4

45 10 0
                                    

*Az incidens napja*

Van az a pillanat amikor úgy gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben megy a nap folyamán és természetesen el kell valaminek kúródni. Na ez volt ma is.

Felix az iskola udvarán lévő árkádok alatt állt egy másik fiú társaságában. Megvolt közöttük a kémia, az a bizonyos plusz, amire mindig is vágyott, így amikor közeledni kezdett felé nem ellenkezett. Igaz, hogy ő nem Changbin, akiért oda van azóta hogy az eszét tudja, de kedves fiú.

Minho már végzős és az egyik legnépszerűbb diák, azonban ezt a címet nem a kegyetlenségével érte el, hanem a kedvességével. Mindenki imádta, odáig voltak érte és mindenki a barátja szeretett volna lenni.

— Édes vagy Lix -kuncogott Minho, miközben a kisebb arcára simított.

— Ne mondj ilyet -takarta el a kicsi kezeivel a pírban úszó pofiját.

— De hát ez egy tény -tárta szét a karját tettettet felháborodással. — Ráérsz este?

— Attól függ -vont vállat, miközben huncut mosolya ott bujkált a szája sarkában.

— Elszeretnélek vinni moziba... Igen Lix -bólogatott, olvasva a fiú arcára kiülő érzelmekben —, ez egy randi lenne.

— Akkor szólok Cha... Apának -javította ki magát. Gondolatainak tárgya éppen ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenjen. Fél karját átvetette Felix vállán és csak hogy ne tűnjön bunkónak biccentett Minhonak.

— Minek kell szólnod apádnak?

— Minho és én moziba megyünk este -nézett rá lelkesen.

— Szuper -csapta össze a két tenyerét Changbin — Mit nézünk?

— Csak mi megyünk Changbin, mert ez egy...

— Elő szülinapi ajándék nekem, mivel Minho is a barátom és... Utána átmegyek. Rendben? -terelte a témát Felix. Azok után amit az idősebb mondott nem egészen két héttel ezelőtt, nem merte bevallalni neki az igazat. Minho felvont szemöldökkel figyelte őket és próbálta fejben összerakni hogy mi folyik kettejük között.

— Rendben Lixie -húzta el a száját kelletlenül — Majd meg kellene beszélnünk egy fontos dolgot.

— Jó, persze Binnie -bólintott Felix.

Changbin nem maradt sokáig, hamar elköszönt és már el is tűnt az iskola ajtaja mögött. Felix egyik lábáról a másikra helyezte súlyát, zavarban volt Changbin feltűnése után. Minho mosolyogva rázta meg a fejét, majd magához ölelte a szeplőst.

— Ne aggódj Lix. Nem fogja megtudni -suttogta a fülébe. Felix rögtön kettő dologra is gondolt, amit a legjobb barátja nem tudhatott, mert nem akarta elveszíteni.

— Köszönöm Minho -hajtotta a vállára a fejét.

A nap szinte elrepült Felix számára. Mire észbe kapott, ki is csöngettek az utolsó óráról, ami azt jelentette, hogy Minho a bejáratnál várja őt. Az összes könyvét a táskájába söpörte, majd a pántját a vállára akasztotta és elindult kifelé a teremből. Látta ahogy Changbin a szekrényének támaszkodva beszélget egy lánnyal, így csak intett neki és haladt tovább az ember tömeggel.

— Changbin... -sóhajtott a lány — Nem vagyok hülye. Sose kedveltél úgy, ahogyan én téged, most pedig randira hívsz. Van ennek bármi köze ahhoz, hogy a bátyám Felixet viszi moziba? -vonta fel a szemöldökét kíváncsian. Okos lány volt, emellett gyönyörű és kedves is, csakhogy Changbint nem érdekelte. Ő sem tudta miért nem vonzódik hozzá, sőt ha egy kicsit jobban bele gondol, akkor senkihez sem vonzódik.

— Felixnek szülinapja lesz és barátok -kezdte el magyarázni Changbin azt, amit ő is hallani akart – Felix nem meleg, így ez nem randi.

— Hát nem is tudom... -húzta el a száját Minji — Minho viszont az... és... Mindegy, a lényeg hogy Felix gyönyörű és egyedülálló, a bátyám pedig dögös és szintén szingli. Ha tényleg elhiszed hogy csak barátok, akkor te nagyon...

A mondatot nem tudta már befejezni, mert Changbin indulatosan vágott rá ököllel a fém szekrényre, így a lány össze rezzent és csöndben maradt inkább.

— Ők. Csak. Barátok. -tagolta a mondatot.

— Oké -emelte fel a kezét védekezően Minji. — Ha te mondod. -Fontolóra vette, amit az imént Changbin mondott neki, így sóhajtva bólintott egyet végül — Menjünk moziba, aztán lesz ami lesz.

— Induljunk! -ragadta meg a kezét, majd sietve elindultak a bejárat felé. Changbin hevesen kivágta szerencsétlen üveg ajtót -még szerencse hogy nem tört apró darabokra - és az autója felé húzta a lányt. Egész úton egy szót sem szólt, csak a kormányt markolászta. Ujjai már teljesen elfehéredtek és zsibbadtak, de nem foglalkozott vele túlságosan sokat, inkább arra fókuszált, hogy minél hamarabb ott legyenek a mozinál. A saját szemével akart meggyőződni az igazáról, hiszen ezer százalékig biztos volt abban, hogy Felix nem meleg. Ő nem lehet az. Arról azért tudott volna, vagy legalábbis gyanakodott volna.

Két sorral följebb foglaltak helyet, pont a két fiú mögött. A film első negyedórájában semmi sem történt, aztán szép lassan változott meg a helyzet. Minho átkarolta Felixet, aki a másik vállára hajtotta a fejét és sokkal közelebb csúszott hozzá. A film felénél már valamivel kevesebb volt a kettejük között lévő hely, majd az első csókjelenetnél szemtanúja volt, ahogy Minho birtokba veszi Felix gyönyörű ajkait.

Minden porcikája megfeszült, az érzelmeit képtelen volt irányítani. Egyszerre volt dühös, csalódott, és talán még egy kicsit féltékeny is, annak ellenére hogy ezt az érzést ő maga nem tudta beazonosítani. Megbántva, elárulva érezte magát, amiért a legjobb barátja átverte őt annyi éven keresztül. Abban a pillanatban azt sem tudta ki is valójában Lee Felix.

Nem akart jelenetet rendezni, így felállt és egyszerűen kisétált a film kellős közepén. Felix észre vette őt, amikor elhagyta a termet, utána akart menni, de Minho megállította őt.

— Maradj kérlek, utána beszélsz vele -suttogta közelebb hajolva — Ez most róluk szól -mosolyodott el halványan az idősebb.

— Igazad van -bólintott egyetértően.

Szerette Changbint, de külön kellett választania a dolgokat. Azt hitte naivan, hogy a legjobb barátja elfogadja olyannak amilyen és nem hagyja el.

Can't u see me? -Changlix  (fordítás)Where stories live. Discover now