Egy nap alatt apokalipszis (Félbe Hagyott)

A táborhely

Elindultunk a szigeten lévő erdő mentén. Ferir haladt legelöl, utána ment Saki, utána jöttem én, és Kar haladt leghátul.
Én csak az erdőt figyeletem, nem néztem a lábam elé, el is botlottam valamiben.
- Aú! Mi a franc?
- Mi történt? - kérdezte Kar miután felsegített.
- Elbotlottam ebben a szarban.- mutattam a lábam előtt heverő tárgyra.
- Mi ez?- lépett oda Saki is.
- Nem tom, valami kemény. - Válaszoltam a lábamat dörzsölgetve.
- Mutasd csak!- gugolt le Ferir is a különös tárgy mellett - Úgy tűnik betemette a homok. Ássuk ki!
Vagy egy két óráig áshattunk, míg végül kiderült hogy a különös tárgy, egy hajó. Mégpedig egy elég nagy hajó.
- Hát, teljesen kivagyok.- mondta Ferir és elterült a homokban - És még a fele sincs kint ennek a szarnak.
- Szerintem nem is kell tovább ásnunk. Nézzétek csak! - szóltam a többieknek mire mind oda hajoltak- Van egy hatalmas repedés a hajón, felesleges tovább ásnunk.
- Tényleg. Viszont ez azt jelenti hogy más is volt a szigeten, sőt lehet hogy még mindig itt van.- jegyezte meg Ferir, mire mindannyian a vadon irányába fordultunk.
- Szerintetek, körbe kéne nézni az erdőben, igaz?- kérdeztem, bár kicsit tartottam a választól.
- Igen. Akárki is küldte nekünk azt a jelzést, meg kell keresnünk! Hiszen, lehet hogy segítségre van szüksége.- mondta elszántan Saki, majd elkezdte átverekedni magát a sűrű növényzeten, és elindult a vadon közepe felé.
- Várj! Segítek. - mondta Kar, azután pedig elővett egy nagy kést a hátizsákjából.
- Jó rendben, mennyünk. -. törődtem bele a megváltoztatathatlanba, és én is feltápászkodtam a homokból.
- Rendben én itt maradok, és őrzöm a hajónkat. Elvégre nem lenne jó ha mi is itt ragadnánk. - mondta Ferir majd felém dobott valamit- Tessék, fogd!
- Ez egy adóvevő?- kérdeztem miközben elkaptam a tárgyat.
- Igen. Ha beszélni akarsz, csak nyomd meg az oldalán a gombot.
- Rendben.
- Aztán élve gyertek ám vissza. - búcsúzott Ferir miközben, vissza indult a hajónkhoz.

- Ez a Ferir!- jegyezte meg Kar miközben bele gázoltunk a sűrű ajnövényzetbe. - ezt nevezi búcsúzásnak?
- Nála ez felér egy könnyes öleléssel.- válaszolt neki Saki.
- Cssss! Szerintem, mostmár maradjunk csendben. Nem tudom milyen állatok lehetnek ebben az erdőben.- intettem le őket.
Ezután több szó nem esett köztünk. Teljes csendben haladtunk másfél órán át. Addigra már teljesen besötétedett, és az orrunkig se láttunk. Míg végül:
- Érzitek?- kérdezte Saki - ez füst.
- Ami kettőt jelenthet, vagy ég az erdő......- kezdtem.
- Vagy valahol a közelben tábortüzet raktak. - fejezte be Kar.
Egy öt perc gyaloglás után, megéreztük a sülő nyúl hús illatá. Ami egy hónap hal, és penészes kenyér evés után, émelyítően finom illat volt. Egy kis idő múlva pedig, kiértünk az erdőből, és egy tisztásra értünk.
- EZ, MEG, MI, A, FRANC?- mondtuk egyszerre.
A tisztáson egyetlen hatalmas fa állt, aminek az ágai közé egy lombházikót építettek. A kis faháznak még terasza is volt. Onnan vezetett le, egy kötél létra. A fa oldalának, lándzsák, kalapácsok, balták és egyéb eszközök voltak nekitámasztva. Ennek a gyönyörű tábornak a közepén pedig, állt egy kis tábortűz, a tűz mellet pedig egy velünk egykorú fiú ült. Nyulat sütött.