One Life For Another

Ötödik rész

-Lara?Lara megcsináltam!-kiálottam -Shh...Jól van nagyon ügyes vagy-mosolygott-Bocsi-kuncogtam-Hogy vagy?-kérdezte aggódva-Nagyon jól-mosolygotam a lányraLara érdkes látványt nyújtott.Arca fehér volt és sápadt szemei alaltt lila karikák árukodtak hogy nem aludt túl sokat.Szőkes barna haja most kocós volt.És egy kortermi ruhát vislet.A kezén egy kis mérő volt.Fáradt és unott arca nem kerülte el a figylemem.Azok a csodás zöld szemek amik sokszor minden boldogságom jelentették most hűvösen bámúlták a fehérre fesett falat.És néha néha találkoztak az én barna szemeimmel.-És te?Hogy vagy?Nem festesz túl jól-mondtam miközben a lány testét fürkésztem.-Hát...-hajtotta le a fejét-Rosszul vagy?-kérdztem aggódva-Nem nem jól vagyok.Csak Luke azóta sincs meg.Félek hogy nem fogják megtalálni.-Értem.Szóval ezért nem aludtál?-kérdztem-Egész éjjel a telefon hívást vártam de semmi-ásított-Na most fel a fejjel-ültem fel a ágyon és öremmel nyugtáztam hogy már nem köt semmi le.-Igazad van.Nagyon örülök neked!Leküzdötted a félelmed!-mosolygott-Köszönöm de most...haza mehetünk végre?-kérdeztem-Ha negatívak a teszteik akkor azzonal-húzta mégnagyobb mosolyra a száját.-Mennyi aludtam?Most őszintén!-néztem a zöld szempárra-6 órát a műtét után-mondta de a mosoly leharvadt az arcáról a műtét szónálEkkor egy idegen köpenyes férfi lépett be a terembe egy nagy adag papírral a kezében.-Hölgyeim.-nyújotta a papírokat-Gratulálok csak negatív eredmény született!-vigyorgott-Akkor haza is mehetnénk?-kérdztem félénekn-Persze akár azonnal-vigyorgott továbbra is-Hozom a holmikat addig csatolják le a készülékeket-biccentettEgyszerre bólindottunk és a férifi kilépett mi pedig tettük amit kért.Amikor Lara telefonja csörögni kezdtett.-Hallo tessék!-szólt bele-Mi?Jó ég...De akkor?Rendben...Jó jó jó...Redben köszönöm.Köszönöm mégegyszer és visztált!-Ki volt az?-kérdztem kívancsian fürkésze a lánytHirtelen megtelt élettel a teste és bár a karikák mardtak mintha egy másik Lara ült volna elöttem.Boldog volt.-Luna!Megtalálták Lukeot!De nincs túl jól...-mondta-Ez az!Jól van megyünk és megnézzük.Redben lesz nyugi-nyugattamFeltápaszkadtam az ágyról és ugyan nehezemre esett a járás tekintve hogy lassan 4 napja itt feküdtem.Ennek ellenére nagyon boldog voltam.Tudtam hova lesz az első utunk.Ekkor belépedt az orvos a két táskával a kezében.-Itt vannak a holmik.A betegruhát csak rakják az ágyra.-mondta mosolygova majd el is tünt.Összeszedtem magam járkáltam egy kicsit.Bevettem a gyógyszereket amiket kaptam és Lara után én is igyénybe vettem a fürdőt.Letusoltam és magamra kaptam egy fehér over sinze pólót és egy fekete rövidnadrágot amit a szüleim hoztak nekem.Bár a seb a kezemen és az oldamon sem volt túl szép de úgy tünt pár hónap múlva már nyomát se látom majd ennek a boruzalomnak.A kezeim teli voltak karcolásokkal amiket szereztem de ápoltnak tűntek így reménykedtem hogy hamarosan ezeknek is búcsút inthetek.Kezembe rakadtam a tásták és indultam ki a szoba ajtáján.Fogalam sem volt hova kerültem de örültem hogy végre elmehetek innen.-Üdv.Pattanj be megyünk a lovardába-inett Emma a kocsiból amiben Laravál ültek így nekem mardt a hátsó ülésSzó nélkül pattantam be a kocsiba és halgattam ahogy Lara elmésél mindent én pedig csak ülök.Lassan megérkeztünk a lovardához ahol Lara azonnal kipattant Emma pedig maradt a kocsiban modván ő nem szereti a lovakat.Lassan kászóltam ki az autóból majd megindultam a futó lány után.Lassan én is futni kezdtem látni akartam a reakciót.Megszédültem így lenéztem mikor valakibe belebotlottam.-Hello.Jól vagy?-hangzott a kérdés-Ömm..Szia-fogtam meg a fejem-Jól vagy?-kérdzte az ismerelten újra-Ami azt illeti nem igazán-támaszkodtam a saját térdemre a lány pedig egy padhoz vezetett.-Kihez van szerecsém?-érdeklődött-Luna Scott-néztem fel és csak ekkor tudtam végig mérni a lánytNem ilyen nincs biztos csak álmodom-És én kinek köszönhetem a segítséget?-kérdztem remgő hangon -Flo Norris-nyújotta a kezétÉn csak bámultam magam elé nem hittem el.Újra és újra végigmértem a lányt.És minden egyes alkalommal Flot láttam magam elött.-Ü-üvd-nyögtem ki végre-Oh...Őőő ismersz engem?-nézett rám kínácsian-Hát ami azt illeti...