A két Uzumaki

Valóság

Gyönyörű tavaszi idő van. A madarak csicseregnek, a mókusok vidáman ugrálnak az ágakon, a fűben pedig néhány kölyök róka játszadozik.

Igazán idilli a táj. Minden olyan vidám.

Ám egy szőke, kék szemű férfi nem látja benne a szépet. Már nem.

Három hónapja nehéz döntést hozott: elhagyta otthonát, hogy megvédje azt. Csalódást okozott az ottaniaknak. Ma pedig meglátta, mekkorát: a kezébe került a legújabb Bingo könyv. Benne az ő nevével és képével.

Missing-nin lett. Visszavonhatatlanul vérdíj került a fejére és otthona ellenségévé vált.

Igazán nem hibáztathatja őket, hiszen nem tudják, hogy mi az igazi célja.

De akkor is fáj neki. Menthetetlenül összetört az álma. Még ha vissza is vonják a vérdíjat és tisztázzák a nevét, akkor sem válhat azzá, akivé egész életében vágyott. Örökre megbélyegezték.

Ha sikerül is véghez vinnie a tervét, akkor sem térhet haza. Örökké bújkálnia kell majd.

Hát igen, a valódi hősök azok, akik az igazán nagy áldozatokat hozzák.

- Naruto! - dörren egy mély hang a búvóhelyen. Néhányan összerándulnak a mérhetetlen düh hallatán. Mit művelt már megint az a gyerek?

- Apám - jelenik meg a hívott.

- Megszegted a parancsomat! - fordul felé vörös szemeit villogtatva. - Az volt a feladatod, hogy elhozd a Kilencfarkú erejét! Nem az, hogy magadba olvaszd a másik nyolc bijuu erejét!

Naruto arca csúfos mosolyra húzódik. Hát lebukott. Megtudta az a szemétláda. Még szüksége lett volna némi időre, mert az Akatsuki tagjai közül négy még életben van. De úgy tűnik, eljött az ő ideje.

- Hogy volt merszed elárulni engem?! - támad rá Madara hatalmas kardjával.

Naruto most határozottan örül, hogy többször is "apjával" edzett, így ismeri annak harcstílusát, és tud rá reagálni.

Kikerüli a támadást és saját katanáját rántja elő. Nem olyan nagy, mint ellenfeléé, de a chakrájával meg tudja erősíteni a pengét.

Egész jól bánik a karddal, de nem az ő stílusa. Most is csak addig használja, míg régen dédelgetett tervét nem tudja megvalósítani. De ahhoz muszáj egy kicsit húznia az időt. Pár perc az egész, nem több.

- Elég lassú a felfogásod, - kezdi vigyorogva. - Apám - ejti ki gúnyosan a szót. - Már jóval azelőtt az enyém volt mind a 9 bijuu ereje, hogy bemutattad volna az óvodás csoportodat. Akatsuki az S osztályú bűnözők nevetséges gyülekezete. Azt a hatot gyerekjáték volt eltenni láb alól.

- Mégis miről beszélsz? - lepődik meg Madara. Senki nem hiányzik az Akatsukiból, Itachit kivéve persze.

- Enyje-enyje, még csak észre sem vetted Apa - arcára elégedett vigyor húzódik. Mögötte Zetsu bújik elő a földből. - Tudod, a kis csapatodnak egyetleg igazán hasznos tagja van: Zetsu. Valóban nagyon jó kém, és tök jó, hogy ha parazitaként rátelepszik valakire, akkor tudja irányítani azt. De tudtad, hogy képes még a chakrát is lemásolni?

Madara felnevet. Naruto meglepődik. Miért nevet? Ennek nem így kéne történnie. Neki kéne nevetnie!

- Szegény fiam! Te komolyan megbíztál Zetsuban?! Nem tűnt fel, hogy milyen könnyen átállt a te oldaladra? Hogy mennyire egyszerűen elárult engem?! Engem, a mesterét?!

Naruto összehúzza szemeit. Most, hogy mondja, valóban túl egyszerű volt maga mellé állítania.

De szerencsére őt sem ejtették a fejére.