One Life For Another

Második rész

Mélyek lélegezve próbáltam nyugtatni magam miközben a szememet le sem vettem a papírra írt telefonszámról.A szemeim ragadni kezdtek így hátra borultam az ágyon.Pár perc sem telt bele már aludtam is.Tudtam hogy a gyógyszerek amiket szedek rengeteg nyugtatót tartalmaznak ezért már megszokottak voltak ezek a rövid de mély alvások.

Hangos veszekedést hallotam kintről ezért kilestem a szobából az éjszaka közepén.Anyáék megint veszekedtek.Anyám megint ihatott mert teli torokból ordibált apámmal aki tehetleül türte hogy a nő töbször is erősen felpofozza.Néztem apám vérző aráct és könnyek szöktek a szemembe.Egy pillantra összeakadt a tekinteünk én pedig visszabújtam az ajtó biztonságos takaársába.Bekulcsoltam az apró fa ajtót és az ágy felé vettem az irányt.Lassan bújtam be a biztonságot nyújtó takaró alá és halkan sírni kezdtem.Csak hallgattam a kintről jövő kiabálást néhány tányár csörrenését és egy erős csattanást a földön.Erre már teljesen kétségbesetten zogoktam de féltem kimenni hozzájuk.Minden elhallkult.A lakásban pár percig csöd honolt csak a saját kesersves zokogásom lehetett hallani.Pár perc múlva erős zaj és villótzó fények tölttték be a ház környékét.-Itt vannak-suttogtam és a félelem teljesen átjárta a testem-Azt mondtad minden redben lesz-zokkogtamPár perig hallgattam a sirénák megtéveszthetteln hangját és csak remegtem.Lépteket hallottam mire abbahagytam a sírást.-Visszajöttek-suttogtamLassan kimásztam a takaró alól és a piros kék fénnyekkel ferszerelt járművet pillantottam meg.-Sajnálom-suttogtam és újra könnyek lepték el a szememAjtó hatalmast csapódva csukódott be.Nem volt ki megfogja.A hangos zarja összerenzentem.Éppen vissza akartam bújni az ágyba mikor megpillantottam anya a tetsét a hordágyon.Két féri fogta és rakta óvatosan a mentőbe.Apa a mentő melett ült és egy idős nő látta el a sebeit.Bár sötét volt egy lámpa megvilágította apa arcát.A szemei könnyesek voltak arca sápadt és vérző orra sem javította a helyezetet.Mogyoró barnaszemei most üvegesen bamúltak rám.Mintha átlátott volna az ablakon.Azzonal elkaptam a tekintettem és az eszméletlen anyám testét bámúltam amíg az el nem tünt az autó belsejében.-Szörnyeteg...-suttogtam komoranLassan eléptem az ablaktól és leborultam az ágyra.Újra sírni kezdtem nem is tudtam pontossan mit érzek de egyben biztos voltam.-Csalódtam-suttogtam újra és újra-Csalódtam benned Maya Scott!-Mondtam már normális hangerőn hisz tudtam hogy senki sincs a házban rajtam kívül.Izleggetem a szót.Elmondhatatlanul fájt így látni de az jobban fájt amit tett.-Egy igazi szörteg vagy Maya.Mert nem vagy többé az anyám.-suttogtamÁllomba sírtam magam de ez nem tartott sokáig.A szobám ajtja lassan nyikorgva nyílt ki mire rögtön kipannat a szemem.-Apa?-kérdzetem álmosan-Igen kicsim-mondta csalódottan-Bánott ugye?-néztem végig a bekötözött arcánlassan bóllintott-Sajnálom!-ugrottam az ölébe alig bírt megtartnai-Kicsim...Tudom hogy ez most nagyon nehéz neked.De az lesz a legjobb ha én most elmegyek.Nem kérek választ tudom hogy megoldod és boldogak leszek.Nélkülem.-Szeretlek apa...Ne hadj ittDe ekkor már lettet könnyes szemmei aggódó mégis büszek pillantásokat vetteketk rám aztán megszólalt.-Tudom kicsim.Én is nagyon szeretlek.Néztük egymást egy darabig aztán újra megszólalt-Nagyon erős és bátor lány vagy.Igérd meg nekem hogy egyszer úgy fogsz szeretni valakit majd mit engem.-Megigérem-suttogtam és újra átölteltemLassan vissza ölelt majd kimászott féltő karaim közül.Nem szólt semmi mást csak rám pillantott.Szemében csalódottság volt anya miatt és mérhetlen büszkeség miattam.Lassan kilépedt az ajtón.Összehultam a földön és mikor hallotam hogy az ajtó becsukódott újra sírni kedztem teli torkoból.-Elment...

Ekkor felriandtam.A homlokom izzadt volt a takróm a földön hevert az ágy melett.Megint vissza tért a rémálom.-Lehet hogy Oli-nak igaz volt-ültem fel az ágyon és a telfonom után nyúltam hogy megtudjam mennyit aldutam.A telefonom kijelzője este 6 órát mutatott.-Te jó ég.Hogyan fogok este alduni?-fogtam meg a fejem-Fel kell hívnom Larát.-motyogtam Gondolkodás nélkül takkintottam a legeslő névre a listán és a telefon kicsöngött.Aztán felvette.Szia-köszönt boldogan-Szia...Lala-suttogtam-Mi a baj?-kerdezte aggóva-Újra megtörtént...Lala...Újra elment...-suttogtam-Jaj nekem...Sajnálom-mondta már ő is szinte suttogva-Tudánk valamikor...-mondtam de félbe szakított-Persze!Fél hétre legyél kész.Érted megyek.-mondta felcsigázva-Kösznöm-mondtam és bár ugyan ő nem látthata de széles mosolyra húztam a szám.Köszönés nélkül nyomta ki a telefont én pedig lehelyeztem a készüléket az eredti helyére.Lassan kikászálódttam az ágyaból és beléptem a fürőbe hogy rendbe szedjem magam és emberi kinézetett öltsek.Többször is megmostam az arcom majd felvettem a lovagló ruhát és kiléptem a fürdőből.Hatalmas sóhaj hagyta el a torkom mikor rápillantottam a koszos csizmámra.-Legalább látszik hogy használtam-legyintettemVégül rávettem magam és beledobtam a csizmám a kádba és alaposan lemostam.Kivettem és alaposan megtörölkegttem a tárgyat.Felhúztam a lábamra a kezembe kaptam a kis táskám és a kopakom amikor megszólalt a csengő.Boldogan szóltam bele.-Megyek már!-Kiabáltam bele nem is törődve hogy ki lehet a vonal végén.Kitártam az ajtót és rutinosmozdulatt zártam is be magam mögött majd loholni kezdtem lefelé a 3. emeletről.Kitoltam az üveg ajtót a lepcsőház aljában és Larával találtam szembe magam.A kocsijának nekitámaszkodva állt és mosolygva mért végig.