Dreamer (Befejezett!)

1.rész

A kék Camaro hangjától visszhangzott a kisváros ezen része. Az egyik üres helyen leparkolva egy vörös hajú lány szállt ki belőle, míg a vezető felőli oldalról a mostoha bátyja, Billy Hargrove. Megállva a járgánya mellett még a füstölgő cigijével a szájában nézett végig az udvaron. Ekkor értem én is oda. Motorom mély zúgása is felkeltette néhány diák figyelmét, miközben pont mellettük parkoltam le. Leszállva a bukóm kezembe vettem, hosszú fekete hajam egyenesen omlott le a hátam közepéig. Egy fekete szakadt farmerben, egy szintén ilyen színű pólóban és pulcsiban indultam el az épület felé. Lassan fordult az idő teljesen nyárba, de a motoron azért még fáztam így reggel. A kulcsot a zsebembe csúsztatva, haladtam el a fiú előtt aki végig le se vette a szemeit rólam. Megigazítottam a táskám a hátamon, de csak egy pillantást vetettem felé. Egy osztályba járunk, szóval úgy is látom egész nap. Már majdnem egy éve ideköltöztek, de eddig nem sokat beszéltem vele.
– Szia Max – léptem a vörös mellé, aki a legjobb barátnőm lett.
– Szia Luna – mosolygott fel rám. – Látom ma már motorral jöttél. Sikerült megcsinálni? – egymás mellett sétálva léptünk be a suliba. A mostoha bátyja valahol utánunk jöhetett.
– Aha, nagy nehezen. Szívás volt – ráztam meg picit a fejem.
– És jól vagy? – nézett fel rám komoly arccal. Tudtam mire gondolt.
– Persze – majd a csengő hangja szakította félbe a csevegésünket ezzel megmentve a további kérdésektől. Intettem a lánynak és elindultam az ellenkező irányba. Néhány perc késéssel léptem át a terem küszöbét, de a tanár még nem volt bent. Leültem a fal felőli utolsó asztalhoz és a hátam neki támasztva némileg oldalasan foglaltam helyet. Pont a mellettem lévő helyre ült le a Hargrove srác. A tanár szinte az óra felénél lépett be a káosz uralta helységbe. Míg a többiek hétvégi terveket szőttek én éppen a walkmanemen hallgattam zenét fejhallgatóval, közben meg a füzetembe firkáltam. A vörös hajú srác elég sokszor nézett felém, de én úgy tettem, mintha észre se vettem volna. Kicsit zavart, hogy ennyit tekingetett felém.
Egészen ebédszünetig nem is találkoztam Max-el és a fiúkkal. Az asztalukhoz leülve, az előttem lévő tálcára néztek ahol csak egy alma volt, meg egy dobozos üdítő.
– Többet kéne enned – jegyezte meg picit pöszén Dustin. Vállat vonva hallgattam a beszélgetésüket, közben elfogyasztottam az ebédem, majd sietve köszöntem el tőlük és a tesi öltözőbe mentem. Ilyenkor még nincs lent senki és nyugodtan át tudok öltözni a tornaruhámba. Az ajtót becsukva az egyik padra pakoltam le a cuccaim, majd átvettem a fekete melegítőgatyám és a fehér pólóm. Mivel a tanár úr nem szereti ha pulcsiban vagyok, így azt ott hagytam. Nem is az érdekelt, hogy meglátják a karjaimon lévő kékes lilás foltokat, vagy a hegeket. Sokkal inkább azok a tekintetek frusztráltak. A terembe érve még egyedül voltam, ezért neki álltam kosárra dobni. Míg én elvoltam addig lassan a többiek is beértek. Erről az óráról senki nem szokott késni és ez köszönhető a szigorú tesi tanárunknak. Harrington állt oda mellém.
– Na mizu Luna? Csatlakozhatok? – mosolygott rám.
– Persze. De remélem ma jobban játszol, mint tegnap – cukkoltam a srácot jókedvűen, amit ő szerencsére értett. Ciccegve vette el tőlem a labdát, majd kosárra akarta dobni, de felugorva elkaptam. Magamon éreztem Billy tekintetét ismét. Egészen addig míg a tanár be nem ért játszottunk. Beálltunk a tornasorba, majd aki kosarazni akart azt 2 csapatra osztották. Még jó hogy Stevehez kerültem. A meccs egész jó volt, de amikor 1 az 1 ellenit játszott Billyvel, már nem ez ő kezére játszott a szerencse. Mikor a vörös hajú fellökte valamit mondott neki, de én nem hallottam. Előbb elmentem csak hogy nyugodtan át tudjak öltözni. Miután ezzel megvoltam vissza mentem a rendes termünkbe. Már csak 1 óra és mehetek haza. Idegesen kopogtattam a pad tetejét a körmeimmel. Billy a terembe lépve felém pillantott. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni, de ez őt hidegen hagyta.
– Ilyen jóba vagy Harrington-nal? – támaszkodott a padjának a hozzám közelebb eső felén.
– Hát úgy ahogy. Miért? – vontam meg a vállam. Egy darabig nem válaszolt, így kérdőn néztem fel rá.
– Kíváncsi voltam – dőlt hátra a székén, majd mosolyra húzta a száját. Lenéztem vissza a füzetembe és inkább próbáltam másra gondolni, nem pedig arra hogy Billy mennyire helyes. Ezt már aznap észrevettem, mikor Max és ő bekerültek ebbe a suliba. A legtöbb lány bármit megtett volna csak azért, hogy egy percet is vele tölthessen. Ezt ő előszerettel használta ki. Így mindenki az egyéjszakás kalandjairól ismerte őt. Én örültem neki, hogy a fiúk többsége nem vett észre. Így gondoltam őt sem fogom érdekelni. De mostanában nem tudom miért egyre többször figyel.
Lassan itt a nyár és mindenki a nyaralásról beszél. Ő már előre kijelentette, hogy a közeli uszodánál fog dolgozni, ahol a húgával voltunk nem rég. A gond az, hogy Max-el pont oda akartunk fürdeni járni. Míg én ezeken gondolkoztam lassan vége lett az órának és már csak a csengő hangjára néztem fel. Mindenki kifelé igyekezett csak én maradtam a helyemen. Lassan pakoltam el a cuccaim, majd míg vártam a vörös hajú lányra beültem a könyvtárba.