Gyula

Gyula te isten

Mikor ez a gyönyörű isten ember testbe zárva belépett az iskola ajtaján, tudtam hogy ő az igazi. Hazamentem és sírni kezdtem a párnámba, amit a magány fájdalmának könnyeivel itattam át..ezek után nem birtam magammal, majd megfogtam a plüss hangyamat, és kielégitettem méretes potrohájával a testemet. Ezek után megéheztem és lementem a milliomos anyamhoz hogy kerjek tőle egy arany bevonatú pulykahúsos szendvicset😙😊😋😊😇😇

Másnap újból felebresztett a telefonom pontban fel 7kor. Gyularól álmodtam, és reggel végig Gyulán jártak a gondolataim.
Reggel besetaltam az iskola kapuján és észrevettem Gyulát ahogy előttem érkezik meg a busszal. Pont előbb ért oda a kapu bejáratához mint én. Hirtelen megtorpantam a kapu előtt, és ő ramnezett. Ragyogtak mely barna szemei, vágyakozva nézett bele az én szemeimbe, majd idegesen félrelokott, és bebaszta elottem a kaput.
Mosolyogva néztem utána ahogyan morcosan rázza a fejet. Össze szedtem minden bátorságomat, és utána futottam.
Remegett a hangom mikor megszolaltam
-ohm..szia.. a nevem..
Értetlenkedve nézett, majd az arca hirtelen elváltozott, dühösnek látszott, majd az utolsó pillanat amire emlékszem, hogy a fejem hatalmasat koppant a betonon.