Dear my sweet actor <Aidan Gallagher ff>

Valamit valamiért

-Bekell vallanom valamit.

-Mi lenne az?

-Az van, hogy már egy ideje te is tetszel nekem...-lehajtott fejjel mondta végig a lábfejét pásztázva. Szemembe nem nézett bele ezért felemeltem a fejét az állánál fogva. Mélyen belenéztem gyönyörűszép tenger kék íriszeibe. Lassan közelhajoltam hozzá és megcsókoltam. De ez alkalommal Ő is visszacsókolt.  Lassú érzelmekkel teli csók volt majd levegő hiány miatt el kellett válnunk egymás ajkaitól. Szorosan megölelt és csak ültünk ot síri csendben.

-Most elmegyek én is lefeküdni neked it azt kéne tenned- javasoltam.

-Maradj még.

-Nem lehet holnap korán kell kelnünk.

-Majd holnap találkozunk akkor.- mondtam majd egy gyors puszit nyomtam a homlokára és visszaindultam a saját kocsimba. Mikor bedőltem az ágyamba elsem hittem azt ami történt. Sikerült. Talán tévedtem és tényleg egymásnak vagyunk teremtve. Legalábbis nagyon remélem.
Másnap reggel az ébresztőmre keltem. Kikászálódtam az ágyamból és újult erővel fogtam neki a napnak. Elkészülődtem és mentem reggelizni. A többiek már ott ültek kivételesen Olivia is ott ült és társalgott.

-Jóreggelt mindenkinek.

-Jóreggelt álomszuszék.- köszönt David.

-Nagyon humoros David. Amúgy meg nincs is olyan késő.

Leültem és megreggeliztem. Utána mindenki elindult felöltözni a karakterének a ruhájába. Már végeztem és az ágyamon ülve telózgattam amikoris valaki kopogott.

-Gyere.

-Szia- lépett be Olivia.

-Szia. Te mit keresel itt?

-Még van egy kis időm gondoltam beugrok hozzád.

-Jól van. Gyere ülj le.

Leült mellém én meg puszit nyomtam a homlokára és magamhoz húztam egy ölelésre.

-Izgulsz?

-Nagyon. Életem első forgatása még jó, hogy izgulok.

-Nem kell. Szuper leszel én meg végig ott leszek melletted.

-Még jóhogy ott leszel.

-Mi az hogy még jó?-kérdeztem

-Drágám ez alap.

-Ó szóval már becézzük is egy mást.

-Igen. Jó lesz ha hozzászoksz.

-Milyen parancsolgatósak lettünk kisasszony.

-Hát megesik. Na ahelyett, hogy telózol inkább tervezzük meg a holnapot.

-Mért mi lesz holnap?

-Semmi. Éppen ez az. Nem lesz forgatás elkell valahova mennünk.

-Mi az, hogy nem lesz forgatás?!

-Ha korábban keltél volna akkor nem maradtál volna le mindenről.

-Mért miről maradtam még le?!

-Például arról, hogy Elliot és Robert konkrétan megküzdöttek azért, hogy ki hova ül. Végül az lett belőle, hogy egymásnak mentek futás közben és az összes kaja a földön landolt. Nagyon vicces volt. Mindenki rajtuk röhögött.

-Király. Már ma mindenről lemaradtam. - mondtam játszva a durcásat.

-Jajj ne durcizz. Majd a többi napon időben felkelsz és akkor nem maradsz le semmiről.

-Hát jó. De akkor majd holnap elmegyünk felfedezni a várost.

-Már várom. Emmy mondta, hogy van itt egy szuper kávézó.

-Na akkor oda muszály lesz elmennünk.

-Na. Idő van. Indulnunk kell különben onnan is elkésünk.

-Igazad lehet. Menjünk.- összekulcsoltam kezünket és húzni kezdtem.

-Aidan lassíts már.

-Minek? Nem bírja a lábad a tempót?

-De bírja, csak nem akarom magamat kifárasztani még a forgatás előtt.

-Na jó. Akkor lassíthatunk.

-Helyes.

-Mért mi lesz ha tovább ráncigállak?

-Nem szólok hozzád egész forgatás alatt!

-Na ezt azért még akkor meggondolom. Az sok idő.

-Valamit valamiért.

-Na, valamit valamiért inkább haladjunk.

Odaértünk a forgatásra még időben. Leforgattuk a dolgokat majd mindenki ment a maga útjára.

-Gyere Aidan menjünk valahova el.

-Muszály? Olyan fáradt vagyok.

-Te szegény gyerek. Miben fáradtál el?

-Nagyon humoros. Na jó menjünk. Hova szeretnél menni?

-Ezaz. Nem tudom csak menni az orrunk után.- ezzel a lendülettel kulcsolta össze kezünket és most ő húzott engem.

-Hova rohansz- nevettem fel.

-Sehova. Csak ha gyorsabban megyünk akkor több helyre eljuthatunk.

Mászkáltunk a városban. Felfedeztük hol van állatkert, kávézó és étterem. Még a plázába is bementünk Olivia kedvéért. De végül semmit sem vettünk. Visszaérve mindketten elmentünk elkészülni lefekvéshez utána én átmentem még Olivia-hoz. Lefeküdtünk az ágyára, átkaroltuk egymást majd csak beszélgettünk.

Olivia szemszöge

Az egész napot Aidannal töltöttem. Este az ágyamon egymásba karolva feküdtünk. Tökéletes volt.

-Lassan mennem kell.

-Mért? Ne menj kérlek. Ha szeretnél akkor itt is aludhatsz. Engem nem zavarsz.

-És én nagy örömmel maradok itt. Akkor legalább biztos, hogy időben felkelek legalább holnap.

Ekkor mégjobban magához ölelt. Imádtam ezt a mentás illatot amit árasztott. Így aludtunk el. Ez a nap nem is lehetett volna tökéletesebb. Imádtam Aidant és szerintem ő is engem. Még soha senki iránt nem éreztem ekkora szeretetet, remélem ez még jó sokáig fog tartani ez az időszak. Aztán kitudja. Lehet, hogy rövidebb ideig fog tartani mint... NEM! Erre ne is gondolj most Sophia! Sokáig együtt lesztek és kész. Miután lerendeztem ezt a gondolatot magammal ránéztem Aidanra aki már régesrégen az igazak álmát aludta. Lehet nekem is aludnom kéne már. Ekkor lehunytam íriszeimet. És pár perc múlva már én is az igazak álmát aludtam szerelmem karjai közt.

Szavak: 746 db