Ébredj! (Black Veil Brides fanfiction)

The Legacy

   Nagyot ásítva keltem fel. Mióta elfogadtam a Lightmind feltörésének feladatát minden eddiginél kevesebbet aludtam. Az elmúlt egy évben általában hajnalig dolgoztunk és csak egy-két órát töltöttünk pihenéssel. Félálomban indultam el a konyha felé, hogy egy nagy adag kávéval olyan állapotba hozzam magam, amivel képes vagyok dolgozni, amikor halk éneklésre figyeltem fel. Bár még nem voltam teljesen tudatomnál, ösztönösen behúzódtam az ajtó elé, és onnan a lehető legcsendesebben próbáltam meg megfigyelni, hogy ki lehet a lakásomban. Amikor viszont kidugtam a fejem az ajtó mögül majdnem hanyatt estem a meglepetéstől. A konyhában, nekem háttal Andy állt és teljes lelki nyugalommal, magában énekelve reggelit csinált. Fogalmam sem volt, hogy hogy jutott be, de amikor kicsit magára a dalra kezdtem figyelni rájöttem, hogy gyönyörűen énekel. Miután egy kis ideig még hallgattam előléptem az ajtó takarásából.
–Hát te hogy jutottál be? – kérdeztem. A másik kicsit összerezzent, és hátrafordult.
–Én... – kezdte, de megakadt amikor rám nézett – Egek, neked mi történt az arcoddal? – kérdezte döbbenten.
–Hogy az a jó... – kezdtem, miközben magam elé kaptam a kezem. Olyan kialvatlan voltam, hogy nem jöttem rá, hogy látszanak a sebhelyeim– Ez egy elég hosszú történet. – mondtam.
–Nem baj, nekem van időm. Mi okozta ezeket a hegeket?
–Akkor azt hiszem, hogy az elejétől kéne kezdenem. – sóhajtottam. Válaszul csak egy bólintást kaptam, így rámutattam az asztal mellett álló egyik székre.
–Ülj le, ez tényleg nem lesz rövid. – mondtam miközben elhelyezkedtem a másik széken.
–Szóval – kezdtem – én valójában nem ide születtem, hanem a rendes polgárok közé. A bátyám, Gabriel mesélte –kicsit elakadtam, még a bátyám nevét is fájt kimondani – hogy a szüleink csecsemőkoromban ki akartak dobni. Apám nem hitte el, hogy az ő gyereke vagyok. Gabriel meg akart védeni, így végül mindketten az utcára kerültünk. Ő akkor volt kilenc éves. Néhány héttel később egy lázadó mentőcsapat ránk talált és magukkal hoztak ide. Akkor még Gabriel sem volt abban a korban, hogy a Lightmind kontrollálja. Mesélte, hogy egész fiatal korától érdekelték a számítógépek, így itt igen hamar ismert hacker lett. Engem nagyjából öt-hat éves koromtól tanított. Gyakorlatilag ő nevelt fel engem. Aztán... –akadtam el egy kicsit újra, hiszen egyre inkább közeledtem ahhoz a részhez amit leginkább csak el akartam felejteni – amikor jelentkezőket kerestetek a sivatagba szinte elsőként csatlakozott.
Andynek tágra nyílt a szeme.
–Várj... Te Gabriel Fidem húga vagy? Annak a Gabriel Fidemnek?
Bólintottam.
–Igen. Miután hazatért sokat mesélt nekem, hogy mi történt odakint. Aztán... Néhány hónappal a csata után... Valahogy ránk találtak. Lehet, hogy az egyik munkáját nem titkosította eléggé, ezt soha nem fogom megtudni. Emlékszem, éjjel betörték az ajtónkat. Gabrielt le akarták tartóztatni, de ellenállt. – könnyek gyűltek a szemembe az emléktől – A bátyámat a szemem láttára lőtték le. Aztán... Aztán elvittek helyette engem. Nem tehettem semmit. Hiába tanultam meg megvédeni magam, csak egy rémült lány voltam, négy fegyveres rendőr ellen. Bekötötték a szememet és valami szigorúan titkos börtönszerű építménybe szállítottak. Hónapokon át tartottak fogva. Ők tették ezt... – mutattam remegve az arcomon lévő hegekre – Sok mindent kérdeztek... Arról, hogy milyen ismert lázadókkal állok kapcsolatban... Az Angyalokról... Rólatok... – elakadtam. Eddig egyszer beszéltem erről, közvetlenül a szabadulásom után. Azóta próbáltam kitörölni magamból az emlékeket.
–Naomi, nagyon sajnálom, nem kellett volna, hogy erről kérdezzelek... – kezdte Andy, de közbevágtam.
–Nem, nincs baj. Egyébként is el akartam mondani valamikor. – próbáltam rámosolyogni, ami a könnyektől csillogó arcommal a lehető legkevésbé tűnt hitelesnek. Megtöröltem a szememet, majd folytattam.
–Szóval néhány hónap után már csak annyit akartam, hogy vége legyen. Ekkor fogalmazódott meg bennem a szökési tervem. A cellámon egy ablak volt az is törésálló. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy a F.E.A.R nem gondolt a lövedékekre. Egyszer, amikor az egyik őr bejött nekem enni adni úgy csináltam mintha el akarnék mellette rohanni. Az őr visszalökött a cellámba. Addig próbálkoztam, hogy sikerült elérni, hogy rám lőjön. Pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, hiszen ez az egész a tervem része volt. Mielőtt meghúzta volna a ravaszt félreugrottam, így a golyó az ablakot találta el. Tudtam, hogy csak egy esélyem van, így hezitálás nélkül kiugrottam. Azzal viszont nem számoltam, hogy a cellám a másodikon volt, és csak betonra tudtam érkezni. A bal lábam eltört, esélyem sem lett volna elmenekülni. Nem tudom, hogy mennyi ideig feküdtem ott, de valószínűleg nem sokáig, mert az őrök még nem találtak rám. Fogalmam sincs hogy hogyan érkeztek pont jó időben, de az Angyalok nemsokára ideértek. Kyle utólag mesélte, hogy miután megtudták, hogy mi történt Gabriellel egyértelműen eldöntötték, hogy engem akarnak az új vezetőjüknek. Ők az egyetlenek akik tudják, hogy hogy nézek ki a festés nélkül. A bátyám rám hagyta örökségül az Angyalokat. Miután rendbejöttem megesettem mindenkit, hogy ha bárki megkérdezi mondják azt, hogy egy teljesen ismeretlen kilétű férfi lett az új vezetőjük, hogy többé ne történjen ilyen. – fejeztem be a történetet.
–Őszinte részvétem. – mondta Andy – Én... Én tényleg nem tudtam, hogy ilyen...
–Őszintén, most már könnyebb. Mármint,  most, hogy elmondtam. – mondtam neki – Egyébként... Valószínűleg ha ez a beszélgetés nem történt volna meg ez lett volna az első amit mondok, de nagyon szépen énekelsz. – mondtam kicsit elpirulva.
–Hát... Mit ne mondjak elég gyorsan váltottál témát, de köszönöm. – mondta, most már mosolyogva – Őszintén... Szerintem te vagy az első aki hallotta, elég ritkán fordul elő.
–Hát az kár, mert tényleg nagyon jó a hangod.
–Tényleg köszönöm. Elvileg ez a többi világban is így van... Vagyis egyben biztos...
–Az a plakát a falon az álmomból... – raktam össze a képet. Más esetben én is elcsodálkoztam volna, hogy ilyen részletekre emlékszem még, de ez annyira nem hagyott nyugodni, hogy nem tudtam volna elfelejteni.
–Ami Eve búvóhelyén volt? – Andy kicsit megrezzent a név kimondásakor – Igen. Elvileg abban a világban ahol ott ragadt a Wild Ones egy Black Veil Brides nevű együttes. Egyébként a valódi ok amiért idejöttem: Nemsokára szervezünk egy újabb mentőakciót. Nem akarnál besegíteni?

______________________________________________

Hát... Nem mondom, hogy ez a rész túl vidám lett... De valahogy tisztázni kellett a dolgokat, szóval kénytelen voltam így megírni.
Egyébként bocsánat, hogy több mint egy hónapig eltűntem, egyszerűen nagyon be szeretném fejezni az Artemisz Lánya javítását, és előbb azzal akartam haladni, de soha nem volt meg hozzá a hangulatom...
Na mindegy, majd ez után hátha lesz.
További szép napot mindenkinek!