A két Uzumaki

Mint a gólya és a fecske

A két Uzumaki fel is kereste Konoha legjobb Ninja ruha üzletét. Naruto is mindig innen ruhászkodik. Mármint mind a két alkalommal, amikor eddig szüksége volt rá. Menma érkezése még mindig nem nyilvános a faluban, bár szóbeszédek már terjednek. A falusiak sejtik, hogy valami turpisság van a levegőben.

Ahogy a két fiú halad az utcán, többen is összesúgnak mögöttük. Naruto már észre sem veszi, hiszen a Hokage fiaként ez elég sűrűn előfordul vele.

De Menma nincs hozzászokva ehhez. A kis falu, ahol édesanyjával éltek eddig, alig számlált 100 lakost, vörös szemén pedig mindig szemkötőt viselt, így a falusiak sem vették őket a szájukra. De most... most nincs rajta, édesanyja nem él és csak a vak nem veszi észre a kettejük közti hasonlóságot. Amire persze még az is rátesz, hogy jelenleg Naruto ruháját hordja, hisz nincs más. Épp ezért tartanak oda, ahova. Bár őszintén még magának sem vallotta be, tetszett neki az összeállítás: kényelmes, jó az anyaga, praktikus, elfogadható a stílusa. Ha nem narancssárga lenne, még tudná is szeretni. De a narancs színtől feláll a szőr a hátán. Narutónak jól áll, meg minden... de neki?! Piros vagy kék. Na de, narancssárga?!

- Hé, minden rendben? - veszi észre Naruto testvére zavartságát.

- Persze, csak túl sokan vannak... - motyogja zavartan. Naruto szétnéz, mire sokan hagyják abba a susmorgást és a néznek el a másik irányba.

- Hehe - vakarja zavartan a tarkóját - Hamar megszokod - vágja hátba a mellette lévőt. Menma ijedten néz rá: megszokni?! - Na de itt is vagyunk - áll meg egy épület előtt, ami nagy betűkkel hírdeti portékáját. - Obaa-chan! - nyit be Naruto hatalmas vigyorral. Menmának épp csak arra volt ideje, hogy félre lépjen, amikor fivére néhány cipő kísértében ijedten ugrik ki az üzlet ajtaján.

- Tudod kit öregasszonyozz le te apaszomorító! - kiabálja utána egy igen dühös nő, miközben ökölbe szorított kezén és homlokán dagadnak az erek. Menmát édesanyja vérmérsékletére emlékezteti a jelenet. Nagyot sóhajt: Naruto valószínűleg nem élte volna túl az elmúlt 16 évet édesanyjuk mellett. Lehet, hogy agyonütötte volna őt. - Áh, te meg ki vagy? - néz a néne Menmára.

- Namikaze Menma - mutatkozik be tisztelettudóan.

- Namikaze? - kérdezi kórusban a banya és Naruto. Valahogy egyértelmű volt, hogy a srác is Uzumaki. Akkor ő ezekszerint édesapjuk nevét viseli.

- Ühüm - bólint illedelmesen. - Tudna nekünk segíteni? Szeretnék néhány ruhát vásárolni magamnak.

- Gyere csak kedvesem - ragadja karon már-már édesen mosolyogva a néni. Naruto csak pillázva lesi a jelenetet. Szóval ez a titok nyitja...

Menma ámulva lesi az üzlet kínánlatát. Mindenféle fazon, szín, minta, hossz, anyag - minden, ami egy shinobinak szüksége lehet. Régebben a falu szövőnője készítette a lakosok ruháit, nemigazán volt választék, kaptak amit kaptak.

- Mire gondoltál kedvesem? - néz rá érdeklődően a néni.

- Nem is tudom - mondja a bőség zavarában. - Mondjuk valami ehhez hasonlót? - mutat a most is viselt ruhára. - Csak ne narancssárgában... - motyogja, hátha fivére nem hallja meg.

- Hé, mi a baj a narancssárgával?! - kiált fel Naruto kissé túl hangosan. Most konkréten megsértve érzi magát.

- Neked biztosan jól áll, de nekem? - néz szét magán a fekete.

- Nekem "BIZTOSAN" jól áll?! Azt akarod mondani, hogy nem nézek ki jól?! - akad ki Naruto. Földig tiporták a büszkeségét, a férfiasságát és úgy egész lényét. - Egész életemben hazugságban éltem... - ül le az egyik sarokba teljesen elhülve. Menma csak meglepetten nézi ikrét.