Dreamer (Befejezett!)

7.rész

,,Hiába nem siettem, nagyjából 10 percen belül már el is értem úti célom."
Az ajtón olyan halkan léptem be amennyire csak tudtam. Reméltem, hogy apa vagy nincs itthon, vagy mélyen alszik és akkor megúszom azzal, hogy későn értem haza, de nem volt ekkora szerencsém.
A cipőmből kibújva hangtalan léptekkel osontam a szobám felé, de apa a nappaliban várt. Hirtelen kelt fel a foteljéből és felém indult.
- Mondtam, hogy este 8-ra itthon legyél. Merre voltál? - majdnem kiabálva kérdezett rá.
- Csak egy barátnőmnél - léptem hátra. Nem nagyon szoktam félni emberektől, de most a szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy teljesen mindegy mit mondok.
- Neveletlen kölyök! - pofozott fel. Némán sírva akartam a szobámba menni, de nem engedte. Visszarántott, én pedig megbotlottam a szőnyegbe. Az egyensúlyom elvesztve hátra estem a dohányzóasztalra. A rajta lévő hamutál és a sörös üvegek szilánkjai több helyen is felsértették a hátam. Fájdalmasan nyögtem fel, miközben megpróbáltam felállni. - Még bocsánatot sem kérsz?! - üvöltött rám és ököllel megütött. Már keservesen sírtam és könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Párszor még belém rúgott, majd elhagyta a házat. Nem tudom meddig szenvedtem a nappali közepén, de erőt véve magamon a lakrészembe vonszoltam magam. Az órára pillantottam és valahogy a gondolataimba mélyedtem. Ebből a telefon hangja zavart meg.
- Peron ház - szóltam bele, kis késéssel.
- Na végre, hogy felvetted. Aggódtam érted, így a suli előtti telefonról hívlak. Minden rendben? - ahogy meghallottam a kis vörös hangját fájdalmasan felsóhajtottam.
- Max - sírtam el magam tőlem szokatlan módon. - Sajnálom - töröltem le a könnyeim.
- Minden rendben? - ismételte meg kérdését. - Bántott? - hangja feszültnek tűnt.
- Igen - válaszoltam halkan a fejem lehajtva.
- Azonnal átmegyek - nem hagytam, hogy befejezze.
- De neked a suliban kell maradnod - szóltam rá.
- Már csak tesi lesz. Az nem fontos. Sietek - majd letette a telefont. Addig amíg a lányra vártam, megpróbáltam egy kis rendet rakni. Több-kevesebb sikerrel. Még 5 perc sem telt el a hívása óta, de türelmetlenül kopogtattak. Félve nyitottam ki. Billy és Max állt ott aggódó tekintettel. Odébb léptem és lehajtott fejjel beengedem őket a házba.
- Ne nézzetek körül. Kupi van - halk hangom még engem is meglepett.
- Ez így nem állapot - a Mayfield lány a hátam vizsgálta így pólón keresztül.
- És ugyan mit csinálhatnék? - kérdeztem tanácstalanul.
- Költözz hozzánk - ajánlotta fel Billy. Rákapva a tekintetem megráztam a fejem.
- Nem lehet. A szüleitek biztos nem engednék - tiltakoztam.
- Anya megengedné. Neil meg úgy is visszaköltözik Kaliforniába. Nincs semmi akadálya. Összepakolom a fontosabb cuccaid, a többiért meg majd máskor eljöttök - indult el Max a lakrészem felé. Lemondóan sétáltam utána, ahova mostohabátya is követett minket.
- Király szoba - nézett körbe a fiú. A fal nagy részét poszterek fedték. - Nem éppen ilyennek képzeltem el - húzta mosolyra ajkait, míg én húga segítségével egy nagyobb táskába szortam a dolgaim.
- Nem tudom mikor ér haza, de akkor már jobb lenne nem itt tartózkodni - pillantottam ki az ablakon.
- A sebeid nálunk ellátom - húzta össze a cipzárt a lány és elindultunk kifelé. Az ajtót nem zártam be, de a kulcsom eltettem. Az autóba ülve előregörnyedtem. Mindhárman hallgattunk, és ez a csend most talán jól is esett. Ahogy odaértünk hozzájuk, Max anyukája fogadott a nappaliban.
- Szia Susan vagyok - nyújtotta a kezét kedves mosollyal. Elfogadtam.
- Jó napot. Luna Peron - mutatkoztam be, de Max hamar beterelt a fürdőbe, míg a fiú kint maradt beszélni mostoha anyjával. Bent egy kis székre ültem, majd türelmesen vártam, mint egy gyerek az orvosi rendelőben.
- Na kezdjük a hátaddal - vett elő egy elsősegély dobozt. Picit szégyenkezve hajtottam le a fejem.
- Tudnál segíteni? - ekkor kopogtak. A lány behívta az illetőt.
- Susan megengedte, hogy itt maradhass - nézett körbe a férfi.
- Szuper. Hozok valami törlőt, addig te segíts neki - hagyott kettesben minket.
- Szóval miben lehetek szolgálatodra? - állt meg előttem, majd lehajolt és lágyan megcsókolt. - Sajnálom - simogatta bűnbánó tekintettel arcom.