A bátyám hülye haverjai... (Manuel ff)

Egy új barátság kezdete

Mikor kinyitottam egy csapat fiú állt előttem.
-Milán nem is mondta hogy becsajozott-mondta az egyik.
-Fullos a csaj-megszólalt a másik.
-Egyetértek-szólalt meg mindegyikük.
-1 nem a barátnője vagyok hanem a húga, 2 ha bármelyikőtök ezt mondja mégegyszer akkor annak beverem a "jóképű" pofikáját-erre a mondatomra odajött Milo, majd köszöntek egymásnak és leültünk a nappaliba.
-Kinek akarja a húgom már most beverni a képét?- kérdezte nevetve.
-Melyiknek nem?-halkan mondtan nehogy valaki meghallja, de a mellettem ülő magas fiúnak sikerült.
-Naa kicsi lány ne mondj ilyet-majd átkarolt.
Olyan helyes ez a fiú. Na jó most komolyan gondoltam ezt? Remélem nem. Az utolsó srác akivel együtt voltam óta nem bízok a férfiakban. Mivel nem akartam hogy zavarba jöjjek ezért kimentem a konyhába kaját csinálni, de nem voltam egyedül. Valaki átölelt hátulról.
-Hé kicsi lány mi jót csinálsz?
-Melegszendvicset-válaszoltam miközben nem is zavart hogy hátulról ölel.
-Csinálsz nekem is?-nézett rám boci szemekkel.
- Persze - megcsináltam a szendvicseket majd felültetett a konyhapultra.
-És amúgy hogy is hívnak téged?-kérdeztem.
-Gödöllei Emánuel és téged kicsi lány?- majd kezet nyújtott. Bár gondoltam hogy úgysem a nevemen fog hívni azért még gondoltam lehet hogy ez egy jó barátság kezdete lehet és amúgy is bejön a srác ezért elmondtam.
-Valkusz Gréta-kezet fogtam vele. Ahjj a kezei olyan puhák voltak.
-Nem akarok tolakodni de mit szólnál ha barátok lennénk?-kérdezte bizakodva a fiú.
-Benne vagyok-majd átöleltem és persze a bátyámnak pont most kell jönni.
-Tesó hol vagy már?- majd észrevett minket.
-Hugi erről már beszéltünk.-mikor ezt kimondta kitört belőlünk a nevetés.
-Megnyugodhatsz nem vagyunk együtt-nagy nehezen sikerült kimondanom mert a nevetéstől alig kaptam levegőt.
-Kicsi lány azért meg ne fulladj-mondta Manuel nevetve.
-Gyertek be hozzánk a nappaliba mindenki rátok vár-rám nézett.
-Jó megyünk nyugi de engem hogyha már a pulton vagyok ölbe vigyetek-mondtam önelégült arccal.
-Majd én viszlek kicsi lány-majd felkapott az ölébe én pedig összekulcsoltam a kezem a nyaka körül.
Mehetünk-mondtam még mindig az önelégült mosolyommal. Aztán elindultunk a nappali felé ahol....

Sziasztok próbáltam most egy hozzabb részt hozni. Remélem tetszik nektek eddig. Ha tetszik ha nem én akkor is hálás leszek a vélemények miatt hogy tudjam hogy mit kell javítanom és hogy ki mit gondol. Köszönöm mindenkinek aki olvassa ezt a sorit❤️🥰