Gyula

Sempai

A szivem majdnem megállt, ahogy éreztem hogy a csuklomban (+csiklomban) elszorul a vér Gyula erős szorításától. Nem láttam az arcát, csak az illata volt ismerős. Szóra nyitotta a szajat, mikor elkezdtem pufölni idegesen a kabátját. Pontosan tudtam h nem okozok neki fizikai fájdalmat, de borzasztóan feldúlt voltam. Dühös.
Elege lett majd erosen a vallamat megszoritva lefogott hogy ne tudjak mozogni.
Ellenkeztem, kiabálni akartam de befogta a számat. Ezzel elengedte az egyik kezem amivel levettem a kezet a szamrol, majd futni kezdtem. Már a sikátor vegen jartam, mikor utolert. Ijedteben a falhoz nyomott es a számhoz rakta a kezet. Remulten neztem gyulara. De nem féltem.

-Figyelj!!! Hallgass mar meg!!!

Rangatoztam ki akartam szabadulni erős szoritasabol majd mikor ereztem h kezdek kifaradi levegőért kapkodtam, erre levette a szamrol a kezet.

-nem én tettem erted?!

Szohoz sem jutottam. De ha nem Gyula tette akkor... de csak ő lehetett

-NEM IGAZ!! HAZUDSZ!!- kiabaltam idegesen, egy szavát sem hittem el, azok utan ahogy velem bant..

-kerlek maradj csendben!!! Te nem erted mekkora baj van igaz?! Mindenki engem keres!!

-Mar hogyne keresne. Megoltel egy artatlan embert. De igazad van miért is keresne teged barki?! ez így van rendjén. Menjel ölj meg meg párat itt megvarlak - mondtam feldult hangon

Ezzel azt hiszem atleptem egy hatart mert Gyula idegesen nézett ram majd megfogta a csuklom es maga utan vonszolt

-ENGEDJ MAR EL!! - kiabaltam torkon szakadtabol de Gyula nem állt meg csak cibalt maga utan

-gyere be es mindent elmondok. De ha meg próbálsz elmenekulni megtalallak. Nem jutsz messzire.

Kinn alltunk a semmi kozepen, egy fahazat lattam magam elott. Se internet se terero. Remegtek a lábaim ahogy a hazhoz kozeledtem. Megertettem h innen nem tudok megszokni

-Gyere na - kialtott Gyula