Dreamer (Befejezett!)

Drága Billy

«-» Drága Billy «-»

A boldogság csak egy átmeneti kor. Legalábbis ezt szokták mondani. Hát én is így gondoltam. Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen is illant el ez az euforikus érzés. A következő 2 évünk csodálatos volt. Mesébe illő szerelem, ami már-már túl valótlannak tűnt. És ahogy ilyenkor lenni szokott, valami történt. Billy megváltozott. Nem azért mert ő akarta, hanem mert irányították őt. Éppen azelőtt este kérte meg a kezem. Másnap meghalt. Többet nem láttam őt és nem is beszélhettem vele. Nem volt ki magához öleljen egy nehéz nap után és azt mondja: „Nincs semmi baj. Együtt megoldjuk." Ezek a szép napok eltűntek. Az üres hétköznapjaim fájdalmasan és lassan teltek. A többiek próbáltak segíteni, de ők nem értették mit élek át. Max sem beszélt erről. Próbált úgy tenni, mintha jól lenne.
William Hargrove egy igazán különleges ember volt. Senki sem ismerhette meg őt igazán, rajtam és talán a húgán kívül. Pedig ha tudták volna, hogy igazából csak szeretetre vágyik, másképp bántak volna vele. Talán egy másik életben szép gyerekkora volt. Sosem tudhatom meg, hogy mellettem igazán boldog volt-e, de úgy hiszem az lehetett. Az a rengeteg őszinte mosoly, amivel megajándékozott, elmúlt. Néha jó a múltban élni, de ez káros lehet a jelenünkre és a jövőnkre. Nem tudtam tovább lépni és ez szépen lassan felemésztett. Beleőrültem a hiányába. Mindenki jobbnak látta, ha egy tébolydában töltöm le életem hátralevő részét. Nem ellenkeztem velük.
Ezeket mind egy hófehér szobából írom, és újraélem azokat a napokat. Pedig már 7 év telt el mégis tisztán emlékszem utolsó szavaira amiket nekem mondott.
„- Szeretlek Luna és sajnálom ha valaha is csalódnod kellett bennem."
Remélem tudja, hogy ő soha nem okozott csalódást. Hamarosan újra együtt lehetek azzal, aki elfogadott olyannak, amilyen akkor voltam.

Hamarosan minden olyan lesz mint régen.

És ezzel a rövid történet végére értünk. Köszönöm, hogy elolvastad. Lehet, hogy majd hozok még ilyen néhány részes kis szösszeneteket.