I Can Never be Yours

Elegancia és tekintett

Látni szeretett volna, Miss Brell. - lépett be a hatalmas szalonba, a férfi.

-Áh, végre! Nem értem, hogy hol késlekedtél eddig. - értetlenkedet, majd kávéscsészéjét gondosan letette maga mellé, az asztalra.

-Mondja asszonyom, mi ennyire sürgős? Netán valami gond történt? - lépet beljebb a férfi.

-Dehogy, csupán a gyermekemnek új ruhakollekció szükséges. - mosolygott a nő, és nem messze lévő gyönyörű leányára pillantott.

A lány kint állt az erkélyen. Élvezte a tájat, amely a szemei előtt voltak. A friss levegőt, az enyhe szelet, mely meglebegtette hosszú barna haját. Ám, ezt sem élvezhette sokáig, anyja beszélgetése ütötte meg a fülét.

-Ugyan anya! Azt hittem ezt már megbeszéltük. - forgatta a szemeit, miközben csatlakozott ő is a szalonba, majd anyjával szemben lévő kanapéra unottan levágta magát.

-Evangeline! Ha megkérhetlek máskor szebben ülj le. - kiáltott rá az idős nő.
Neki igen is fontos volt az illem. Mindig is úgy nevelkedett, hogy tudja mit szabad, és mit nem szabad egy nőnek. Főleg egy magához hasonlónak. Családjukban mindenki előkelő
úri hölgy volt.
Ám úgy gondolta, lánya nem tartozik ezek hölgyek közé. Viselkedése elviselhetetlené vált számára a nyár folyamán. Öltözködéséhez pedig inkább nem fűzött hozzá semmit. Bőven elég volt a nő számára a múlt heti kis vitájuk, melykor lánya szerint kritizálta őt ruházata miatt. Ám ő nem teljesen így vélte, csupán tapintatosan próbálta közölni lányával, hogy úgy néz ki, mint egy mugli utca seprő. Mire a lány összepakolt és az egész nyarát szőke barátnőjénél, Caroline-nál töltötte.
Ha jobban belegondol, lehet kissé túl lőtt a célon.

-Pff.. - duzzogott a lány.

-Őrvendek kisasszony! Öröm látni önt ilyen hosszú idő után. - Próbálta oldani a feszültséget a férfi.

-Részemről az öröm, Mr Briver! -eresztett egy mosolyg a lány. Hiába volt csak az alkalmazottjuk, de kedvelte a férit.

-Hogyan telt a nyara? Láttam az éjjel igen jóra sikeredett Lenksley kisasszonyal -érdeklődött a férfi.

A lány már épp válaszolt volna, ha az anyja nem szakítja félbe.

-Azt én is észrevettem! A lányomnak olyannyira jól sikerült, hogy az este mikor haza jött azt sem tudta hol van. - emelte fel a hangját idegességében a nő.

-Nemár anya! Túl reagálod! -ült fel a lány a kanapén. -Egyszerűen csak jól éreztem magam.
Tegnap este Caroline nyári buli zárót tartott, hisz meg kellet ünnepelnünk a nyár végét. Aztán talán kissé sokat ittunk, majd hajnalban ide..- egy pillanatra eszébe jutott az este élményei, és hogy kivel is érkezett a házba.
-Majd hajnalban ide jöttem és.. -kereste a megfelelő szavakat.

-És én észre vettem a kisasszonyt, majd a szobájába vittem. -segítette ki őt a férfi. -Másnap reggel egy kis fiolát hagytam az éjjeliszekrényén. Az segített neki a kijózanodásban. -Felelte a férfi. Egy halvány mosolyt küldött a lány felé, aki szívélyesen viszonozta.

-Na látod, ahogy Mr. Briver is mondta, tényleg túlreagálod az egészet.

-Na ne mond! Még hány ilyen bulit tartott Caroline barátnőd? Nem tudom mi lett veled, de nagyon rossz hatással volt rád a nyár folyamán az a lány! - Már épp kelt volna barátnője védelmére, de anyja egy mozdulattal elhallgatatta.
-Mostanában egyre többször feleselsz, viselkedsz gorombán és ezzel kezded elveszteni a súlykot drága leányom! Utoljára mondom, hogy változtass magadon. Készítsd elő magad és megyünk bevásárolni a megfelelő dolgokat! Ha nem jutott volna el az eszedig, holnap iskola. Küldöm a manókat, hogy szedjék rendbe a szobádat, mivel elég nagy a kupleráj! -az utolsó mondatra már szinte ordított a nő.