Egy nap alatt apokalipszis (Félbe Hagyott)

Hajóút

   Egy nap alatt történt, és lángba borult a világ.
Az egész város ég, sikolyokat hallok minden honnan. Hajnali három körül lehet, de senki sincs az ágyában, senki sem alszik. Füst száll szinte minden épületből, fullasztó a torkomra megy, köhögök tőle és egyre jobban szédülök. Mi történt? Mi ez az egész? Valaki mondja meg hogy mi történik!
   A házunk előtt állok már az is lángokban áll. Mégsem tudok megmoccanni. Mintha csak le fogyasztottak volna. Aztán zajt hallok a hátam mögül, ez nem ropogó lángok zaja, nem is sikolyoké. Ez valami új. Lassan hátra fordulok, de félek, sőt szinte rettegek attól amit látni fogok.
    Egy hatalmas szárnyas lény áll előttem. Teljesen fekete csak a szeme vöröslik. Egész lénye erőt sugároz, hatalmat, felsőbb rendűséget és ellenszenvet. Kinyitom a számat sikoltani szeretnék, de nem tudok, a hangszállaim ledermedtek. Felém fordul, én még mindig nem tudok moccanni. Kinyitja hatalmas sötét szürke bőrredős szárnyát aminek végén éles kampó van. Kinyitja a száját és én undorral keveredett jéghideg félelmet érzek: a szörnynek három nyelve van. A lény ordítani kezd ,és elindul felém. Visszetér a lábamba a az élet, és rohanni kezdek. Futok pedig tudom hogy a lény biztos gyorsabb nálam. Segítségért kiáltok pedig tudom hogy senki nem segíthet. Hirtelen forróságot és fájdalmat érzek a hátamban ! Rám dőlt egy lángoló fa. Felkiálltok, és el vesztem az eszméletem.

     Ringásra és enyhe hányingerre ébredtem. Verejtékben fürödve fel ültem az ágyban, mire rögtön megfájdult a fejem. Már megint ez a rémálom, pedig már elég régóta nem álmodtam arról a napról. Gondoltam mikor kicsit már lassabban fel álltam és el kezdtem öltözködni. Közben végig néztem a lelakott hajókabinon ami jelenleg a hálószobámként szolgált. Elég kicsi kabin volt, az ágyon foszladozó takaróval, betört üvegű régi hajós festményel, de még így is otthonos volt.
- Hibiko! Felkeltél már?- kérdezte tőlem Saki az egyik barátom miközben benyitott az ajtón.
- Már majdnem. - Feleltem két ásítás közben.
- Az jó ugyanis, kezdenek kifogyni a készleteink, és várhatóan még legalább 16 órát a tengeren leszünk. Úgyhogy horgászni kéne. Azt hiszem van még elég csalink, ha csak kinem fogytunk már a penészesebb kenyér csücskökből. - Na igen, nálunk van a penészes (még jó) és a nagyon penészes avagy a penészesebb ( inkább csak a halalaknak).
- Jó egy pillanat. Remélem most tényleg halakat fogunk kifogni, annak a múltkori szörnynek, a harapás nyoma még mindig nem tűnt el a karomról. - jegyeztem meg.
- Most egy kevésbé fertőzött részen vagyunk, itt biztos lesz kapás, a halak is éhesek. - mondta a barátnőm és ki ment a kabinból.
Pár perccel később én is utána mentem. Szinte elvakított a napfény, ahogy kiléptem a kabin ajtaján. Úgy dél felé járhatott. A sós tengeri szél mindig felpesdített, gyermekkoromban olyankor mindig a sirályokat hallgattam. Most már nem hallom a sirályokat, és a tengeri szél sem fel pezsdítő. A madarak valószínűleg kipusztultak, a tenger pedig olajtól és más fertőző fojadékoktól bűzlik.
- Hibiko, végre felkeltél! Már előkészítettem a csalikat. Bár nem maradt sok, de mára még elég. - kiáltott felém Kar egy másik barátom.
- Ja már megvagyok. Ferir hol van, még mindig alszik?
- Nem, már hajnalban fel kelt hogy megnézze jó felé megyünk-e. Az előbb még lement a motorhoz, fura hangokat adott ki.
- Mármint a motor vagy Ferir?- kérdeztem nevetve miközben átvettem a csalit szőke hajú barátomtól.
- Te hülye! A motor. - mondta mérgesen miközben ő is feltűzött egy penészes kenyér darabot a horogjára, aztán aggódva hozzátette - Remélem elég üzemanyagot hoztunk.
- Annyi üzem anyagunk van, hogy egy évre elég lenne. Szerintem inkább a működésével van baj.
- Á akkor Ferir tuti meg oldja. Ő az ilyenekben legjobb. - mondta Kar felvidulva .
- Ja én is örülök hogy csatlakozott. Bár először elég bunkó volt.
- Kapásom van!- kiáltott fel Kar - Francba ez csak egy kis hal.
- Nem baj, tűzdfel a horogra! Akkor majd tudunk fogni ragadozó halat is. - javasoltam.
Még vagy fél óráig ültünk ott, az alatt fogtunk még egy rakat kis halat néhány nagyobbat és egyszer meg támadott minket egy gyilkos bálna, amit aztán Saki a nyílpuska egy jól irányzott lövéssel el ijesztett.
- Na jó. - szólaltam meg miután kifogtam egy ehetőnek tűnő nagyobb fajta halat - Ennyi elég lesz. A végén még ránk rohadnak.
- Ja szerintem is. - nézett végig Kar az előttünk lévő hal kupacon - Szólok Sakinak ő meg tudja mondani melyik ehető, melyik nem. Aztán megsütjük őket, már elég éhes vagyok.
- Ja én is, de még legalább egy óra mire ezek ehetőek lesznek. - Mondtam.
Kar elment meg keresni Sakit. Én ott maradtam a hajó korlátnak dőlve és néztem a tenger csillogó felszínét. A baljós hang ami a motorból jött megszűnt, ezek szerint Ferirnek sikerült meg javítani a motort, gondoltam.
- Na, mi történt? Fogtatok halakat? Már elég éhes vagyok.
- Áá szia Ferir! Igen ez a zsákmány. - mutattam a hal kupacra - Kar elment megkeresni Sakit hogy végre ehessünk. Ahogy hallom te meg sikeresen megjavítottad a motort.
- Ja, de vagy egy órát szaroztam vele. Egyébként szerintem hamarosan meg érkezünk.
- De tényleg, amúgy hova is tartunk?- kérdeztem.
- Nemrég sikerült fel vennem a kapcsolatot egy másik csapattal, akik küldtek néhány koordinátát és arra kértek hogy találkozzunk.- válaszolt Ferir.
- Valószínűleg vaklárma az egész. Ugye tudod?
- Persze, de meg kell próbálnunk. Sokkal nagyobb esélyünk lenne ha többen lennénk.
- Na helló, Kar szólt hogy fogtatok halakat és meg kéne sütni. - mondta Saki miközben át bújt az egyik szárító kötél alatt (ebből látszik hogy mi még az apokalipszis alatt is adunk a higéniára) és felhúzott egy gumi kesztyűt.
- Igen azt hiszem eleget fogtunk hogy pár napig elég legyen. - Válaszoltam.

Pár órával később amikor már meg ettük a halakat, Saki fel kiáltott: Nézzétek egy sziget van előttünk!!!

Hát ez volt az első rész remélem tetszett. Nem vagyok biztos benne hogy minden héten tudok rakni új részt, nem vagyok az a nagyon írós típus. Bár erre most büszke vagyok. Remélem a többi részt is el fogjátok olvasni.😊😁