Dreamer (Befejezett!)

3.rész

,,6 előtt 10 perccel értem oda, mikor egy ismerős autó állt meg előttem, majd Max szállt ki."
- Egy óra múlva jövök - nézett hol rám, hol pedig mostoha húgára Billy. Kissé elfordítottam a fejem, hogy elkerüljem a kérdéseit, közben intettem egyet. Az autó távolodó hangja tudatta velünk, hogy a férfi elhajtott. Mosolyogva nézett rám a lány, de ahogy közelebb lépett, kissé aggódóra váltott tekintete. Mielőtt rákérdezhettem volna leesett miért vágott ilyen arcot.
- Nyugi, jól vagyok. Inkább menjünk játszani - biccentettem fejemmel a terem felé. Belépve az ajtón megpillantottam a srácokat. Nem voltak olyan sokan, így a mellettem álló is simán kiszúrta őket. Odamentünk hozzájuk és sorban elkezdtünk játszani. Szerencsére senki nem próbált érdeklődni a velem történtekről. Ennyi idő ismeretség után már tudták, hogy vannak dolgok, amiket nem kell tudniuk. Egymás után döntöttük meg a rekordokat, ami miatt néha kisebb összetűzésekbe keveredtek a fiúk, amin mi csak jót nevettünk.
- Ne már! - Dustin hangja enyhén ideges volt miután a vörös lány lekörözte őt. Az órára pillantva láttam, hogy mindjárt 7 lesz.
- Max mennünk kell - léptem mellé cseppet türelmetlenül. Ahogy végzett a játékkal mellém lépve elköszöntünk a srácoktól, majd az ajtón kilépve megálltunk. - Van egy meglepetésem számodra - vettem ki a táskámból egy dobozt és felé nyújtottam. Ahogy átvette a dobozt, a mostoha bátyja bekanyarodott a parkolóba.
- Úr isten! - ugrott a nyakamba a Mayfield lány. Mosolyogva simítottam meg a fejét. Miután elengedett vigyorogva szállt be az autóba, majd én is így tettem. A vezető ülés felől érdeklődő pillantást kaptunk mindketten. - Nézd! - mutatta meg a férfinak is, aki halványan elmosolyodott. Míg a lány elvolt ezzel a hátsó ülésen, addig ő picit odahajolt hozzám.
- Na hova szeretnél menni? - nézett felém, ami miatt enyhén zavarba jöttem és a szám elé emeltem az egyik kezem.
- Ahova szeretnél - válaszoltam halkabban. Bólintott, majd elindult egy adott irányba. Egy ház előtt állt meg. - Max szólnál Susannek, hogy később jövünk? - fordult a lányhoz mielőtt az kiszállt volna.
- Többesszám? - mosolyodott el kissé pimaszon. A fiú egy pillanatra lefagyott. Valószínűleg erre nem számított a vöröstől. - Ne aggódj amúgy is itt aludt volna - szállt ki, majd a verandáról intett felénk még egyszer.
- Mit szólnál ha elvinnélek a kedvenc helyemre? - kanyarodott ki a feljáróról.
- Örülnék neki - pillantottam felé. Idő közben besötétedett, így az ablakon kifelé bámulva néztem a kinti világítást. Míg odaértünk jobban megismertük a másikat. - Nem is tudod mennyire jó érzés, hogy őszinte vagy velem - mosolyodtam el, miközben kiszálltunk. A bánya tó felett magasodó sziklánál voltunk.
- Te más vagy mint a sulis lányok - mellém lépve húzott magával az egyetlen ott lévő padhoz. Helyet foglaltam mellette és felé pillantottam.
- Furcsa. Amikor ideköltöztetek azt gondoltam, hogy nem is fogunk beszélni. Erre most itt ülök veled ezen a gyönyörű helyen - a mondatom második felét, már a táj féle intéztem.
- Ha már az őszinteségnél tartunk. Lehet egy kérdésem? - nézett a szemembe, de néha tekintete ajkaimra tévedt. Bólintottam egyet és vártam. - Mi történt? - egyik kezét lassan felemelte és az arcomra simította, majd hüvelykujját gyengéden végig húzta sebes ajkamon.
- Csak az apám - hajtottam le a fejem. - Tudod ő már csak ilyen - halvány mosollyal egyenesedtem fel ismét.
- Az én apám is ilyen - ahogy kiejtette a szavakat, olyan fájdalmasan nehezek voltak. Nem akartam faggatni, mert tudtam, hogy csak annál rosszabb lenne. Egy darabig még beszélgettünk tök random dolgokról, majd a hőmérséklet kezdett lehűlni. - Fázol? - húzott közelebb magához, karját a derekam köré vezetve. Picit megráztam a fejem és odabújtam hozzá. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy - halk mély hangjától enyhén kirázott a hideg. Kabátját levéve a vállamra terítette.
- Milyen? - néztem fel rá és a lábaim áttettem az övéin. Másik kezét így a combom külső felére simította.
- Hát a suliban olyan másnak tűntél. És mivel azzal a furcsa kis csapattal járkálsz azt hittem te is kocka vagy - mosolyodott el. Halkan felnevettem és átöleltem a férfit. Olyan kellemes illata volt.
- Sokkal mogorvábbnak hittelek - törtem meg a csendet. - De rájöttem az elmúlt néhány órába, hogy nagyon is könnyű téged megszeretni csak ahoz jobban meg kell ismerni téged - nem néztem fel rá, de valahol bent úgy éreztem, hogy most éppen mosolyog.