Gyula

Magány

Mostanaba nem tudok másra gondolni..csak ahogy homályos világban, kiszallok abból a homalyos liftbol. A zajok a folyoso vegerol tompan szolnak, minél jobban kozelitek a bejarathoz, annál jobban kínozza az erzekeimet a hangos zaj. Nem viseltem jol, ajulas szélén álltam mire megpillantottam a földön fekvő holttestet. Olyan erzesem volt, mint mikor azt almodom hogy meghalok, és az agyam nem bír tovabb menni. Nem tudom feldolgozni a latvanyt, a helyet, hogy lehet soha többe nem latom gyulat.

*par hettel kesobb haza mehettem a szuleimhez*
Esett a hó, kiertem a keleti vonatallomasra, de nem várt ram ott senki csak az orjongo csend. Par ember betepve szállt le a vonatrol, majd bementek az ottani egyik peksegbe. Hirtelen síri csend vett korul. Azon tunodtem hol vannak a szuleim, miért nem jottek, de igazabol fogalmam sincs mire kellett volna szamitanom. 
Azutan ami tortent, lehet haza sem mehetek tobbe. Ezek jartak a fejemben mikor hazafele baktattam. Csipte az egész lábamat a hideg, bokáig alltam a hoban. Nem lattam semmit, hunyorítottam a hideg kodben.
Nem láttam semerre se, azon kaptam magam hogy falak vesznek körbe.
Nem hazafele setaltam.
A kodben nem lattam semmit, rettentoen budos volt. Egy árnyék bukkant elő a szurkesegbol. A szivem megallt, majd lattam hogy csak egy szemetes van a fal melle tolva. Majd hirtelen valaki megrantotta a kezemet. Gyula volt az..