One Life For Another

Első rész

Éppen a vasárnapi futamot nézem.Nézem ahogy a Forma1-es autók felrurulnak a rajtrácsra.Szép... minden állmom néhány képkocában és ez ilyesztő.Ilyesztő de gyönyörű is egyben.Apa mindig azt mondta hogy képes vagyok rá.Sose hittem a hülye motivációs mondtaninak de mégis valahol éreztem hogy igaza volt.Végig csak az igazat mondta.Vele éltem. Nélküle képtelen voltam és össze estem a súly alatt.Mai napig viselem ennek a következményeit de már megszoktam az emberek undorodó pillantásit.Valahol jogasnak érzem valahol pedig nagyon igazságtalannak.Tudom hogy szörnyű a múltam ,de ennyire?A mély gondolkodásból Olívia hangja szakított ki.
-Lunaaaaaa-hallotam hangjában az aggodalmat amire röngtön feleszméltem.
-Igen?-kérdztem félénken
-Egy órája a megállíotott képernyőt bámulod.Miden rendben?Azt hittem alszol.
-Egy órája?Dehát csak most kezdődött futam-mondtam sokkoltan
-De Luna.A futam már 1 órája véget ért.Azt hittem alszol ezért megállítottam.-mondta megleődötten
-Oh...Nem tudtam-Minden redben?-kérdzte aggódva
-Persze csak lehet a gyógyszereim kicsit levettek lábamról.
-Szerintem inkább azok a srácok vettek le a lábadról nem azok a hülye pirulák.
Felvonta a szemöldőkét és az aggodalommal teli szemei hirtelen kiváncsian csillgantak fel és kezdték fürkészni az arcom.Erre csíkba szorítottam a szám és érzelem mentesen bámúltam a zöld számpárba.
-Tipikus Luna-legyinett
-Most megint mi az?-kérdeztem feszülten
-Az hogy elrejted az érzéseid.Nem beszélsz.Így hogy segítsen az ember?-tette kerezdbe a kezeit a mellksa elött
-Ki mondta hogy kell segítség?Mondtam hogy jól vagyok-nyavajogtam
Megforgatta a szemeit majd leült mellém az ágyra és csipőre tette az eddig mellkasa elött pihenő kezeit.
-Hallgatlak-felete komoran
-Nem kihallgatáson vagyok tudtommal-forgattam meg a szemem és utánozva elöbbi muzdulált összefontam a karjaim.
-Mondtam hogy keress fel egy szakembert-áll fel lassan az ágyról és éreztem hogy teljesen komolyan beszél.
-Nincs rá szükésgem!-kiáltottam
-De igen is van.-mondta továbbra is érzéstelen arccal
-Miért is?Semmi bajom!-kiáltottam még hangosabban és mélyen a szeméme néztem.Kezdtem dühös lenni.
-Az semmi baj hogy még sose voltál szerelmes?Luna térj észhez szeded azokat a kituja milyen pirulákát és aztóa nem is élsz igazán.Se buli se koncert.Nem is jársz közösségbe.
Igaz volt.De nem valhatam be neki.Nem lehet megint igaza.
-Neked csak az számít hogy legyen valakim?Én nem is érdkellek.-jellenttem ki hisztérikusanHa valaki kívülről látná ezt biztosan azt hitte volna hogy egy beképzelt patkány vagyok.
-Luna...-a lány szemei újra aggódan kémleltek A kezembe nyomott egy meleg pohár teát és tudtam hogy belerakta a gyógyszert hisz a futam elött megkértem rá.
-Köszönöm-mondtam nyugottan
-Hihetelen vagy-mosolygott rám mire én is elmosolydtam
-Szóval.Kérlek.Ha nem érdekelnél nem mondnám ezt.Keres fel egy szakembert.Vissza fogsz esni!-mondta aggódva
-Nem fogok Oli.Megigértem.-mondtam nyugottan de tudtam hogy ezt nem igérhetem
-Hazdusz!-kiabált rám Erre összerezzentem és mamagra öntöttem a forró teát mire felszisszentem.
-Mondtam.-mondta megint komor arccal.
-Igazad van-forgattam meg a szemem
-Vigyáz mert ki fog esni ha így fojtatod!-nevetett
-Volt kitől tanulnom-löktem meg mire az ő teája is a ruháján landolt.
-Hé!-kiáltotta.Pár perig csak ültünk és néztünk egymást majd Oli újra megszólat.
-Tessék-nyújtott felém egy kis cetlit-Tudom hogy jó döntést fogsz hozni.De most mennem kell.Majd jövök még Luluka-mosolygott rám mire újra elfordultam mint egy durcás kisgyerek.Még hallotam ahogy lerakja a poharat a mosogatóba majd kinyílt az ajtó és síri csend támadt.Nyomasztott a csend úgyhogy elinítottam a megállított felvételet és hallgattam ahogy kielemzik a szakértők a történetket.Megittam a teát majd lassan kibondottam az Oli-tól kapott apró cetlit.Egy telfonszám volt rajta.Alatta pedig egy név és egy kis felirat ált.Mivel a kézírást nem tudtam elolvasni így csak a mellet lévő szón akadt meg a szemem:SzihológusNagyonot nyeltem majd vettem egy mély legevőt.-Hát tényleg komolyan gonoldta...