A bátyám hülye haverjai... (Manuel ff)

Végre otthon!

Reggel édes szuszogásra illetve léptekre ébredtem.
-Jó reggelt te mióta vagy itt?-kérdeztem kómásan.
-Neked is jó reggelt hugi bár látom neked elég jó reggeled van-röhögött a bátyám.
-Nem vagy vicces. És akkor ma már mehetek végre hazaa?-kezdtem el nyafogni.
-Igen hazaengednek beszéltem az orvossal. Szóval keltsd fel a herceged és menjünk-gúnyolódott tovább rajtunk.
-Manuu kelj feel-kezdtem el simogatni az arcát.
-Hagyj még aludni-még jobban magához szorított.
-Ha hazamentünk még aludhatsz. Vagy ha nem jössz akkor meg itt hagyunk-ahogy ezt kimondtam egyből felugrott mellém. Gyorsan kijelentkeztünk a kórházból és hazamentünk. Bementünk és egyből megcsapott az itthoni illat.
-Végre otthon!-szagoltam vele mélyen a levegőbe amint beléptünk a házba. Bementem a "rég" nem látott nappaliba ahol mindenki ott volt.
-Hát mi van itt? Gumimaci kupaktanács?-nemtudom honnan jött ez a név de ez lesz a csoportunk neve. Nincs válogatás. Na de vissza a jelenbe. Egy emberként szálltak fel a kanapéról és öleltek meg jó szorosan. Hiányzott már ez. De kinek ne hiányozna?
-Ilyet mégegyszer meg ne próbálj csinálni-fenyegetett meg Regi.
-Oké anya csak ne bánts-emeltem magam elé a kezem védekezés képpen, amire mindenki röhögni kezdett. A nap többi részében csak beszélgettünk illetve a fiúk közben elkezdtek fifázni.
-Nahh elég most mi jövünk-nyújtottam a kezem a kontrollerért.
-De húgi te nem is tu...-Milo nem tudta befejezni mert közbevágtam.
-Shh.. hidd el nem olyan nehéz mint amilyennek ti azt gondoljátok-mondtam majd elvettem az egyik kontrollert.
-Hát akkor Marics sok sikert-veregette meg Laci Peti vállát.
-Miért pont én?-nézett a többiekre hülye fejjel.
-Ha ennyire akar játszani akkor játszon a legjobbal nem?-röhögött tovább Brunyesz.
-Tényleg kiskoromban volt egy kutyám akit úgy hívtak hogy Brúnó...-kezdtem volna neki a csesztetésnek de a meccs már elkezdődött. Mit ne mondjak a fiúk ezt tényleg ilyen bonyolultnak mondják? Ameddig ők kurva anyáztak addig én kilestem az egész irányítást és 10:2 re nyertem Peti a "legjobb játékos" ellen, amit mindenki kidülledt szemekkel nézett.
-Nemár ezt hogy csináltad?-nézett rám még mindig kidülledt szemekkel Petya.
-Vagy túl profi vagyok vagy az AS Roma szar-nyújtottam ki a nyelvem.
-Ne nyújtogasd mert leharapom-köszönjük Manuel ezt a drága megszólalásod. Mindenki elkezdett húzni amit én csak egy szemforgatással díjaztam...