény télre, sem a forró nyárra nem vágytam, de az árvizekre sem, a tornádókra pedig végképp nem. Sebaj, néhány hónapot bármelyik porfészekben kibírok, mert a szeretteimért teszem. A szüleim, és a húgaim emléke bármilyen áldozatot megért.

Louis

Ahogy ígérte, Liam pontban kilenckor ott volt értem. Már lent vártam, és indulás előtt még megittunk együtt egy kávét.

– Sikerült pihenned? – kérdezte.

Most ismét civilben volt, amit nem is bántam, mert így sokkal jobban emlékeztetett a régi haveromra. Igaz, a világoskék, galléros póló, és a hozzá illő sötétkék vászonnadrág méregdrága, elegáns darab volt. Legalábbis az én szakadt csőfarmeremhez, és az ujjatlan fehér trikómhoz képest mindenképpen.

– Persze – bólintottam. – Honnan lesznek ruháim? A lakás felszerelt? – kérdezősködtem.

– A lakás bútorozott, és mindennel felszerelt, ruhákat is találsz majd ott. A stílusodnak megfelelően állítottuk össze őket. Én magam gondoskodtam róla – húzta ki magát büszkén.

– Oké, legalább tudom, kit kell szidnom, ha nem lesznek jók.

– Meg leszel elégedve. Menjünk, mert lekéssük a gépet – emelkedett fel, én pedig követtem.

Az új papírjaimon kívül semmi sem volt nálam, ezért rettenetes hiányérzetem támadt, de csak addig, amíg fel nem ültünk a gépre, mert ott Liam nyomban a kezembe adta az aktámat.

– Jó tanulást – mondta, és kényelmesen elhelyezkedve alváshoz készülődött.

– Ezek szerint, hosszú éjszakád volt – jegyeztem meg.

– Az volt – mosolygott behunyt szemmel.

– Egyedül csak te kísérsz? – faggattam tovább.

Liam sóhajtott egy nagyot, amiért nem hagyom aludni.

– Nem. Két másik ügynök is van a gépen – válaszolta halkan.

– Ott maradsz a városban?

– Holnap repülök vissza, de amint van bármilyen eredmény, ott leszek – közölte.

– Hogyan tartjuk a kapcsolatot? – kérdezősködtem, mert hát még egy kismillió részletet nem tudtam.

– Ha odaértünk elmondom. Most már aludhatok? – morogta türelmetlenül.

– Kapd be, Payne! – dünnyögtem, és nekiláttam a kitalált életem tanulmányozásához.

Valamikor én is elaludhattam a három órás út alatt, mert arra ébredtem, hogy már a leszálláshoz készülődtünk. Liam is nagyokat ásítozott mellettem. A repülőtérről egy bérelt kocsival mentünk az új lakásomhoz. Útközben a várost figyeltem, ami nem is tűnt olyan szörnyűnek, mint vártam. Az éjszaka látott képek alapján több épületet is felismertem, és kifejezetten szép negyedek mellett hajtottunk el.