Negyedik rész

0 0 0
                                    


-Nah és szimpatikus volt?-kérdezte Lara érdeklődveNem volt kedvem fejteketni így annyiban hagytam majd kiértünk az istállóból és felültünk hogy elkezdhessük a terepet.-Jó fiú-veregettem meg Luke marját-Oh ne becsüld alá-nevettet Lara-Haha-forgattam meg a szemem-Nos merre?-muatatott a két útraAz egyik út a főúton vezetett ahhonan kocsival jöttünk a másik pedig egy poros út volt az erdőn át.-Jobbra!-kiáltottam és vágtázni kezdtem Lukekkal-Jó döntés!-kiáltott utánnanmÍgyhát beindultunk az erdőbe.Lassan besötétdett így minden sokkal ilyesztöbb lett.Sötét felők gyülekeztek és éppen elindultunk vissza mikor elkezdtett szakadni az eső.-Vigyáz!-kiáltot Lara de már mindegy voltAz ég dördült egy hatalmasat én pedig eszméletlenül kottyantam a földre és csak reménykedtem hogy egyik ló sem tappos agyon.Hallotam Lara sikitásait és hogy telefonált valószínüleg a 112-őt hívhatta...Apró recsenésket hallotam magam mellöl majd egyhatlmas puffanás és egy hatalmas sikolyt.Aztán Lara kétségbe estett kiálásait amik Luke-ot hívták.Lara is hatalmas puffnaással landolt a földön és tudtam ha most nem találnak ránk akkor örökre itt ragadunk.Az eső áztatta a testem.Hallotam és éreztem mindent de nem bírtam kinyitni a szemeim.Hirtelen mégnagyobb pánik uralkodott el rajtam mikor meghallotam a sirénák hangját.Utóljára akkor hallotam ezt mikor apa itt hagyott.Újra lejátszottak elöttem a képsorok ahogy anya tetsét berkják a mentőbe ahogy apa elköszön tőlem én pedig lehullok a földre.Ahogy napokon át sírva várom hogy valaki felfedezze hogy egy 10 éves kislány egyedül van egy bezárt lakásban.A sirénák közeledttek egyre hangosabban hallotam őket.Ló paták doboságástól rezgett a talaj.Lépteket hallotam egyre közeledni.Megint itt vannak...Visszajöttek újraEmberek beszélgettek körülöttünk de nem érttem mit mondanak.Csak beszéltek beszéltek és beszéltek.Egy idgegen érintését éreztem a testemen meleg kezei melegséggel töltték el az átfagyott testem.


Éles fájdalommal ültem fel a korházi ágyon.Hát újra itt vagyok.Mély levegőt vettem és lepillantottam a kezemre remélve hogy ezuttal nem egy kis dobozt találok magam melett.Nagy kő esett le a szívemről mikor csak egy infúzó fogadott.-Hála égnek hogy felkeltél.-hallotam meg Lara hangját-Hát te?-kérdztem rekettes hangon-Elájultam de ahogy behoztak felkeltem-votta meg a vállát-Várjuk...Mennyit aludtam?-kérdztem remegő hangon-Hát..nem tudom..-Ne hazudj!Tudod nagyon jól!-kiabáltam rá-Jól van kb 2 napot-sütötte le a szemét-2 napot!?-keltem ki magamból-Luna...Teljesen őszinte leszek.Ma megműtenek.Csak arra vártak hogy felkelj.-nézett mélyen a szemembe-Nem!Azt nem élhtem át újra-csuklott el a hangom-Sajnálom-állt fel a székből és hagyott ott a korterembenMély levegőt vettem de mikor az orvos betoppant hozzám elszállt minden erőm.-Oh.Luna Scott!Hát újra találkozunk.-Mütétem lesz.Tudom Doktorúr Lara elmondta.-Rendben akkor 10 perc múlva.Abban a tíz percben csak küzdeni próbáltam hogy ne páikoljak és mikor úgy érzetem győztem bejöttek a köpenyes emberek.Lehunytam a szemem és elgondolkoztam.Ki tudja hány ember halt meg itt ahol most én fekszem...És kitudja lehet én is csak egy leszek azok közül akinek családjának csak egy szót mondanak az orvosok ez a szó pedig a SajnálomMindenki ezzel a szóval távozott az életemből kivéve apát.Ő azt mondta szeretlek...Mire feleszméltem a maszk már a fejemen volt és éppenhogy kinyitottam a szememi azok már csukóddtak is le.


-Azzonal gyere ide!-anyám kiabált egy újabb veszekedésük kor.Lesétáltam remgeve a fa lépcsőn és oda álltam anyám elé.Az hatalmast csapott a testemre én pedig össze estem a földön.-Elég!Hadjd békén!-hallotam apám hangját-Ostobák vagytok mind!-kiáltott anyaCsak ütött és ütött teli erőmből sírtam apám pedig próbálta visszafogni de nagyon kimerült volt.A metők hangját itt halottam először és egy éltere bennem mardat mikor anyám eszméletlenül zuhat az anyon vertt testemre.A korház falai között ébrettem egy kis dobozzal az oldalaomon az orvos belépett és közölte hogy most ez tart életben.Napokon át síram de mikor apát kiengedtték a rendörégről azzonnal értem jött és megnyugutattot.Itt idagnoztiszálták a betegségem ami egy durva személyiség zavar.Hirtelen kezdtem magamat ütni mit a turet szindrómások.Itt közölték hogy 2 személyiségem van ami másodpercek töredéke alatt megválzothat.És nagyon agresszív.Ez keserítte meg az életem.Nyugataók nélkül nem is mertem élni.Ezt cipelem magammal a mai napigHirtelen riadtttam fel a furcsa álomból.Sikerült...Megcsináltam...

One Life For AnotherWhere stories live. Discover now